Kisalföld logö

2017. 05. 27. szombat - Hella 13°C | 25°C Még több cikk.

Családi szakma a fatalicskától a haranglábig

Kisbodak - A kisbodaki Vecsei família csaknem másfél évszázada vállal a Szigetközben és környékén ácsmunkákat, végzi faépítmények, szerkezetek kivitelezését. A kiterjedt család az építőipar más ágazataiban is jeleskedik.
A Vecsei ácsdinasztia a tizenkilencedik század közepéig vezeti vissza a szakmában gyökereit. A kisbodaki Vecsei Zoltán azonban tovább kutat: egyelőre azt sikerült bebizonyítania, hogy már a dédnagypapa, az 1870-ben született József is ezzel a mesterséggel kereste kenyerét. A környékbelieknek színeket, háztetőket épített, míg a téli időszakban fatalicska és kéziszerszámok faragásával segítette a gátépítők munkáját, faszánokat szerkesztett vagy éppen a tavaszi ácsmunkálatokat készítette elő, eszközök karbantartásával bíbelődött. Kilenc gyermeke közül – hat lány és három fiú – két legény maradt a szakmában.


Biciklin, szerszámokkal

– A dédpapám hét elején mindig biciklire pattant szerszámaival, két fia, Márk és László követte és segítette. A munka végeztével hétvégén tértek haza – meséli a dédunoka, Zoltán. A két fiú családi vállalkozásként fúrt, faragott Dunakilititől Győrzámolyig,a környéken sok kocsiszín, pajta, a novákpusztai cukorgyár faszerkezetei is kezük alatt formálódtak.

László (aki a fronton elesett, öt hadiárvát hagyott maga után) fia ugyancsak ácsként tevékenykedett, de a fa megmunkálásában látta a jövőt Márk Lajos és Ernő nevű fia is. Az egyik nagyméretű pajtájukat sokáig a szentendrei skanzenben őrizték a látogatóknak.

Az archív felvételen Vecsei József fiával, Márkkal együtt dolgozik.

A nyolcvanhét éves Vecsei Lajos kora ellenére még mindig vállal kisebb javításokat, szerszámnyélkészítést. Hat gyermekéből a fiúk az esztergályos-, a kőműves-építésztechnikus, gáz-, központifűtés-, vízvezeték-szerelő és ácsszakmában segítik egymás munkáját.


Felgyorsult az idő

Zoltán tizenkét éve indította el saját vállalkozását: a családtól örökölt tudását Ausztriában gyarapította. Azóta több könnyűszerkezetes házat adott át használóinak.

Vecsei Zoltán az óvodás Virággal és a kis Zoltánnal.

– Kiskoromban szívesen játszottam a műhelyben. Már akkor megtanultam szeretni a fát, annak illatát, a vele való törődést – emlékezik vissza a vállalkozó. Szerinte az ácsszakmához emellett jó egyensúlyérzék, kézügyesség is szükséges, és bátorság kell a magasban való munkához.

A dédnagypapa kora óta a szakma óriási technikai fejlődésen ment át. Míg neki egy hétbe került csak egy gerenda kifaragása, addig a dédunoka ez idő alatt tető alá hoz egy házat korszerű, jó minőségű építőanyagokkal. Zoltán munkáját dicséri Mosonmagyaróváron a Feketeerdői úti temetőben a huszonkét méteres torony, míg nemrég épült meg szülőfalujában a közösségi házzal szemközt egy harangláb, melyet szombaton (január 12-én) adnak át ünnepélyesen. Az eredetit – melyet még a dédnagypapa épített 1927-ben – a hatvanas években lebontották, mivel a faszerkezet elkorhadt. A Kisbodaki Baráti Kör döntött újraemeléséről: január 12-én a doni csata hősi halottainak emlékére avatják majd fel.

Január 12-én avatják a hősi halottak emlékére emelt haranglábat.

Egyelőre még nem tudni, lesz-e követője az ácsmesterségnek a famíliában. Annyi bizonyos, hogy a legnagyobb lány, Vivien másodéves a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karán, Evelin harmadikos gimnazista, Virág óvodás, míg az ifjabb Zoltán most ünnepelte először családjával a karácsonyt, de már nagyon figyel környezetére: lehet, majd kedvet kap édesapja hivatásához is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyolcvan aktív közösségi év

Darnózseli - Szabó Kálmánné Manci tanító néni január 13-án ünnepli 80. születésnapját. Már 23 éve… Tovább olvasom