 |
Évekig csend volt
A pályázatok elbírálása után ismét évekig „csend" volt a sportcsarnok körül, mígnem a 2002-ben megalakult képviselő-testület egyértelműen megfogalmazta, hogy márpedig a jelenlegi, négyéves ciklusban megépítik a sportcsarnokot, amennyiben pályázati támogatással kiegészül a város saját megtakarítása. Az előkészítés már egy évvel korábban megkezdődött, amikor az önkormányzat megbízta a Movinnov kft.-t, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az ország más, Mosonmagyaróvár-léptékű városaiban megépült hasonló létesítményekről. Ezután a korábbi pályázaton első díjas tervezőgárdát kérték fel a tervdokumentáció elkészítésére.
Az elkészült tervek alapján a Kálnoki út, a Mosoni-Duna és a Lajta által határolt nyolchektáros önkormányzati terület felső harmadában építenék fel a csarnokot 1500 négyzetméteres küzdőtérrel, 21 soros, 1287 férőhelyes lelátóval. A mintegy milliárdos összköltségű csarnok megépítését az önkormányzat teljes egészében saját erőből, illetve pályázaton nyert összegből kívánta megvalósítani. 2003 nyarára elkészült a terület végleges rendezési és szabályozási koncepciója, majd a csarnok jogerős építési engedélye.
PPP-vel?
„ A mosonmagyaróvári sportcsarnok támogatási szerződésének aláírása csak a városon múlik, a minisztérium kész erre" – nyilatkozta a Kisalföldnek 2004 áprilisában Gyurcsány Ferenc, akkor még ifjúsági és sportminiszterként. Két hónappal később az MTE százéves jubileumán rendezett ünnepi közgyűlésen Stipkovits Pál és Gyurcsány Ferenc jelképesen le is rakták a leendő városi sportcsarnok alapkövét. A polgármester ezzel kapcsolatban kijelentette: a jövő év végére elkészül a létesítmény. A megállapodás szerint a beruházás költségeiből az önkormányzat és az állam fele-fele arányban vállal részt.
Az önkormányzat képviselő-testülete ezt követően döntött a csarnok megvalósításának és működtetésének módjáról, illetve a beruházási programról. A város feszített költségvetése miatt az önkormányzat saját forrásból „nem tudja és nem is akarja" megvalósítani a létesítményt, így a magánszférát is bevonja a beruházásba. A tervezet mintegy 1,2 milliárd forintos megvalósítási költséggel számolt. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a „sporttal a közösségekért" programja keretében ígérte támogatni a beruházást az úgynevezett PPP – Public Privat Partnership: a köz- és magánszféra együttműködésével megvalósuló fejlesztés – konstrukcióval. Ennek lényege, hogy a közbeszerzés során kiválasztott befektető vállalkozó megépíti a sportcsarnokot, s tizenöt éven keresztül üzemelteti azt. Az önkormányzat ez idő alatt a szerződésben meghatározott feltételek szerint a beruházótól szolgáltatást vásárol, amihez az állam támogatást nyújt. Ekkor még úgy képzelték, hogy 2004 őszén megindul a pályáztatás a kivitelezőre, majd a következő év tavaszán a csarnok építése és 2006 májusára tervezték az ünnepélyes átadást.
Hitelből?
A közbeszerzési pályázat kiírása mintegy fél évet csúszott, s végül eredménytelenül zárult. Az önkormányzat ezért új eljárást indított a PPP-s megvalósításra. Erre ketten adták be pályázatukat, aminek értékelése már folyik. A beérkezett ajánlatok összegei azonban lényegesen magasabbak, mint ami a Nemzeti Sporthivatal kalkulációjában szerepel, ezért a szakemberek szerint nem lehet kizárni, hogy ez a pályázat is eredménytelenül zárul. Így az önkormányzat most újabb konstrukciót dolgozott ki a megvalósításra. Hitelből építenék fel a sportcsarnokot. A húszéves futamidő alatt évi százmilliós nagyságrenddel terhelné a város egyébként is „több sebből vérző" költségvetését a leendő sportcsarnok. A hitel felvételére – testületi döntés értelmében – már meg is indították a közbeszerzési eljárást.
Így hát ennek a választási ciklusnak a végére sem sikerült érdemben előre lépni a „nagy álom" ügyében, bár a tervezett csarnok területét már alkalmassá tették a sportolásra és kikapcsolódásra. A környéken lakó gyerekek a kánikulai napokon előszeretettel járnak az itt kialakított csapadékvízgyűjtő gödörbe fürdeni és „dagonyázni".
