Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

Beutalót már sehol sem osztanak

A rendszerváltás előtt, a kommunista műszakban épített üdülőkre, csónakházakra a régi formában már nem volt igény.
A szakszervezeti beutalókért való sorban állás már a múlté, a cégek megmaradt nyári üdülőire is ráfér már a felújítás. Összeállításunkban a hetvenes-nyolcvanas évek üdülőparadicsomában, Doborgazszigeten felépített gyári pihenők jelenlegi állapotát hasonlítottuk össze. Akad, amelyik új gazdára vár, míg a másikat a cég saját egyesülete működteti.

Mofém-pihenő: olcsó, de a vendégek takarítanak

A Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár 1970-ben nyitotta meg a mosonmagyaróvári Kis-Duna-parti csónakházát: ezt is – mint akkoriban minden gyári üdülőt – úgynevezett „kommunista műszakban" húzták fel a gyár dolgozói. „Műszak után, délután kettőkor mentünk ki" – emlékszik vissza az egyik önkéntes. „Hordtuk a téglát, kevertük a maltert. Örömmel, önként mentünk, ráadásul a »szocialista brigádkönyvünkbe« is beírták, hogy társadalmi munkában hány órát dolgoztunk. Persze munka után lehetett enni-inni, kajakozni" – meséli. Ezt a csónakházat a kilencvenes évek közepén privatizálták: ekkor már erősen leromlott állapotban volt. Az új tulajdonos a szétfagyott falakat ledózeroltatta és a helyére új épületegyüttest emelt.

A cég másik, dunaszigeti üdülője most „átmeneti állapotban" van. A Kisalföld információi szerint szerettek volna túladni rajta, ám egyelőre a vállalaté maradt. A „munkásüdültetés" kevésbé kifizetődő, az így befolyó összeg még a felújítás költségeit is alig fedezi. A vállalat keresi a dunaszigeti üdülő sorsának megoldását. Egy, a napokban az üdülőből hazatérő vendég úgy vélekedett: kitűnően érezték magukat a Zátonyi-Duna szomszédságában, s rendkívül olcsó is volt a nyaralásuk. Azonban ennek is megvolt a hátránya: maguknak kellett takarítani, s az ágyneműt is otthonról hozták.

Kühne: lerobbant üdülő vendégek nélkül

A Kühne dunaszigeti üdülőjében három fázisban építették fel az épületeket és a kismedencét 1962-től 1986-ig. A cég illetékes osztályán lehetett beutalót kérni a dolgozóknak, ha itt szerettek volna pihenni nyaranta, télen pedig horgászni jártak a folyópartra. A nyaraló két éve még üzemelt, de „a dolgozók érdeklődésének hiányában tavaly már nem nyitotta meg kapuit". A rossz állapotban lévő épületek felújítása vagy újraépítése szintén az érdektelenség miatt maradt el: azonban lehet, hogy egy felújított üdülőnek nagyobb lett volna a látogatottsága. Az üdülő blokkokból épült, értékes területen, jelenleg azonban nem alkalmas vendégek fogadására. A gondnok két-három hetente egyszer ugyan „ránéz" az épületre, lekaszálja a füvet, ám állítólag egy hónapja már ő sem volt a pihenőhelyen. Egyelőre parlagon maradt az ingatlan, felújításra nem költött a cég. Úgy tudjuk, szeretné értékesíteni, az ára pedig 40 millió forint plusz áfa, ennyiért azonban még senkinek sem kellett. A cég vezérigazgatóját is megkerestük, ám ő jelenleg szabadságát tölti külföldön.

Motim: egyesületi működtetés telt házzal

A Motim dunaszigeti szabadidőközpontját 1969-ben vásárolta meg a Zátonyi-strand mellett. Az épület felújítását társadalmi munkával végezték, éppúgy, mint a vállalat 1979-ben vásárolt, balatonföldvári üdülőjét, melynek munkálatait 1980-ban kezdték. A Balaton-parti nyaraló a privatizációk során magánkézbe került, de a dunaszigeti pihenő jelenleg is a gyár tulajdona: üzemeltetője a Vitalitás Szabadidő és Tömegsport Központ – információink szerint folyamatos a telt ház náluk. A bérlő még egy internetes oldalt is működtet, ahol kínálja szolgáltatásait. A vízparti szálláshely egy tetőteres főépülettel (5+3 szobás, mindegyik 3 ágyas) és 4 apartmannal rendelkezik. Két apartman 4, egy 3 és egy 6 személyes. A főépület tetőterében lévő szobák légkondicionálóval vannak felszerelve, ennek ára egy főre naponta 2800 forint. Az oldalsó szobák 2500 forintba kerülnek. Aki társasággal megy, annak a teljes épület bérlése (konyha-, nagyteremhasználattal és szállással együtt) 10 fő esetén naponta 35 ezer, 16 fő esetén 50 ezer, 24 fő esetén 75 ezer forint. Az apartmanok függetlenek a főépülettől, a kőházaknak naponta 11 ezer forint, a kisfaháznak 8 ezer, a nagy faháznak 15 ezer az ára.
Varga Bálint, az egyesület vezetője elmondta: a Motimportegyesületnek – miután 1998-ban a városé lett a klub – megmaradt a szabadidő-szakosztálya, s sportcélokra, szabadidős rendezvényekre használják leginkább a dunaszigeti üdülőt.

– Az épületet és környezetét folyamatosan – hosszú időn keresztül – felújítottuk, ennek költségeit a gyár állta. Azt tisztázni kell: a korábbi szakszervezeti üdültetési forma mára már nem működik, s igény sem volt rá. Például egy mosonmagyaróvári kevésbé értékelte a dunaszigeti pihenést, mint egy alföldi, aki a számára ismeretlen környezettel akart ismerkedni. Most is az ország minden részéből érkeznek az üdülőbe, s a határon túlról is jönnek a szabadidős programokra. Jelentős bevételek ezekből a rendezvényekből nemigen származnak. A vízi sportok is kedveltek, s oktatásokat is tartanak itt: emellett megnyitottuk a tömegsport előtt a létesítményt – mondta Varga Bálint.

Tóth István polgármester szerint a dunaszigeti gyári üdülők tulajdonosai jelenleg az útkeresés időszakában vannak, egyedül a Motim talált rá erre. „A többiek is azt a megoldást keresik, hogy miként tudnák a megváltozott viszonyok között is megfelelően hasznosítani a nyaralókomplexumokat."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Buszteszt az 1-es és 5-ös helyi járatokon

Mosonmagyaróvári buszvégállomás. Tizenegy óra húsz perc. Harminchét fok. A fél tizenkettőkor induló 1-es járatot várjuk. A megállóban rajtunk kívül négyen ácsorognak. Tizenegy óra huszonhét perckor megérkezik a buszunk. Mindannyian kényelmesen felszállunk, majd pontban fél tizenkettőkor elindulunk. Sietnünk kell, el szeretnénk érni a vasútállomásról tizenegy negyvennyolckor induló 5-ös buszt. Tovább olvasom