Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

Bealkonyult a határőrlaktanyának

Lakat került a mosonmagyaróvári ipartelepi határőrlaktanya kapujára.
Súlyos idők tanúja: Ha a laktanya mesélni tudna...
Eredetileg kaszinónak épült az 1900-as évek elején a később az ’56-os sortüzéről hírhedetté vált ipartelepi laktanya Mosonmagyaróváron. A kaszinó a haditechnikai üzemben dolgozók szórakozását szolgálta, hiszen ezek a mérnökök és szakemberek biztonsági okokból nem járhattak ki az elzárt – mai Ipartelep – területről. A lőporgyár megszűnésével a kaszinó is feleslegessé vált, ezután alakították át laktanyává, s – kisebb-nagyobb változásokkal – e funkciójában működött egészen a közelmúltig. Most lakat került a kapujára.

Sorozottak kiképzőhelye

Ludányi József 1960-tól huszonöt éven át irányította a határőrlaktanyát, sőt, még ma is csupán alig száz méterre lakik egykori „munkahelyétől". A nyugállományú parancsnok, amint azt a Kisalföldnek elmondta, a ’60-as évektől elsősorban mélységi határőrizet, később pedig különböző határőrkiképzés is folyt a laktanyában.

– Sok környékbeli, de az ország távolabbi részeiből érkezett fiatal töltötte le itt a sorkatonai idejét. Kezdetben századkötelékben, később őrskötelékben szolgáltunk. A sorozottak közül többen később is ellátogattak egykori szolgálati helyükre, sokan pedig a városban telepedtek le és alapítottak családot. A kiképzés és járőrszolgálat mellett számos egyéb esemény is beletartozott a laktanya életébe.

A zenekarunk például minden hétvégén másutt lépett fel, a környék valamennyi focicsapatában voltak határőrök, nagy hangsúlyt fektettünk az ifjúság nevelésére, sőt, még lovaglásoktatást is tartottunk a hátsó füves területen. Akkoriban még lovas járőrszolgálatunk is működött, amihez hat hátaslovat tartottunk a laktanya istállójában. A kaszárnya az évek során egyre nyitottabbá vált, a fiatalok rendszeresen jártak be különböző foglalkozásokra – emlékezett vissza Ludányi József.

A nyugalmazott parancsnok a Kisalföld kérdésére elmondta: az 1956-os sortűz nem volt beszédtéma a laktanyában, hiszen az akkoriban itt szolgálók közül már mindenkit áthelyeztek máshová. Ám a bejáratánál emelt zöld ÁVO-s emlékműnél minden évben megemlékezést és koszorúzást tartottak.

Állapota miatt bezárják

Az épület rendkívül leromlott állaga miatt döntött úgy a határőrség a közelmúltban, hogy bezárja, s csupáncsak őrzi az objektumot. A laktanyában az elmúlt években már csak a határrendészeti kirendeltség, illetve a bűnügyi felderítőszolgálat működött. Az épület állapota miatt rendkívül sokba került az üzemeltetése. A felújítás mellett szükség lenne a fűtés korszerűsítésére és a vízvezetékrendszer teljes cseréjére is. Emellett a laktanyát a sorállomány elhelyezésére alakították ki annak idején, a jelenlegi rendészeti jellegű munkához lényeges átépítésekre lenne szükség. A határőrség egyelőre nem döntött az ingatlan hasznosításáról, s még nem merült fel értékesítése sem. Az elképzelések közt szerepel, hogy talán átépítése után a határrendészeti kirendeltséget és a bűnügyi felderítőszolgálatot költöztetnék ide vissza.

„ XX. Század Múzeum"

Az ipartelepi határőrlaktanya Mosonmagyaróvár XX. századi történelme legdrámaibb pillanatainak, az 1956. október 26-i gyilkos sortűznek a színtere volt. Előtte, a mai Gyász téren áll az áldozatok emlékműve. Október 26. pedig a város hivatalos gyásznapja.

A Kisalföld fölvetette: miután a határőrség bezárta az épületet – s noha még nem merült fel az épület értékesítése –, Mosonmagyaróvár városa kezdeményezze, hogy az tulajdonába kerüljön. Ezt tette Kapuvár is a miklósmajori, hasonló sorsra jutott laktanya kapcsán, melyet már eladásra is meghirdetett a határőrség. Jó példa lehet a bezenye-papréti honvédségi lokátoros objektum is, mely némi lobbizás után Bezenye önkormányzata tulajdonába jut.

Az ipartelepi laktanya – akár a Terror Háza múzeum mintájára – otthona lehetne egy helyi emlékeket, eseményeket bemutató interaktív, nagy közönséget vonzó „XX. század kiállításnak" is. Ehhez persze a helyi politikai erők szándéka és kezdeményezőkészsége is kell. Erről kértük ki a városi politikát alakító pártok véleményét.

Szentkuti Károly alpolgármester, a szabad demokraták helyi elnöke és a Hansági Múzeum igazgatója elmondta: a múzeum egyik termében jelenleg is állítanak ki ’56-os relikviákat, valamint a Terror Házának is adtak kölcsön néhány tárgyat. Emellett vannak még további tárgyi emlékeik, annyi azonban nincs, amivel egy egész múzeumot megtölthetnének. Emellett a már meglévő múzeumok működtetése is gondot okoz a megyei önkormányzatnak és a város segítségét kérte ebben. Az elnök szerint támogatandó az elképzelés, ám egy emlékszoba formájában lehetne ezt megvalósítani.

Dr. Pap János helyi Fidesz-elnök teljes mértékben támogatna egy ilyen kezdeményezést, mint mondja: Mosonmagyaróvár az ’56-os események tükrében megérdemelne egy ilyen múzeumot. A képviselő hozzátette: a város végre nemcsak eladna, hanem venne is valamit. Sólyom Tibor, a Magyar Demokrata Fórum városi szervezetének elnöke szintén támogatna egy ilyen kezdeményezést, mivel – mint fogalmazott – a városban a mai napig „agyonhallgatottak" az ’56-os események, ezért fontos lenne bemutatni a történtek hátterét az eredeti környezetben.

Amellett kérdéses azonban, hogy lenne-e erre elegendő pénz, illetve nem túlzottan nagy-e a laktanya épülete egy ilyen múzeumhoz. Az elnök szerint az ingatlan más célú hasznosítása esetén is lehetne egy emlékszobát kialakítani.

Stipkovits Pál polgármester egyetért azzal, hogy a város visszaigényelje a laktanyát, s az ezzel kapcsolatos lépéseket már meg is tette. Az épület funkcióját illetően azonban másként vélekedik. A polgármester szerint – aki érzelmileg teljes mértékben azonosulni tud az ’56-os tragédiával – egy ilyen méretű városban irreális ez az elképzelés, hiszen egy ekkora épület fenntartása és működtetése rendkívül sokba kerül. A polgármester szociális jellegű létesítmény kialakítását javasolja.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kevesebb tűz, több mentés

Egyre több műszaki mentésnél kérik a mosonmagyaróvári tűzoltók
segítségét. Tovább olvasom