Kisalföld logö

2017. 11. 17. péntek - Hortenzia, Gergő 5°C | 7°C Még több cikk.

Az unoka talán megbocsát

„ A fiam ott állt férjem holtteste mellett és azt mondta: "Apának most ért véget ’56." Egész életünk október 26-áról szólt, amikor a mosonmagyaróvári sortűzben meglőtték az akkor tizennyolc éves páromat.
Nem tudtunk felejteni, sem megbocsátani" – mondta Varga Józsefné. Győrszentiván egyik leghosszabb utcájában, az 56-os házszám alatt éltek évekig: Varga József, felesége és két gyermekük. A sorsukat is ehhez a kanyargós utcához hasonlították, ezért nem is csodálkoztak, hogy épp az ötvenhatos telek jutott nekik. Megpróbáltak boldogok lenni ötven kilométerre attól a helytől, amely életüket meghatározta, s amelytől hiába menekültek, még most sem szabadulnak. A férj 1956-ban, tizennyolc évesen ott volt a mosonmagyaróvári sortűz színhelyén, ahol súlyosan megsérült.

Sokszor műtötték Varga József meglőtt lábát, két éve a roncsolt testrész elfertőződött és a férfi 63 évesen vérmérgezésben meghalt. Varga Józsefné azóta el akarja mondani férje történetét, ettől megnyugvást remél.

Visszafordítottak, megmentettek

„ Tizennégy éves voltam 1956-ban, október 26-án az iskolában ültünk, de nem volt tanítás – kezdte férje emlékét feleleveníteni az özvegy. – Akkor jöttek értünk ismeretlenek az utcáról. Azt mondták, menjünk velük mi is. A laktanyához vezető úton azonban az igazgató visszaparancsolt minket, valószínűleg ez mentette meg az életünket. Egy tizennyolc éves fiú azonban – aki később a férjem lett – a fogkefegyári kollégái-

val, egyetemistákkal és civilekkel elment a hírhedtté vált helyszínre, ahol géppuskákkal várták őket. Férjem úgy mesélte, az első puskaropogáskor földre vetette magát, de ez is kevés volt, így is megsebesítették.
Lábbal az egyik lőállásnak feküdt, ezért a sarkát találták el. Aztán egy kézigránátot is feléje hajítottak, amely megsebesítette a másik lábát és a hátát is. Vérbe fagyva találtak rá a helyszínen, így vitték a mosonmagyaróvári kórházba. Mi eközben az osztályteremben voltunk, az egészről csak annyit tudtunk, amit kintről, az utcáról bekiabáltak: százöt halott, százöten meghaltak a sortűzben..."

Öt-hat sebesült a mentőkben

– Az anyósomtól tudom, aki fiára a folyosón talált rá, milyen látvány fogadta a hozzátartozókat. Lepedőkkel kötötték be a vérző sebeket, a folyosók tele emberekkel, néhányan már halottak voltak. A súlyos sérülteket, így Józsefet is Győrbe szállították. Egy mentőautóban öt-hat beteg is feküdt. Mint utólag kiderült, az orosz katonák még a megyeszékhelyen is ki akarták kérni őket a kórháztól, de a főorvos ezt megtagadta, s ezzel megmentette az életüket. A férjem felépült, de a lába soha nem lett tökéletes, 1976-ban le is rokkantosították. Mi 1968-ban ismerkedtünk meg, felkért táncolni. Furcsán mozgott, megkérdeztem tőle, miért. Azt felelte, „rosszkor, rossz helyen álltam". Azonnal tudtam, hogy a sors őt szánta nekem, mert én is ilyen kivetettnek éreztem magam attól a perctől kezdve, hogy apám halászi malmát és vendéglőjét elkobozták.

Elmondtuk nekik az igazat

Egy fiunk és egy lányunk született, tíz év körüliek voltak, amikor elmondtuk nekik, hogy nem a futballban sérült meg az apjuk. Mindent tudtak ’56-ról. Lányom osztályában az érettségi előtt – 1988-ban – a tanár megkérdezte a gyerekeket, mit tudnak a szabadságharcról. Csak ő válaszolt.

Fiam a férjem holtteste mellett állva azt mondta: „Apának most ért véget ’56." Az utolsó névnapjára kapott pezsgőt eltettük, születendő unokám keresztelőjén ezzel koccintunk. Én nem tudok megbocsátani, gyermekeim szemében is láttam az elkeseredett dühöt, amikor a gyilkosokat az újságban, a vádlottak padján látták. Az unokám talán meg tud bocsátani, de neki is ismernie kell nagyapja történetét.

„ Gyermekeim életét is átszőtték ezek az emlékek, apjuk mindig azt mondta nekik: "Én soha nem bántottam azokat az embereket, akik engem nyomorékká tettek. Soha nem kértek bocsánatot és soha nem fognak bűnhődni emiatt."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismét megrongálták a Petőfi-szobrot

A jelek szerint folytatódik az öt évtizede tartó rongálás- sorozat a pozsonyi Petőfi-szobron. A… Tovább olvasom