Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Az iraki hadifuvaroktól a pálinkafőzésig

Mosonmagyaróvár - Dobos Gyulát sokan pálinkájáról ismerik: októbertől márciusig szeszfőzdéjéből kerülnek ki a környék legjobb italai, évente közel tizenötezer liter.

Azt már viszont kevesebben tudják, hogy „házhoz kötött" szakmája előtt Németországtól a Közel-Keletig közel nyolc évig fuvarozott úttalan utakon, korántsem veszélytelen terepeken.

Dobos Gyulát mint a környék egyetlen pálinkafőzőjét kerestük meg. Beszélgetés közben hamarosan kiderült: nemcsak a szeszfőzés csínját-bínját érti, de sokat tapasztalt teherszállítóként is.

Többtucatnyi társával együtt a nyolcvanas években Németországból a harcok sújtotta Iránba, Irakba szállított harci járműveket, meg a bébiételtől az üdítőgyártó berendezésekig szinte mindent.

Dobos Gyula nyolc évig járta a Németország, Irán és Irak közti útvonalat.


– 1980-tól fuvaroztam az úgynevezett Z-s autókat Irakba és Iránba. A két ország akkoriban harcban állt egymással. Óriási végletekkel találkoztunk: Irak gazdagabb volt, mint Irán, rendezett, fegyelmezett országként tárult elénk, erősen élt Husszein személyi kultusza – nosztalgiázik a pálinkafőző-mester. A diktátor keze alatt viszont az évek alatt sokat fejlődött: csodálatos utakat, felüljárókat építettek, a viskók helyére családi házakat emeltek, alig lehetett szegény emberrel találkozni.


A fuvarozás korántsem volt egyszerű, veszélytelen feladat. Dobos Gyula havonta kettőt-hármat „fordult", míg egyszer közel két hónapjába telt egy út: a határnál rengeteget kellett várnia, míg átengedték. Fegyveresen őrzött parkolókban pihenhettek csak, máshol tilos volt a várakozás.

Az úttalan utak veszélye mellett számolniuk kellett az itt-ott felbukkanó, állig „felkalasnyikovozott" tizenéves iráni suhancok fenyegetéseivel is.
A tapasztalat arra is megtanította, hogy ilyenkor jól jön, ha az embernek két pénztárca áll rendelkezésére: egyikben az értéktelenebb forintot és jugoszláv dinárt tárolta, másikban a márka lapult biztonságban.
Az utakon töltött hét év alatt megismerte a muzulmán országok lakóinak számos szokását. Az irakiak lekezelően bántak a külföldivel, a törökök viszont barátságosan viselkedtek. A bazárokban láthatta, milyen bámulatos kézügyességgel rendelkeznek már a 8–10 éves gyerekek is. Az emlékeket otthonában fantasztikus finomsággal, rátermettséggel faragott tárgyak őrzik.

Dobos Gyula (középen) barátaival. A harckocsiktól a bébiételig mindent szállítottak.


A családalapítás után belefásult a fuvarozásba, és ekkor jött a mentőötlet:
– Az egyik ismerősömmel a miklósi főzdébe vittük el a cefrét, ekkor kaptam kedvet a szeszfőzéshez. Felvásároltam a felszámolás alatt álló Móri ÁFÉSZ berendezését és kialakítottam saját üzememet – idézi fel a pálinkafőzés kezdeteit. A megyében akkoriban 24 szeszfőzde működött, számuk azóta tizennégyre csökkent. Az üzlet, mint ahogy lenni szokott, nehézkesen indult, de az évek meghozták a jól bejáratott vevői kört, akik „esküsznek a Dobos-féle pálinkára". Mosonmagyaróváron és környékén egyedüli szeszfőzőként ő látja el a Lajta-parti város lakóinak igényeit, de ide járnak a szigetköziek, sokan Lébénytől Levélig, és Győr környékéről is érkeznek megrendelések.

Évente átlagosan 14–15 ezer liter szeszes ital kerül ki innen a fogyasztókhoz, a négyszáz literes üstben egy főzetből 20–25 liter 50 fokos pálinka származik. Dobos Gyula az üzem fejlesztésén is gondolkodott, egyelőre viszont az a tapasztalata, hogy nehéz megfelelő területet találni erre a célra.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emelik a tagdíjat, elutasítják a kisfilmet

Mosonmagyaróvár - A második félévtől nyolcvan forintra emelné lakosonként az éves tagdíjat a… Tovább olvasom