Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

Az Ipartelep száz éve könyvben

Az egykori lőporgyár történetével indít, de megemlékezik az 1956. október 26-i sortűzről, bemutatja a lakótelepet, iskoláját és lakóit is a nemrég megjelent „100 éves az Ipartelep" című könyv.

Az Ipartelepi Lakosok Egyesülete kiadásában jelent meg nemrég a „100 éves az Ipartelep" című könyv, „Egy gyáróriás és egy városrész születése" alcímmel. A kötetet szerkesztő Thullner Istvánnal beszélgettünk a gazdagon dokumentált helytörténeti munkáról.

– Tízéves kutatói munka eredménye a könyv, melyhez nevét adta több szakember is. Dimény Gábor az Ipartelep telepítéséről és városszerkezeti vonatkozásairól, Lenzsér Péter a lőporgyár építészetéről írt. Szajkó István és Ács Tibor az 1910-es évek Monarchiájában és Magyarországon a lőporgyártásról értekezik. Kiss Imréné és Mandl Andrásné a városrész lakóiról emlékezik, míg Enzsöl Imre a Műselyemgyári Önképzőkörről. Mandl Andrásné az ipartelepi iskola alapításától napjainkig kíséri végig az intézmény rövid történetét – sorolja a kötetben együtt dolgozó szakembereket a szerkesztő.

Mosonmagyaróvár egyik építészetileg legérdekesebb helyszíne az egykori lőporgyár, melyről a máig fellelhető dokumentumokat megtalálhatjuk a Thullner István által szerkesztett könyvben.
Mosonmagyaróvár egyik építészetileg legérdekesebb helyszíne az egykori lőporgyár, melyről a máig fellelhető dokumentumokat megtalálhatjuk a Thullner István által szerkesztett könyvben.

– Hadiüzemi titkosítása révén forráshiányos az egykori lőporgyár története. Magáról az itt folyó lőporgyártásról a Hadtörténeti Intézetben sem találtam információkat, így máig nem tudhatjuk, hogy milyen lőport készítettek milyen gépekkel. A bécsi hadtörténeti múzeumban, az Arsenalban is keresnek jelenleg kutatók forrásokat a gyárról, évek kérdése, hogy egyáltalán fellelhető-e még adat – vélekedik Thullner István, aki szerint a városképet is meghatározó gyáregyüttes jövője kérdéses, ugyanis ezek a XXI. században ma már hasznosíthatatlanok. Az épületek helyi védelem alatt állnak, elpusztíthatatlan szerkezettel. A város nemcsak ipart, munkahelyeket és egy új városrészt nyert, hanem ezzel egy sehol máshol így nem található építészeti értékkomplexumot is.
Amint azt Dimény Gábor írja, az Ipartelep teljesen önálló, egységesen, egy ütemben tervezett „város" lakó- és iparterülettel, erőművel, vízművel, vasútállomással és tűzoltósággal. Trianon után a lakótelepe a város lakótelepévé vált. Lenzsér Péter a város építészetileg legérdekesebb együtteseként említi a Császári és Királyi Lőporgyárat, annak minden ipari, intézményi és lakóegyüttesével együtt. Érdekesség, hogy az első világháború kitörése miatt felgyorsuló építkezésnél a különböző nemzetiségű hadifoglyok száma elérte a 12 ezret, miközben Magyaróvár lakossága akkoriban mintegy 8500 lehetett. Az építész egyébként az egykori lőporgyár rehabilitálásának egyik gátját a tulajdonviszonyokban látja. A tisztán magántulajdonban lévő, felszabdalt, bonyolult tulajdonosi szerkezettel bíró területen városi érdek közvetlenül nincs. Pedig a szakember úgy véli, az épületegyüttes újraéledése a város kapujaként működhetne, megújulása az építéséhez hasonló nagyszabású tette lehetne a városnak és a befektetőknek.

Thullner István kitér továbbá a többi ipartelepi gyárra, emlékeztet a hadifogoly-munkásokra, a Szent Kereszt- (olasz) kápolna megépítésére. Külön fejezetet szentel az 1956. október 26-i sortűznek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kevés a parkolóhely

Nem engedélyezi az önkormányzat a Mosonyi utcai garázssor bővítését, mivel az építkezés az amúgy is… Tovább olvasom