Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

A múlt képei egy páratlan hagyatékból

A Kisalföld Timaffy-sorozatában a halászok és a dunai áruszállítás egykori momentumaira emlékezünk.

Kattintson a képre >>
Kenderhálók, egytörzsű ladikok, kifogott félmázsás halak: a szigetközi halászok ősi szerszámokkal, halászbokrokba tömörülve dolgoztak. Fél évszázada még elképzelhetetlen volt, hogy e mesterség képviselői üres kézzel térjenek haza a Dunáról.

Régen egytörzsű ladikban jártak

A Kisalföld Timaffy-sorozatában a halászok és a dunai áruszállítás egykori momentumaira emlékezünk. A páratlan gyűjtemény képsorozataiban is gyakran bukkannak fel halászok a Szigetközből. Timaffy László Szigetközi krónikájában így ír: „1938-ban egy kútásás alkalmával hat méter mélyen régi ladikra és halászszerszámokra bukkantak a mai Duna ágától elég messze. Ez nemcsak a régi halászbokor helyét mutatta meg, hanem a víz munkáját is, hogy aránylag rövid idő alatt hat méterre temette be a hajdani vízparti hely maradványait. Régen egytörzsű ladikban jártak még (bödönhajó). Vastag fatörzsből faragták. Halásziban házépítésnél előkerült egynek a maradéka, de egészen korhadtan.

Este tették le a hálókat

A negyvenes-ötvenes években általában még kenderhálókat tettek le a folyóra a halászok, ehhez az alapanyagokat csak a városban lehetett beszerezni. Ezekben az évtizedekben alig volt kereslet a halra, a vendéglőkben sem nagyon lehetett kapni. Mivel télen nem tudtak dolgozni, ezért a halászok többsége minden évben aratni ment, hogy télire legyen gabonája, amit aztán a malomban megőröltethetett: így a dunaszigeti Tamás Ferenc is. A fagyok beállta után hálókötéssel teltek a halászok napjai, de az ügyesebbek meglékelték a Dunát, s így is fogtak halat. Nagyságrendekkel többet lehetett fogni fél évszázaddal ezelőtt: akkor még sosem volt olyan nap, hogy valaki zsákmány nélkül tért volna haza. Nem volt ritka a kifogott huszonöt kilós harcsa sem. A hálókat egyébként mindig este tették le, a halak csak sötétben vagy a zavaros vízben akadtak fenn rajta, s napkeltekor húzták ki a vízből.

Hajón hordták az árut

Az állóvizek és folyók menti települések paraszti gazdaságot üzemeltető lakossága többségében nem rendelkezett saját tulajdonú csónakkal, ladikkal. Akiknek volt, azok ártéri gazdálkodásukhoz vagy a túlsó parton levő birtokuk műveléséhez kapcsolódó átkelő közlekedéshez, teher- és terményszállításhoz használták. A hédervári uradalom befogta jobbágyait a dereglyékbe, és így szállították terményeiket, állataikat Győrbe. Ezek kisebb hajók voltak, húsz-huszonkét méter hosszúak, három és fél méter szélesek. A Szigetköz közepéről, Lipótról, Remetéről is hajón hordták az árut Győrbe. Víz ellen az emberek húzták a dereglyéket. Vízmentibe, vagyis lefelé vitte őket a víz, ilyenkor maguk is rajta utaztak. Csak ha alszél fújt, akkor húzták vízmentibe is...
Nagy szívósságot követelt az egész napos, szinte megállás nélküli teherhúzás.

A keresettel azért meg voltak elégedve.
A háromnapos úton megkeresték egy pár csizma vagy egy öltözet ruha árát – tizenkét forintot.

Tavasztól őszig jártak a gyaloghajósok, amíg be nem állt a Duna" – írja Timaffy László. Lipótot is híres halászfaluként ismerték. A szigetközi „vizásokkal" együtt a lipótiaknak is külön „standjuk" volt a bécsi és pozsonyi halpiacokon. Psi szerszámokkal, halászbokrokba tömörülve dolgoztak az ottani halászok.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tüzérségi gránát egy család kertjében

A Jánossomorján élő Bali család október közepén egy sziklakert építéséhez hozatott földet Kereszt utcai családi házuk udvarába. A föld eldolgozásakor egy 25 centiméter átmérőjű, 60 centiméter hosszú, rozsdás fémtárgyat találtak, amelyről valószínűsítették, hogy fel nem robbant bomba vagy nagyobb ágyúlőszer lehet. Tovább olvasom