Kisalföld logö

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 19°C | 30°C Még több cikk.

A megmentett zenekar

"Akár regényt is lehetne írni arról, ami családunkkal a negyvenes években történt" – véli Sághi Gyuláné, aki féltve őrzött gyűjteményéből néhány mesélő fotót és dokumentumot küldött szerkesztőségünkbe.

Számos személyes kincset rejt Mosonmagyaróváron Sághi Gyuláné családi gyűjteménye.

Minden fényképhez, dokumentumhoz egy-egy nagyszüleitől, szüleitől hallott érdekes történet kapcsolódik, amit véleménye szerint igazából csak egy regényben lehetne visszaadni.

– Például őrzök egy negyvenegy augusztusi, hetvenéves újságkivágást, amely nagyapám, Heller István mezőgazdasági munkás kitüntetéséről tudósítja az olvasókat.

Azért a hűségéért kapta a földművelésügyi minisztertől az oklevelet és a nyolcvan pengő jutalmat, amellyel fél évszázadig szolgálta "állandó kenyéradóját: a főhercegi uradalmat" – mesélte Sághi Gyuláné.

1942-ben készült az a fotó, amely nagyapját lengyel menekültek körében örökítette meg, akik vele közösen dolgoztak az uradalomban, ahol többek között állatokat gondoztak.

– A tábori lap pedig édesapámtól, Horváth Frigyestől emlék, akit negyvenkettőben besoroztak honvédnak és tábori postával küldte édesanyánknak, "Heller Erzsi úrlánynak" a "csekély emléket".

A lap másik felén található rajzot valószínű, hogy valamelyik katonatársa készítette. Negyvenhárom májusában házasodtak össze a mosoni templomban. A közös fotó abban az időben készülhetett. Ekkor még nem tudták, milyen megpróbáltatások várnak rájuk.

Kapuváron laktak, amikor édesapánkat, aki cigányprímás volt, származása miatt begyűjtötték.

A városi futballpályán vártak a sorsukra. Édesanyánk addig ment, próbálkozott, amíg igazoló iratokat nem szerzett. Így nemcsak apánkat, hanem az egész zenekart sikerült megmenteni a bevagonírozástól.

Azóta is sokszor gondolok arra az ismeretlen jótevőre, aki elengedte őket.

Sághi Gyuláné elmesélte, hogy a pár hónapnyi reményt egy behívó törte össze. Édesapját munkaszolgálatra vitték a frontra, ahol orosz fogságba esett.

– Valaki megtalálta a dögcéduláját, leadta, így a harcok után halottnak nyilvánították, amiről az itthon maradottakat is értesítették. Édesanyánk nem nyugodott bele: ki-kiment az állomásra, amikor érkezett egy fogolyvonat és érdeklődött apánk után.

Még egy jósnőnél is járt, hátha hall valami biztatót. Reménykedve várta, hogy egyszer mégiscsak hazajön. És eljött a nap! Ugyan betegen, teljesen legyengülve, testében gránátszilánkokkal, de megérkezett a mosonmagyaróvári szülői házba.

Alig ismerte meg anyám, olyan állapotban volt. Aztán, mint a mesében, minden jóra fordult. Harminckét évet éltek együtt szeretetben, békességben és négy gyermeket neveltek fel. Apánk sokaknak muzsikált a városban, alig akadt ember Mosonmagyaróváron és környékén, aki ne ismerte volna.

A gazdászfiúk mindig "Frici bácsi" zenéjével mentek szerenádozni a szép lányoknak. Remélem, még ma is sokan őrzik hegedűje hangját és a vidám mulatozások emlékét – említette végül Sághi Gyuláné.

Olvasóink írták

  • 1. hermész 2011. október 08. 06:32
    „"Remélem, még ma is sokan őrzik hegedűje hangját és a vidám mulatozások emlékét - említette végül Sághi Gyuláné."
    Sajnos én nem hallottam a hangját, de a hegedűje, legalább is az egyik, nálam van. A nagyapám Arany János /ő is hegedült, még Székesfehérváron/ vette Frici bácsitól. A másik nagyapám Heller József, az ő apja és a cikkben szereplő Heller István valószínű testvérek voltak, tehát Sághi Gyuláné nagyapja és az én dédapám testvérek.

    üdvözlettel: Arany Tamás”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közel 2000 szalmabála égett Márialigeten - Fotó

A Hegyeshalomhoz tartozó Márialigeten egy mezőgazdasági vállalkozás telephelyén ütött ki tűz hétfőre… Tovább olvasom