Kisalföld logö

2017. 11. 21. kedd - Olivér 3°C | 9°C Még több cikk.

A legfiatalabb iparosból a legidősebbé lett

Mosonmagyaróvár - „Már ötéves koromban szívesen szereltem szét és raktam össze gondolatban a különféle gépeket, aztán az egykori hobbiból szakma lett” – meséli a környék talán legidősebb, ma is aktívan tevékenykedő iparosa, Fazekas Zoltán, akinek fiai is követték édesapjuk mesterségét.
Amikor betoppanunk a mosonmagyaróvári családi ház udvarára, éppen a karácsonyi díszítés készül, mondhatni műszerészi pontossággal. A ház gazdája – korát meghazudtolva – fürgén le is száll a magas létráról, kezet nyújt, beljebb invitál. A munkában edzett kezén egy aranygyűrű, rajta egy sokat sejtető ötvenes.

– Idén ötvenedik éve, hogy kiváltottam az iparűzési engedélyemet. Akkoriban én voltam a környék legfiatalabb iparosa, mára én lettem a legidősebb. Bárcsak fordítva lenne! – sóhajt fel mosolyogva Fazekas Zoltán, aki bár Arakon látta meg a napvilágot gazdálkodó szülők gyerekeként, később a Lajta-parti városban telepedett le és indította el az ipart.

Fazekas Zoltán kora ellenére aktív iparos. A karácsonyi díszítés műszerészi pontossággal készül kezei alatt.


– Velem született igény a gépekkel való foglalatoskodás. Már ötéves koromban szívesen szereltem szét és raktam össze a különféle gépeket. Az összes mellékhelyiséget műhellyé alakítottam – avat be a kezdetekbe. Édesapja géplakatosnak tanult, de a mezőgazdaság mellett tette le a voksot. Amit a szülőnek nem sikerült folytatnia, továbbvitte a fiú. A gyermekkori hobbi szakmává fejlődött. Piller Sándor mosoni műhelyében helyezkedett el mechanikai műszerész tanulóként. A honvédségnél „motoros hírvivőként" felfigyeltek rá, megkedvelték. A motorkerékpár-javításból befolyt összegből takarékoskodva, nem kevés utánajárással 1957-ben, huszonnégy éves korában sikerült elindítania az ipart.

– A Jókai utcai műhelyben tizenöt tanulót oktattam, többen is idősebbek voltak nálam. Mechanikai műszerészként bicikliket, motorkerékpárokat javítottunk, de ha behoztak egy mákdarálót vagy egy babakocsit, azt is megreparáltuk – emlékezik vissza. Akkoriban a kézi munka jelentős szereppel bírt, mára a szakma egyre nagyobb beruházásokat követel.

Éjjel-nappal dolgoztam: az első tíz évben heti tizenöt órát ha aludtam,

majd a napi tizennyolc óra munkára tértem át, és még 65 éves korom után is képes vagyok napi tizennégy órát ledolgozni. A munka legnehezebb, legapróbb részleteit mindig én vállaltam – mondja büszkén.
Egy személyben kazánkovács és ékszerész: a többmázsás alkatrészekkel, húszkilós kalapáccsal ugyanolyan jól kell bánnia, mint a csipesszel és a nagyítóval.

Felvétel a családi fotóalbumból: A Fazekas fiúk, Balázs, Attila és Zoltán.

A Jókai utcai műhelyből a Pozsonyi útra költözött a cég: akkoriban korszerű felszereltsége nagy elismerésnek örvendett a szakmában.
A tanulók mellett az „utánpótlás" kiképzése is korán elkezdődött. Fiai, Balázs és Attila, amint meg tudták fogni a szerszámokat, már édesapjuk körül forgolódtak. A nagyobbik fiú, Balázs gépszerelő lakatosnak tanult, aztán a teherfuvarozás mellett döntött. Attila a Mofém-gyárban forgácsolóként tett szakmunkásvizsgát, aztán az édesapja mellett a Pozsonyi úton indította el magánvállalkozását.

A kezdeti nehézségek ellenére mára sikerre vitte cégét. Komoly fejlesztésekkel, beruházásokkal, tizenkét alkalmazottal a hazai piac mellett külföldre is gyártanak gépalkatrészeket.

Míg édesapja még kétkezi munkával kereste kenyerét, addig a szakmát folytató Attilára a gépek számítógépes tervezése, az anyagbeszerzés, a kapcsolatok fenntartása hárul. A harmincöt éves fiatalember jó üzleti érzékére utal, hogy a nyereséget visszaforgatja az újabb fejlesztésekre. Fazekasék igazi iparosdinasztiává nőtték ki magukat: a család férfi tagjai mellett Katalin, a legkisebb lány fodrászként tevékenykedik.

Olvasóink írták

  • 2. bedo istvan 2007. december 31. 04:57
    „istvan vagyok amerikabol. volt alkalmam talakozni Fazekas urral .egy motorkerekpar ugyben. elmondhatom, hogy nagyon megorultem, hogy talalkoztama egy hozzam hasonlo felfogasu, hasonlo korosztalyu muszaki emberrel.igazan joizuen elbveszelgettunk a regmult idokrol. en is hasonlo modon kezdtem az eszterga muhely alapitasat l975-ben, de aamerikaban. lehet hogy Fazekas ur nem is emlekszik mar ram, ezert emlekeztetoul csak annyit, hogy egy veteran Java ugyben tarsalogtunk.Remelem, hogy meg talalkozunk es ismet elbeszelgethetunk a multrol. Addig is tovabbi jo erot , egeszseget es sok sikert. Tisztelettel Istvan.”
  • 1. Varga László 2007. december 27. 09:32
    „Kedves Zoli bácsi!

    Gratulálok,és kívánom hogy még nagyon sok évig tegye a dolgát ilyen magas szinten,nagyon jó egészségben!
    Tisztelettel: Varga László Rajka”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Piarista példakép

Bezenye - Pogány Piufsich János matematikatanárra, piarista szerzetesre emlékeztek szülőfalujában… Tovább olvasom