Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

A győztes forradalom igazi túlélői

Egykori szemtanúk, történészek és emlékezők idézték fel a mosonmagyaróvári sortüzet.

Negyvennyolc éve, október 26-án délelőtt Mosonmagyaróváron az ipartelepi határőrlaktanya előtt két megtorló sortüzet lőttek a zöld ÁVO-sok a vörös csillag levételét követelő, örömittas, Himnuszt éneklő felvonulókra. Anyakönyvi adatok szerint ötvenöten meghaltak, nyolcvanhatan megsebesültek. 1990-ben Mosonmagyaróvár önkormányzata első határozatában október 26-át városi gyásznappá – az emlékezés és tisztelgés idejévé – nyilvánította.
Az azóta hagyománnyá lett rend szerint a korabeli események helyszínein: az egyetemi karon, a városházán, a szakmunkásképző iskolában, az óvári temetőben és a Rieger Tibor emelte Gyász téri emlékmű körül zajlanak e napon a megemlékezések.

Az ipartelepi határőrlaktanya akkori parancsnoka, Dudás István, akit első fokon bűnösnek mondott ki a katonai bíróság, azóta meghalt. Mind kevesebben vannak a kettős sortűz közvetlen túlélői is. Ám azóta sem tudjuk, ki és miért rendelte véresre kaszaboltatni a mosonmagyaróváriakat és a környező falvak népét.

Hat gazdász mártír, hat ártatlanul kivégzett

Kedden a vár udvarán – ahol tábla és emlékmű is őrzi a korabeli véres péntek hat gazdász áldozatának emlékét – Dancs Lajos egykori szemtanú, volt akadémista elmondta: a sortűz estéjén hat főiskolás búcsúztatásakor megfogadták: nevüket, emléküket tábla és emlékmű fogja hirdetni. Ez azonban csak 1989 után valósulhatott meg. Az igazságtételt elégtelennek és silánynak mondta, pedig „’ 56 maga a véres magyar történelem, erőt adó, eleven példa". Hozzátette: a forradalom ötvenedik évfordulójára aranybetűkkel örökítsék meg az elesett gazdászok neveit. Ehhez a szónok anyagi segítségét is felajánlotta.
A városházán emléktábla idézi a helyi nemzeti tanács megalakulásának körülményeit. Itt Bérci Csaba tanár többek között az annak idején Győrből ide a béketeremtés szándékával érkező Tihanyi Árpád szavait idézte a helyi nemzeti tanács megalakításának szükségességéről. Kijelentette: a mosonmagyaróvári megtorló per nyomán „Tihanyi Árpádot, Földes Gábort, Gulyás Lajost, Weintráger Lászlót, Czifrik Lajost, Kiss Antalt ártatlanul végezték ki".

Fiúholttest a jászolból

A Hunyadi szakmunkás- és szakközépiskola falán is emléktábla őrzi a hat egykori növendék áldozatát. Köztük Kardos Miklós nevét, akinek szénával letakart testét a laktanya istállójának jászolában találták meg. Ezután csapott ott magasra a népharag a határőrtisztek ellen. Tegnap délben a hozzátartozók és a mai diákok előtt Németh Alajos tanár a megbocsátás emberfelettien nehéz voltáról szólt.

A magyaróvári temetőkápolna falán együtt olvashatók az ismert meggyilkoltak nevei. Itt Kuroli Géza egyetemi tanár, a sortűz sebesültje részletesen szólt az október 23. és 26. közötti időszak eseményeiről. Az akadémisták 25-i fáklyás felvonulásáról, a másnapi Deák téri csillagleverésről, a reggeli műszakból idegyűlő munkásokról, ide vezetett iskolásokról, kivonuló egyetemistákról. A sortűznek néhány mondatot szentelt, de mint fogalmazott, „ez is hosszabb időt vett igénybe, mint a kétszeri orvlövéssorozat". A 33 évi kényszerű hallgatást agóniának nevezte, a rendszerváltás utáni pártok segítségét pedig kevésnek az igazi igazságtételhez. Albert Camus-t, Szolzsenyicint és Tollast Tibort idézte meg: a holtak az igazi túlélői a győztes forradalomnak.

„ Múlt nélkül védtelenek vagyunk"

Az emlékezők menete gyalog vonult a temetőből a Gyász térre. Tőkéczi László történész megemlékező beszédében elmondta: keserű, sebeket fakasztó ünnep ez a mosonmagyaróváriak számára. Az emlékezés azonban támaszt adhat, tanulságokkal szolgálhat. A múlt a közösség gyökérzete, mely nélkül nincsen jövő.

A történész szerint ha elfelejtjük halottainkat, elődeinket, akkor mi is fogyni kezdünk, s az alapjainkat „szedjük fel". Előkészítjük azt, hogy bennünket s cselekedeteinket is elfelejti majd az utókor.
– 1956 októberében az akkori rendszer lelepleződött, majd a megfélemlítés eszközét alkalmazta. Az emlékezés védőoltása megóv attól, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg az, ami akkor történt: hisz mindig voltak olyanok, akik vak hitből, gonoszságból, más életével nem törődve cselekedtek – hangsúlyozta a történész. Tőkéczi László elmondta: 1956. október 26-án hősies és szégyenletes dolgok történtek: akadtak, akik saját testvérükre emeltek kezet egy idegen hatalomért. A forradalom megmutatta, hogy nem szabad szavakra, szép eszmékre, hazugságokra alapozni egy világot, hisz azok előbb-utóbb lelepleződnek. Azonban a hagyományszakítás és az emlékezés irtása után is van folytatás. Az októberi forradalom világtörténelmi esemény volt, mely felhívta a figyelmet, hogy a reménység mozgatja az embereket: „a mártírok vére gyökereket ereszt". A történész úgy véli: múlt nélkül nemcsak mi, magyarok, hanem Európa is védtelen. A történelem tanít és az ellen a felejtés ellen szól, mely a legrosszabb betegség. „A világ ma már nem arról szól, hogy hősökké váljunk: ám ahol nem hoznak áldozatot – több önzetlen szeretetet és gondoskodást –, az a világ elszegényedik" – mondja a történész. Tőkéczi László megemlíti: ’56 mosonmagyaróvári hősei az egyszerű, hétköznapi hősiesség példáját mutatják meg nekünk. Pk az alapjai Európa és a világ jövőjének.
Az ünnepi beszéd után Nagy József prépost-plébános ökumenikus imájában a forradalomban elesett áldozatokért szólt, majd koszorúzás zárta a megemlékezést.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tanúként a történelemben

Csete Lajos élete és sorsa XX. századi és magyar. Hadapródiskolásként orosz fogságba került, az… Tovább olvasom