Kisalföld logö

2017. 08. 16. szerda - Ábrahám 17°C | 30°C Még több cikk.

14 év fegyház a gyermekét Mosonmagyaróváron bányatóba dobó nőnek

A nő zokogott, tolmácsa és a felügyelő két oldalról szólongatta, várni kellett az ítélethirdetés folytatására.

Győri Ítélőtábla ítélete:

A Lubomira Höffel szembeni ítéletet helybenhagyták. Ez 14 év fegyház. A nő zokog, tolmácsa és a felügyelő két oldalról szólongatja.

Várni kellett a folytatásra. Jobban van.

A jogerős ítélet - összefoglaló
Az ítélőtábla megállapította, hogy eljárási mulasztás nem volt rögzíthető. Maradéktalanul érvényesült az az elvárás is, hogy a nem magyar anyanyelvű érintettek érthessék az eljárás során elhangzottakat, nem is hivatkozott senki ilyen hibára. Minden szempontból törvényes volt az eljárás – fejti ki dr. Kovács Tamás a tanács vezetője.

A bíró utalt rá: míg a házastársi kapcsolat nehézségeiről igen sokat beszélt, a december 13-án történtekről szűkszavúan nyilatkozott a vádlott, a döntéséről nem vagy rendkívül nehezen érthetően beszél. Azokra kérdésekre, amik a cselekményre kiterjedő tudattartamát próbálták tisztázni, teljesen bezárkózott, s egy ponton túl érdemi választ nem adott. Az első fok – olyan mélységig, ahogy szükséges -, vizsgálta a házasság körülményeit, a váláshoz vezető okokat, ennél mélyebben ez valóban nem volt szükséges.

Kiemelten kellett vizsgálni a felelősségre vonás akadályának kérdéskörét. A kóros elmeállapotot kizárták, amely képtelenné tette volna a következmények felismerésére.

A szakértők igen alapos meghallgatása után ugyanarra a megállapításra jutott a törvényszék a nő tudatával kapcsolatban.

A depresszió tünetegyüttest is külön vizsgálták, hogy vajon erre visszavezethető-e a motívum, lehet-e tudatszűkült állapotról beszélni. Szakértői eszközökkel annyi szűrhető le, hogy érzelmi-hangulati zavar kialakulhatott, de ennél többet nem lehet tudni. Személyiségi jellemzőiből következhetett, hogy esetleg maga ellen fordulhat, de itt nem ez történt – húzza alá a bíró. A gyermekét ölte meg. Ez nem fér bele ebbe a levezetésbe – hangsúlyozza.

A büntetés kiszabásáról is szó esett. Az új törvénnyel huszonöt évre emelkedett halmazat esetén a szabadságvesztés maximuma. Ugyanakkor helyes a védelem okfejtése, hogy a feltételes szabadlábra helyezés okán az új szabály a kedvezőbb. De összességében egyértelműen nem jelenthet egyértelmű elbírálást. A tábla az elkövetéskor hatályos törvényt alkalmazta. Elhangzott: a minősítést mindkét cselekménynél törvényesnek találták. Az aljas indokú elkövetésre nem lehet jogi következtetést levonni – ezért az ügyész szavaival nem értett egyet a bíróság, s a fellebbezéseket sem találta alaposnak.

Az alkalmazottnál alacsonyabb szabadságvesztés az egyéni megelőzés szempontjai alapján sem jöhet szóba. Semmilyen indokolással nem lehet tompítani a történeteket. A visszafordíthatatlan tragédiát, s hogy az emberélet kioltásán túl a társadalom legfontosabb értékeit támadta a vádlott, mert a legfőbb érték kell, hogy a gyermek.

Az ülés végén Lubomira Höff azt kérte, beszélhessen védőjével.



Perbeszédek - összefoglaló

Az ügyész, dr. Horváth Péter perbeszédében a kiszabott büntetést támadja.

„Nyilván nagyon szomorú, ha egy családban csak úgy véli valaki megoldani a konfliktust, hogy annak egy ártatlan egy gyermek esik áldozatául. Erre nincs magyarázat, nincs bocsánat" – mondja a vád képviselője, aki ezután további súlyosító körülményeket sorol.

A vádlottat a személyi szabadság megsértése tekintetében csak az alapesetben tartotta bűnösnek a korábban eljárt Győri Törvényszék. De minősítő körülménynek kell tekinteni az aljas indokból elkövetést, hiszen azért zárta be volt férjét a fürdőszobába, hogy a gyerekkel engedély nélkül, jogellenesen megszökhessen.

Az enyhítő körülményként értékelt beismerés méltányolandó, de vannak olyan körülmények, amelyek kioltják ennek – a büntetés kiszabására gyakorolt – hatását.

A megbánást és a büntetlenséget szintén enyhítő körülményként értékeltek, de véleményem szerint emberölésnél ennek nem lehet érezhető hatása. Nem lehet jóvátenni a cselekményt megbánással, az eredményt nem lehet meg nem történtté tenni, a lelkiismeret hangja ezzel a tettel jár. Ugyanakkor két minősítő körülménynek is közelében járt a vádlott – hangsúlyozza az ügyész.

Az egyik az aljas indok, hiszen tettében egyfajta bosszú motiválta az anyát: „vagy öngyilkosok leszünk mind a ketten, mert nem tudok nélküle élni, de ő se éljen." Erre persze tényállást nem lehet alapítani, de feltételezhetjük.

Az előre kiterveltség a másik ilyen körülmény. Nem lehet véletlenül odakeveredni a mosonmagyaróvári bányatóhoz. Nem kell, hogy valaki teljes részletességgel áttekintse, mit fog tenni pontosan, elegendő, ha főbb vonalakban végiggondolja a cselekményt. S ha nem is lehet az előre kiterveltséget megállapítani, a lehetősége okkal merül fel, vagyis súlyosító körülményként szerepe van.

Nagyon jelentős súlyosító körülmény, hogy saját gyermeke sérelmére követte el tettét, aki iránta teljes bizalommal volt, és aki nem tehetett semmit ez ellen. Ez olyan súlyú minősítő körülmény, amit a törvényszék nem teljes súllyal vett figyelembe. Eltúlzottan enyhe a büntetés, nem elegendő a büntetés annak kifejezésére, amit a vádlott cselekménye képvisel.

Az ügyész ezért indítványozza, hogy a táblabíróság emelje fel a büntetést, mivel úgy látja, hogy határozott tartamú – tehát nem életfogytig tartó – szabadságvesztés keretén belül még lett volna mozgástere a bíróságnak.


Az ügyész után az ügyvéd dr. Szabó Kálmán kap szót.


A védelem kéri az ítélet enyhítését.

Helytállónak nevezi az első fokon megállapított tényállást és a jogi minősítést. Nej kérdéses, hogy védence elkövette a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére lekövetett emberölést és a személyi szabadság megsértését.

Ugyanakkor az előre kiterveltségnek bírói kritériumi rendkívül messze állnak a cselekménytől – reagál a vád szavaira.

A személyi szabadság megsértése esetében sem tartja a védelem elfogadhatónak az ügyészi indítványt.

„Nem lehet vitatkozni azon - fogalmaz -, hogy ez a cselekmény teljesen megmagyarázhatatlan, és talán emiatt mindenki abban bízott, hogy a vádlott elmeállapota ad csak rá magyarázatot. Ismerjük a szakértői véleményt, nem korlátozta be Lubomira H. beszámítási képességét, csak személyiségzavart állapított meg nála. Ugyanakkor személyiségjegyei elősegíthették ennek a cselekménynek elkövetését és ennek akkor is enyhítő súllyal kell latba esni, ha nem befolyásolta az elkövetéskori beszámíthatóságát."

Az enyhítő körülmények túlsúlyban vannak az ügyvéd szerint. A büntetlen előélet kétségkívül kisebb súlyú, de figyelembe kell venni. A megbánást is, hiszen tudjuk, hogy az ítélőtábla épületében nagy súlyú bűncselekményeket tárgyalnak, s a vádlottak sokszor a legkisebb jelét nem adják a megbánásnak. A lelkiismeret hangja gyakran nem szólal meg, itt pedig ezzel szöges ellentétben álló magatartással találkozhatunk.

Dr. Szabó Kálmán az indítványozta, hogy az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyv szerint ítélték el védencét, mivel az kedvezőbb rá nézve az elkövetéskorinál. Jelenleg 14 évre ítélték, s ha ezt vesszük alapul, akkor a négyötöd letöltése esetében ez 11 év és két hónapot jelent. Az új szabályozás alapján viszont akkor is csak 11 évet kell letöltelni, ha a várható középmérték felemelkedik – fejti ki matematikai alapvetését a védő.

Szót kapott Christian H., Benjamin apja is, aki nem megbocsátó. Német tolmácsán keresztül leszögezte, hogy a törvényszék helytelenül értékelte azt enyhítő körülményként, hogy a házasság problémáinak szerepe volt a cselekményben, „ezt visszautasítom, a házasságunk nem a természetéből fakadóan nem volt nehéz, a felmerült problémákat a volt feleségem keltette." A cselekmény alávalóságát húznám alá: közös gyermekünket gyilkolta meg, azzal a céllal, hogy nekem életem végéig tartó sérelmet okozzon."

A szlovák ajkú Lubomira H. az utolsó szó jogán már az első mondat után – amely arról szólt, hogy ő igenis öngyilkosságot kívánt elkövetni – zokogásban tört ki. Nagyon rosszul érezte magát azon a napon és a gyermek felügyelete az édesapához került. „Nem tudtam elképzelni az életet nélküle. Nem tudom, miért tettem, nem tudom jóvátenni. Egyáltalán nem bosszúvágyból cselekedtem. Minden nap arra gondolok, hogy milyen nehéz a gyermekem nélkül élni. Amikor együtt éltünk, sok konfliktusunk volt a férjemmel, de ezt egyáltalán nem akartam. Majdnem minden nap álmodom a gyermekemmel, ma is vele álmodtam. Mindegy nekem már, hogy milyen büntetést kapok, ezt magamnak soha ne fogom megbocsátani."

Az ítélőtábla háromnegyed 11-kor tervezi kihírdetni határozatot.

Korábban írtuk



Kedden hozhat jogerős döntést a Győri Ítélőtábla annak a szlovákiai nőnek az ügyében, aki 2012 decemberében egy mosonmagyaróvári tóba ölte kisfiát.

Lubomíra Höfföt első fokon, tavaly ősszel 14 év fegyházbüntetéssel sújtotta a Győri Ítélőtábla, 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölésben és személyi szabadság megsértése miatt. Az utóbbi vádpontban azért marasztalták el, mert tette elkövetése előtt férjét - aki hónapokkal korábban kezdeményezte válásukat, és akinél a bíróság elhelyezte közös gyermeküket - bezárta a fürdőszobába. Így indult hároméves fiával a jeges tóhoz, és beletette a gyereket, aki ezután belefulladt a vízbe.


Köszler Ferenc bíró utalt arra az ítélethirdetés során, hogy súlyos kettősség volt észlelhető a vádlott által a bíróságon elmondottakban.

"Nehéz volt eldönteni, hogy a gyereket sajnálja, hogy meghalt, vagy saját magát" - mondta. A bíró megjegyezte: a vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, de személyiségzavaros, ez azonban nem befolyásolta tette elkövetésekor, hogy felismerje annak következményeit. Márpedig abból, hogy az úszni nem tudó gyermeket az egyméteres, jeges vízbe tette, egyértelmű, hogy kívánta a halálát.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Horgászverseny Mosonszolnokon

Május 11-én vasárnap zajlott le az év első versenye Mosonszolnokon az Erdészeti HE tagjai részére. Tovább olvasom