Kisalföld logö

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 4°C | 13°C Még több cikk.

Világszerte működő adományboltok

A külföldi magyar olvasóinknak címzett legutóbbi körkérdés arra vonatkozott, hogy egyes országokban hogyan működtetnek jótékony célú adományboltokat. Csokorba gyűjtöttük a kapott válaszokat.
A kérdések:
– Léteznek adományboltok lakhelyéhez közel?
– Milyen szervezet és hogyan működteti?
– Kik vihetnek be árukat? Mit kapnak cserébe? Kik vásárolhatnak ott? Mire fordítják a hasznot?
– Miket lehet az adományboltban vásárolni?
– Vásárolt már ott? Járt ott? Mik a tapasztalatai?


Mayer Katalin, Ausztria

Bécsben két úgynevezett Carla Shop van. Hatalmas területen működik mindkettő. Ezekbe lehet adományokat bevinni és eljuttatni. Egyrészt aztán eladásra kerülnek, másrészt itt kaphatnak a rászorulók ingyen ruhaneműket. Többször jártam az egyik ilyen helyen, mert Budapestről érkezett szakembereknek tolmácsoltam. Szakszerűen szortírozzak az adományokat, van minden, amire szükség lehet: háztartási dolgok, bútor, ruha, sportszerek. A haszon a caritasz, a jótékony szervezet fenntartására szolgál, illetve itt lehetőség van arra, hogy régóta munka nélkül levőket munkához juttassanak.

Ha az adományozónak nincs lehetősége személyesen bevinni a tárgyakat, akkor a saját kocsiparkkal rendelkező shop el is hozza, például a bútorokat, de ezért egy csekély díjat kérnek.

Fiatalok, egyetemisták és szenvedélyes gyűjtők látogatják, vagyis bárki vásárolhat itt. Számomra egy aranybánya, ami a könyveket illeti... Tudtommal már egy hasonló bolt Budapesten is működik.

Stefán, Svájc

Svájcban de Olaszországban se ismerek adományboltokat. Ami szokás: nagyobb elosztó üzletek (élelmiszeráruházak) zárás előtt a frissen jó árukat, mint kenyeret, tortát, csökkentett áron (féláron) adják el. Más maradékok esetleg jótékonyság nevében mennek bizonyos otthonokba.

Anikó, Olaszország

„Szolidáris üzletnek" hívják az észak-olaszországi Parmaban azt a boltot, ahol a rászorulók ingyen kapnak alapvető élelmiszereket. Az üzlet másfél évvel ezelőtt jótékonysági szervezetek összefogásával jött létre, élelmiszeripari vállalatok, bankok, üzletláncok és magánszemélyek támogatásával, s hetente három napon tart nyitva.

A szolidáris üzletbe csak az oda érvényes mágneses kártyával lehet bemenni, és ilyet csak a rászorulók kapnak, meghatározott feltételek szerint. Nézik többek közt a jövedelmet, az eltartott családtagokat, a munkanélküliséget. Ezt egy erre létrehozott testület bírálja el, s aki megfelel a feltételeknek, megkapja a „hitelkártyát", s az azon szereplő pontokat levásárolhatja.

A cégek termékeiket adományozzák az üzletnek, a magánszemélyek pedig a bolt honlapján, az interneten keresztül „vásárolhatnak". Az így megrendelt és kifizetett áruk 48 órán belül a polcokra kerülnek. A boltba egy mágneskártyával lehet belépni, amelyet a feltételeknek megfelelő családok kaphatnak, s ezt a kártyát a rászorultság mértékétől függően pontokkal töltik fel. Ezeket költhetik alapvető élelmiszerekre. Tehát nem pénzzel fizetnek, hanem ezzel a „hitelkártyával".


Most decemberben 520 családnak volt Parmaban ilyen élelmiszersegély-kártyája, amin csak alapvető élelmiszereket vásárolhattak. Ilyen szolidáris bolt egyébként más olasz városokban is van már, s mindenütt önkéntesek dolgoznak.

Az egyházi segélyszervezeteknél, a plébániákon használt ruhaneműt, cipőt, de akár régi bútort is ingyen, vagy nagyon olcsón kapnak a sokgyermekes, kis jövedelmű családok. Oda személyesen is beviheti mindenki a feleslegessé vált holmikat, de minden településen vannak olyan gyűjtő konténerek, amelyekbe ruhát, cipőt, táskát be lehet dobni.


Nemcsak a rászorulók térnek be ezekbe az egyházi szervezetek révén fenntartott raktárokba, hanem a gyűjtők, az érdekességeket kereső vásárlók is, mert nem ritkán régiségeket, ritkaságokat, márkás holmikat találhatnak.

Az egyházi ingyenkonyhákon is egyre többet étkeznek a városban az élelmiszeripari gyártók és üzletláncok rendszeres adományainak köszönhetően. Több üzlet odaszállítja például a már nem friss, de természetesen még fogyasztható zöldséget, gyümölcsöt. Időnként élelmiszergyűjtést is szerveznek: a bevásárlóközpontokban, nagyobb élelmiszerüzletekben mindenki ajándékozhat például akkor vásárolt konzervet, bébiételt, rizst az önkéntesek asztalánál. Bevásárlás után, a kijárat melletti asztalra lehet tenni az adománynak szánt élelmet.

Bandi, Kaliforniából

Adományboltokat talán minden városban találhatunk. Itt nálunk a kis településen kettő működik. Mindkettő jótékonysági csoportok kezelésében. Az üzletekben lévő áruk adományokból állnak. Mi is oda adhatjuk a megunt, használt ruházatot, háztartási eszközöket, bútort. Nyugtát szolgáltatnak, ami adóelszámolásnál levonható az összegtől függően. A cél rendszerint a rászorulók támogatása, egyrészt olcsón vásárolható az áru, másrészt, a pénzbevétel ugyancsak a rászorultakat segíti.

Néhány nagy jótékonysági intézmény, vallási, egyéb társadalmi egységek működtetnek, mint például a Salvation Army, az Üdvhadsereg, a Veteránok. A hasznot a rászorultak segítésére fordítják. Csak példának hozom fel, hogy a Salvation Army az első segítő nagy szerencsétlenség esetén a konyhájával, takarókkal, minden térítés nélkül. Pár hete nyílt egy nagy üzlet valahol Los Angelesben, már nyitás előtt hosszú sor állt, nemcsak a rászorulók, hanem, akik valami különös árura vadásztak. Nagyon sok esetben egész házak berendezéseit a jótékony célra ajándékozzák, így minden eladásra kerül az ilyen üzletekben, még néha antik tárgyak is.

A vásárlás legtöbb esetben készpénzben történik. Az árak olcsók könnyen elérhetők. Mint szegény menekültek, mi is a jótékonysági üzletnél vettük az első bútordarabokat, amit később újraadományoztunk. Legtöbb bútor, háztartási eszköz, elektromos tárgyak följavítottak. Külön műhelyeik vannak, ahol nemcsak a javítások történnek, itt betanítanak szakmákra otthon- és munkanélküli személyeket.

A nagyobb városokban házhoz jönnek az adományokat fölvenni. A rendszeres összegyűjtés előtt plasztikzsákokat hagynak a házaknál azzal a kéréssel, hogy mire is van nagy szükségük. A kijelölt napon jön a teherautó fölszedik az adományt és nyugtát adnak. Az adomány értéket vagy föltüntetik, vagy hagyjak a jószívű adományozónak, hogy töltse ki.

Az amerikai mondás szerint ez a nép amelyik legtöbbet ad jótékonyságra az egész világon. Ez valóban meg is látszik, hisz adnak rendszeresen de katasztrófa esetében mindig az elsők pénzzel, vagy akármi mással.

Lali/Svédország

Itt Svédországban klasszikus értelemben vett adománybolt nincs. Ugyan van néhány országot átfogó szervezet, élükön a vöröskereszttel. Nagyobb városokban e szervezeteknek van egyfajta lerakatjuk, boltjuk ha így akarjuk nevezni. De ezek a szervezetek a boltokon keresztül csak tárgyakat, ruhaneműket vesznek be és árulnak a svéd lakóságnak. Viszont semmiféle fizetséget nem kap az ember, azért, ha valamit oda visz. Mindenki vihet oda, de ezt jobb, ha előre megkérdezi az ember, mert nem mindent fogadnak el.

Olyan is van ha az ember lecseréli a bútorjait vagy hasonló több, nagyobb dolgai vannak, a szervezet saját költségén elviszi, de ekkor sem adnak érte semmit. Ezenkívül van egy nagyon fontos tényező, az, hogy ők csak külföldre küldik a segélyeket. A svéd állampolgárok vagy bevándorlók az államtól kapnak megszabott segítségeket vagy segélyeket. Ez nagyon egyértelmű és igazságos, demokratikus. Semminemű privát manipuláció, szervezkedés nem vehet részt ebben, ez az állam dolga.

Van még egy fontos része e tevékenységnek, mint minden más szervezet aki pénzel bánik, ad-vesz, annak rendje és módja szerint elszámolással (dekralation) tartozik az állam felé, és a jövedelem adóját le fogják tőlük is, mint mindenhonnan. Ez az általános adó, amely 32%. Természetesen mint minden más helyen, itt is megfordultunk, vásárolni csak a kezdéskor fanyalodtunk rá, esetleges ideiglenes bútordarabot. Mindettől függetlenül itt sokféle nép megfordul, mert sokszor nagyobb értékű antikokra is rátalálnak. Nagyon érdekes környezet, inkább mint egy használt tárgyak üzletére hasonlik és mindenki nagyon kedves.

Galgóczi Róbert, Hamburg
Hulladék értékes nyersanyag!

A múltszázad 60-as, 70-es éveiben a magasra halmozódott városon kívüli szemétdombok napjaink korára zöld cserjével és pázsittal benőtt tetszetős halmok lettek. Nyáron napoznak rajta a fiatalok, télen szánkóznak rajta a gyerekek. Nincs többé hulladék? Van bizony! A boltokban és az áruházakban vett cikkek mindegyike egyedi csomagolásban jut a vevőhöz. A csomagolás hosszútávra nézve haszontalan, kidobandó hulladék. Eme cselekményre időközben név is született: Wegwerf-Gesellschaft (Eldobó társadalom!).


Mi történik a lommal, a hulladékkal, a maradékkal, a használt és a kiselejtezett cikkekkel, szeméttel? Németországban néhány éve bevezették az azóta jól bevált: Mülltrennung (hulladék elkülönítő) eljárást. Azóta minden házban és bérházban sárga, zöld meg szürke szeméttartály áll. Más színűbe, más hulladék jön. Ez vonatkozik az utcákon álló nagy hulladéktartályokra is. (Lásd a fényképeket!)



A hulladék legtöbbjét a városi köztisztasági vállalat vagy maszek fuvaros hordja az értékesítő helyekre. Elégetésre csekély mennyiség kerül. A városi köztisztasági vállalat úgynevezett recykle (újrahasznosító) átvevőhelyeket üzemeltet, ahol elavult vagy elromlott háztartási gépeket, porszívót, mosógépet, hűtőgépet, televíziót, továbbá bútorzatot és lakásdíszítő kellékeket is, illeték fizetés fejében, átvesznek. Ide mindenki hozhatja, amitől szeretne megválni. Költségköteles ügy!

Az átvevőhelyek kapuja előtt ószeres üzletek megbízottjai állnak, táblával a kezükben, hogy jó karban lévő antik bútorokat megvesznek. Tatarozzák őket és jó pénzért újra eladják. Ott álló számos török kereskedő jó pénzt kínál működő mosógépre és hűtőszekrényre. A városi tisztviselők szeme előtt zajlik az üzletelés.

Használt ruháiddal tégy másnak örömet!

Manapság nem a felvenni való ruhának van híja, manapság inkább a szekrénynek van híja, amiben a ruhákat, pulóverokat, zoknikat, alsóneműket tároljuk. A szekrény ajtaját kinyitva egyebet sem látunk, mint szorosan egymás mellett az akasztókon lógó nyári, téli, átmeneti ruhák, öltönyök, kabátok és más egyéb felvennivalók begyömöszölt halmazát. Ilyenkor látja az ember, hogy lomtalanításra lenne szükség. Ámde, mi történjen a kiselejtezendő ruhákkal? Hova tegyük őket? Manapság az ilyen kérdés nem okoz különösebb gondot. Jótékony szervezetek, üzletelő magánszektoros kereskedők szívesen segítenek. A maszek kereskedő szórólappal értesíti egy-egy városnegyed lakóságát, hogy ekkor és ekkor teherautóval jön összegyűjteni a járdára kirakott használt ruhákat, ágyneműket, meg mást. Akiben kofáskodó vér folyik, mehet velük a bolhapiacra. Ott is sok ruhát, újat és használtat lehet eladni és venni.


Lomtalanítás

A használt ruhák továbbadását, nem tekintik adománynak. Örülnek, ha megszabadulhatnak tőle. A városban bizományi áruház nincs. Mikor e beszámoló anyagát gyűjtöttem, akkor hallottam először, hogy itt Hamburgban van egy úgynevezett nosztalgiabolt. Mit árul? Mindent, ami a volt NDK-ból származik. Élmunkás kitüntetéseket, NDK-bankjegyeket, katonai egyenruhákat és nagy-nagy ritkán Trabant személykocsit. Ennek nagy a kereslete, így árverést hirdetnek rá.

Jótékony szervezet?

Használt ruháiddal tégy másnak örömet! Így kelt szembeszökő figyelmet a DRK (Német Vöröskereszt) használtruha-gyűjtő tevékenységére. Hozzájuk fordulhatok használt ruháim ügyében. Külön-külön minden városnegyedben vannak átvevőhelyek. Mosott ruhákat, tisztított öltönyöket, kis- és nagy kabátokat átvesznek. Pénzt nem adnak! Továbbá: szerte a város utcáin, esővízmentes nagy gyűjtőtartályok állnak. Amibe piszkos kendőt, használt ruhát, pulóvert, zoknit, egyebet bele lehet dobni.

Miért gyűjt a Vöröskereszt használt ruhát?

Találóan mondva: pénzt lehet belőle csinálni! Egyrészt azt a pénzt, amit a tartomány- és világszerte nyújtott elsősegély és életmentés megemészt. Gondoljunk itt a számos természeti csapás sok-sok károsított áldozataira. Németországban a több százezer kórházi mentőt a Vöröskereszt működteti. Másrészt a rászorulóknak ingyen vagy csekély költségért lehetőséget nyújt öltözeti igényeik kielégítésére. A Vöröskereszt évente több millió rászorult és nem rászorult embernek nyújt öltözetet. Működik több vöröskeresztes „Sekondhand-Shops" üzlet is, ahol jutányos áron használt gyermekruhát, gyermekkocsit, állókát, melltáskát, avagy bölcsőt lehet venni. Továbbá a Vöröskereszt működtet a városban több, kisebb-nagyobb Kleiderkammert (ruharaktárt), ahova mindenki bemehet, kíváncsiskodni vagy ruhát venni. A Ruharaktár nem éppen előkelő név, noha belső kinézete a 70-80-as évek áruházaira emlékeztet. Itt Hamburgban évente 2,6 millió érdeklődő fordul meg az üzletben. Jártam benne én is. Jó benyomást tett rám.


Hova kerül a Vöröskereszt igényén felüli használt ruha?

Az itteni igényen felül begyűjtött használt ruhák 40%-a afrikai piacra jut. Több, mint 40%-a Nyugat- és Kelet-Európába, valamint Közel-Keletre és Ázsiába megy. Kerek 20%-a, ami nem értékesíthető, ipari használatra lesz feldolgozva. Például karszékek bélése.

Afrikai piacok? Vitatott kérdés! Ki vállal erkölcsi felelősséget azért, hogy az afrikai piacokat használt európai ruhákkal ömlesztik el? Kinek marad fehér a mellénye, ha tönkreteszik vele az ottani országok hazai textiliparát meg textilkereskedelmét? Mondván: cél a nyereséghozam! Tanzánia elrettentő példa, ahogy ott kárt szenvedett a hazai textilipar. Erre a kérdésre hivatott szakemberek sem tudnak valós választ adni. A piackutatási felvételek alapján úgy vélik, mondja a Vöröskereszt, hogy Kamerunban és Tanzániában az ottani lakóság szegényebb néprétege lehetőséget kap ruházati igényeinek megfizethető kielégítésére.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamburgi óriásjég korcsolyázóknak

Németország. A befagyott Alstertó. Egymillióval nőtt meg mostanában hétvégenként a Hamburgban… Tovább olvasom