Kisalföld logö

2017. 11. 21. kedd - Olivér 3°C | 9°C Még több cikk.

Ősz Manhattanben

Pápai Szabolcs, New York:
 
„Évekkel ezelőtt még furcsának tűnt, hogy egy New-York-i útikönyv októbert és novembert ajánlotta az utazáshoz. Mi lehet olyan egyedülálló az egymást követő, esős, borongós, az elmúlás nyomasztó érzését felerősítő napok sorozatában? Nos, az élet úgy hozta, hogy néhány őszt már átéltem együtt a várossal. Higgyék el, ha tehetik és idelátogatnak, tényleg ne válasszanak más időpontot.

Megpróbálom leírni, milyen is a vénasszonyok nyara, vagyis az indiánnyár, itt New York-ban. A rohanó hétköznapok forgatagában, csak is a parkok nyújthatnak hidat a természethez. Ha Manhattan, akkor természetesen a Central Park. Ide menekül a beton- és üvegdzsungel elől mindenki, aki egy kis feltöltődésre vágyik. A parkot 1858-ban nyitották meg a korzózók előtt, a műtárgyak többsége is ebből az időből való. A szokások és az emberek megváltoztak azóta. A 60-as években a hippik közkedvelt találkozóhelye volt, amit misem bizonyít jobban, mint a nagysikerű Hair musical. Mára már a fiatal lázadók is megemberesedtek, pocakot eresztettek. Így aki még nem puhult el egészen, az a reggeli kocogás során továbbra is a park szerves része.

Kattintson a képekre >>

 
 
 
 
 
 
 
 


 

 

 

 

 

 




 

 

 

 


 

 

A görkorcsolya megrögzöttjei ugyancsak a park védjegyévé váltak. A sebesség őrültjeitől kicsivel távolabb, a csónakázó tó felé érdemes venni az utat. Árnyas sétányok alatt megbúvó megannyi pad között válogathatnak a meghitt pillanatok után áhítozó szerelmespárok. De egy ekkora parknak megvannak a maga természetes élőlényei is. A csónakázó tavat a vadkacsák és a hattyúk is otthonuknak tekintik, akárcsak a mókusok az öregebb fákat. A mókusok tényleg nagyon szapora kis állatok, vidám kergetőzéseiket figyelve eszünkbe juthat Woody Allen szállóigévé vált kijelentése: „Vessetek a mókusok elé!".

A tölgyek, a platánok, a juharok és még ki tudja hányféle fa megsárgult vagy éppen a vörös valamelyik árnyalatába fordult, megritkult lombkoronáját látva a szüret jut eszembe. Hiszen a levelek ugyanúgy »érnek« be november közepére, mint a szőlőszemek a lugasban. Legalábbis a késő délutáni, a télre készülő, de még a nyár emlékébe kapaszkodó nap fényeit látván, könnyen minket is magával ragadhat a valóságot háttérbe szorító képzelet...
Hiába, a Teremtőnél nincs nagyobb művész."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nem az nem, bárhol a világon

Külföldi olvasóink tapasztalatait gyűjtöttük csokorba a nők elleni erőszakról, pró és kontra. Tovább olvasom