Kisalföld logö

2018. 02. 26. hétfő - Edina -13°C | -2°C Még több cikk.

Önkéntesként a földrengés helyszínén

Észak-Olaszország. Mirandola. A május 20-i pusztulás óta még mindig sokan sátrakban élnek. Még évek telnek el, míg ugyanolyan lesz az élet az észak-olaszországi Mirandolában, mint a május 20-i földrengés előtt – állítja az ott lakó magyar házaspár, Szalai Károly és felesége. A közeli Parmában élő győri Sánta Anikó férje önkéntesként jár a helyszínre segíteni.
Szanyi ápoló segített a földrengésnél címmel a Kisalföld május 22-i számában írtunk Szalaiékról, ugyanis a rezgés epicentrumától mindössze 15 kilométerre él a magyar házaspár. Az asszony épp a kórházban volt éjszakás az 5,9-es erősségű rengés idején, férje lakásukból menekült kislányukkal az utcára. Otthonukban szerencsére nem keletkezett kár, pedig aztán még mintegy egy hónapon keresztül naponta többször mozgott a föld a környéken.


A természeti katasztrófa óta – amiben többen meghaltak, több ezren átmenetileg fedél nélkülivé váltak – alig négy hónap telt el. Szalai Károly szerint még mindig vannak kisebb utórengések, bár ezeket már inkább csak azok érzik, akik erre külön figyelnek, de még mindig félnek az emberek.


– A belváros le van zárva, ott van a legtöbb összeomlott épület. Boltok váltak használhatatlanná. Ezen a részen csak egy-két utcát nyitottak meg, ahova gyalog, biciklivel lehet bemenni – mondta el a férfi, aki az építőiparban dolgozik, így rengeteg a munkája. Igyekeznek minél több épületet helyrehozni, már, amit lehet. A bölcsődék, az óvodák, az iskolák késve, mostanában kezdenek újra megnyitni. Szalainé Nagy Dóra munkahelyén, a rengés után sátorba költöztetett kórházban is még csak a radiologia és néhány rendelő működik. A helyreállítás üteme szerint költöznek vissza az épületbe az osztályok és a műtők. A háziorvosok, akiknek a belvárosban volt rendelőjük, konténerekben fogadják a betegeket.


Szalaiék elmondása szerint vannak olyan gyárak, amelyek sátrakba költöztették át gépeiket, hogy részben folytatni tudják a munkát. A közeli Parmában élő győri Sánta Anikó férje, Giuseppe Barbieri pedig arról számolt be, hogy lyukas falú üzemben is dolgoznak emberek, csakhogy cégük megmaradjon. A férfi a mentőszolgálat és a polgári védelem önkénteseként járt nemrégiben a földrengés helyszínén és hamarosan visszatér. Nagy szükség van most is például emberekre az élelmiszerraktárakba, az ételosztáshoz. Giuseppe szerint minden szervezetten működik. A hatóságok már végeztek az épületek vizsgálatával. Akiknek a lakása nem életveszélyes, visszaköltözhettek, így a feleslegessé vált sátrakat folyamatosan bontják. Ezt a munkát végezte a magyar asszony férje is.


– Sok önkéntes vállalt, vállal három-négy napos turnusokat, annak ellenére, hogy ez nemcsak fizikailag megerőltető a nyári hőségben, hanem lelkileg is. Lehangolóan megdöbbentő a romok, az elkeseredett emberek látványa élőben. Sok helyi, köztük gyerekek is pszichológus segítségére szorultak, de nekünk segítőknek is szinte folyamatosan sírni lett volna kedvünk – mondta el Giuseppe Barbieri, akinek a mirandolaiak arról is beszéltek, hogy más tartományokból is jöttek a helyszínre úgynevezett sakálok, akik az elhagyott épületekben fosztogattak, hiába igyekeztek azokat őrizni a hatóságok. Egy áruházból például az egyik nagyobb utórezgéskor az eladók, a pénztárosok kirohantak az utcára, s mire visszamentek, sok mindent elloptak az üzletből.


Gyűjtés az újjáépítésre. Giuseppe, akárcsak a többi segítő, Mirandolában vett egy pólót, amire a helyi önkéntes mentőszolgálat fiataljai nyomtatták a feliratot: „Megingunk, de nem adjuk fel. Innen kezdjük újra." A pólót egész Emilia-Romagna tartományban árusítják, az ára tíz euró és a teljes bevételt az újjáépítésre fordítják.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mirandola a földrengés után

Olaszország. A május 20-i észak-olaszországi 5,9-es, pusztító erejű földrengés óta már csaknem négy… Tovább olvasom