Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Olasz villámcsapás Téten

Pizzázásból házasság: ötven sokoróaljait hívtak meg a dél-itáliai lakodalomba. Mert a szerelem minden határt legyőz...
Bazi nagy olasz-magyar lagzit tartanak a napokban Téttől 1550 kilométerre, Ascoli Satrianoban, ahova 150 vendéget várnak, köztük 50 megyénkbelit. Ugyanis a téti Kovács András veszi feleségül augusztus 19-én olasz szerelmét, Filoména Cautillot.


A jelenleg Parmában élő jegyesek története hét éve kezdődött Téten, amikor a nemzetközi civil szolgálatra jelentkezett Filoména ideérkezett barátnőjével, Teával együtt, aki a koszorúslánya lesz. Olasz nyelvtanfolyamot szerveztek diákoknak az Európa Házban, ahol könyvelőként dolgozott András édesanyja, ezért a férfi az intézményben többször megfordult. Egy ilyen alkalommal ismerkedtek meg a fiatalok és azonnal megtetszettek egymásnak. Szerelem volt első látásra, olaszul „colpo di fulmine", azaz villámcsapás.

Pillantásokból álló kapcsolat

Az első időkben kapcsolatuk pillantásokból állt, mígnem András megtanult olaszul egy mondatot: „Menjünk el egy pizzát enni együtt!". Ezt aztán többször is el kellett mondania, mert Filoména úgy tett, mintha nem értené. De udvarlója nem adta fel, naponta próbálkozott, míg a talján hajadon beadta a derekát. Először aztán egy megyénkben élő olasz segítségével beszélgettek, majd szótárral a kezükben egyre több időt töltöttek együtt, minden nap találkoztak. Olyannyira egymásba szerettek, hogy amikor Filomena megbízatása lejárt, András elhatározta, Bolognába költözik, ahol a lány az egyetemen tanult a politikatudományok tanszékén.

A magyar fiatal liftszerelőként kezdett dolgozni, mára pedig e szakmában egyéni vállalkozó lett. Most Pármában laknak, mert Filoména ledoktorálása után az észak-olaszországi város önkormányzatánál kapott állást mint szociális asszisztens.

– András nagyon jól beszél olaszul, nagyon gyorsan megtanulta a nyelvet, sőt, azokon az építkezéseken, ahol általában dolgozik, nem is hiszik el sokszor, hogy magyar, mert azzal a különleges hanglejtéssel beszél, mint azok a Puglia tartományi emberek, ahonnan én származom. Én, ezzel ellentétben nehezen kommunikálok. Idővel megismertem a magyar nyelvet, sok mindent megértek, de csak a legfontosabb dolgokat tudom elmondani magyarul, hiszen nagyon nehéz nyelv. Egészen biztosan Parmaban fogunk élni, egyelőre nincsenek más terveink, annak ellenére, hogy mindketten messze lakunk családunktól. Szerintünk nem probléma, hogy más az anyanyelvünk és más kultúrából jövünk, ha ez így lenne, nem is kezdődött volna el a kapcsolatunk. Én nagyon boldog vagyok, nem titkolom, voltak nehézségek is, vannak és lesznek is, ahogy mindenkinek, s talán számunkra ezek összetettebbek lesznek majd, de készek vagyunk arra, hogy megoldjuk azokat. Ami Andrást illeti, amit legjobban tisztelek benne, a higgadtsága, az a nyugalom, ahogyan kezeli a mindennapi élet problémáit. Kedves és szolgálatkész, udvarias és képes arra, hogy gondomat viselje. Egészen biztosan kiváló apa lesz majd. Érzékeny férfi, míg én kevésbé vagyok romantikus, inkább gyakorlatias. András az én türelmemet tiszteli, például amikor az olasz nyelvet tanítottam neki és továbbra is mellette állok minden adódó nehézség esetén, hiszen hazájától távol él. Szereti bennem, hogy különböző helyzetekben szimpatikusan, öniróniával, természetesen, spontán fejezem ki magamat. Nem vagyunk egyformák, sőt, kimondottan ellentétes a természetünk, a neveltetésünk is más, de a mély értékeket tekintve egyek vagyunk, hiszen szüleink sikerrel megtanították nekünk ezeket az értékeket, mint a család, a tisztelet és az őszinteség. Egy jó párkapcsolatnak nincs titka, természetesen hatalmas akaraterő kell, de főleg annak tudata, hogy mindkét félnek meglegyen a saját élettere is, hagyni kell a másiknak önállóságot, a másik személyi szabadságát nem szabad korlátoznia senkinek – írta levelében Filoména. Sorait Parmában élő győri olvasónk, Sánta Anikó fordította le.


Olasz lagzi hosszú ebéddel

Két évvel ezelőtt, Filoména egyik unokatestvérének esküvőjén. döntötték el, hogy összeházasodnak. Filoména városában, ahol gyerekkoréban élt, Dél-Olaszországban, Puglia tartományban lesz az esküvő, mert Filomena családja nagyon népes. Magyarországról körülbelül 50-en érkeznek. Délelőtt lesz az esketés, utána hosszú ebéd: négy első fogás, különböző tésztákból, három második fogás, gyümölcs, édességek, esküvői torta, zene, tánc.

A történet elejének részletei...

Filoména Dél-Olaszországban, Puglia tartományban, Foggia városában született és 19 éves koráig Ascoli Satrianoban élt. A középiskola elvégzése után Bolognába költözött, ahol az egyetem politika tudományok tanszékére a szociális szociális ellátások tudománya szakra iratkozott be. Az egyetem második évfolyama alatt, 2004-ben édesapja tanácsára részt vett egy Foggia megyében kiírt pályázaton, válogatáson, amelynek elnevezése „nemzetközi civil szolgálat". Ennek keretében olyan országok között lehetett választani, amelyek rövidesen beléptek az Európai Unióba: Lengyelország, Csehország vagy Magyarország.

Magyarországra véletlenül esett a választása, talán azért is, mert a projekt négy személy részvételét tette lehetővé, míg a másik helyszínekre sokkal többen pályázhattak. Továbbá az első két hónapban (december-január) az olaszországi felkészítés során szoros barátságot kötött egy másik résztvevő lánnyal – ő lesz az egyik esküvői tanú –, aki szintén Magyarországot választotta.

Magyarországra, Tétre 2004. február 6-án érkezett a két barátnő. Lakóhelyül a „La Panzió"-t választották, a munkahely pedig a Vocational Academy Europa House-ban volt (ma már nem működik), amely különböző tanfolyamokat szervezett. A feladat – eltérően a pályázatban korábban szereplő megbízatásoktól – elsősorban olasz nyelvtanfolyam szervezése és megtartása volt; ezen 20 diák vett részt.

A tanfolyam kezdete előtt volt néhány hét arra, hogy megszokják az új környezetet. A szálláson, továbbá az Europa House internetes szobájában töltötték az időt. Az Europa House-ben könyvelőként dolgozott András édesanyja. Ezért András többször is megfordult az Europa House-ban, azért is, mert azzal szemben lakott.

András megkérte Filoménát, menjenek el együtt olasz barátjához, aki Győrszemerén lakott, azért, hogy segítségével megértsék egymást. Azután a két fiatal rendszeresen találkozott, minden nap sok időt töltöttek együtt, a magyar-olasz szótárral a kezükben. Szavanként fordították mondanivalójukat, így beszélgettek. Ez valójában mégsem okozott nehézséget, az együttlétnek, egy kezdetben még nem véglegesnek tűnő kapcsolatnak érdekes, a megszokottól eltérő módja volt.

Ahogy teltek a napok, András elkezdett olaszul beszélni, segített Filoménának és Teának az olasz tanfolyamon is. Februártól októberig Filoména és András mindig együtt voltak, minden nap. Kapcsolatuk először csak kedvenc időtöltés volt, amely aztán megerősödött, mert egymásba szerettek.

Filoména sógora Modenában lakott, ott liftszerelőként dolgozott. Az ő segítségével András talált munkát. Az új környezetből és a bürokratikus nehézségekből (tartózkodási engedély megszerzése) adódó kezdeti nehézségek után, sikerült megszoknia az új környezetet, s talált egy albérletet, másik két sráccal közösen.

2006-ban Filoména befejezte az egyetemet, több pályázat és meghatározott időre szóló munkát követően a pármai önkormányzatnál kapott állást a „welfare" szektorban (szociális asszisztens). Munkaköre határozatlan időre szól. Már 4 éve dolgozik ott. Így először Modenába, azután Parmába költöztek, Andrással együtt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogyan figyelnek a nyugdíjasokra?

A külföldi magyar olvasóinknak címzett újabb körkérdés arra vonatkozik, hogyan figyelnek az egyes… Tovább olvasom