Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Nyugdíjasélmények – Svájc 2012

„Fiatalkorom óta mindig figyelemmel kísértem ennek a kicsi, de annál nagyobb érdeklődésre számot tartó országot, a róla szóló híreket, információkat. Idén is volt alkalmam ellátogatni e gyönyörű, de sok tekintetben titokzatos országba." – nyugdíjas olvasónk, Márkus István beszámolója svájci kirándulásáról.
Van annak már húsz éve is, hogy évenkénti rendszerességgel – anyagi lehetőségeimtől függően – valamely utazási iroda szervezett autóbuszos társasutazásokon vettem részt. Így volt alkalmam ellátogatni közeli helyekre, Erdélybe, Felvidékre, Csehországba, Ausztriába, majd távolabbra is, egyebek mellett immár többször is, a hegyek országába, Svájcba. Fiatalkorom óta mindig figyelemmel kísértem ennek a kicsi, de annál nagyobb érdeklődésre számot tartó országot, a róla szóló híreket, információkat. Idén is volt alkalmam ellátogatni e gyönyörű, de sok tekintetben titokzatos országba. Ez utóbbi esetben is mint korábban, a hat-hét napos kirándulások élményeit alkalmanként több száz fényképben örökítettem meg. Kezdetben feliratozott albumokba, nyugdíjazásom óta- mintegy nyolc éve pedig a hobbimat is kielégítendő számítógépes videósorozatokat készítek, melyekhez az aktuális ország vagy terület népzenéjét használom fel aláfestő zeneként. Nos néhány villanás az idei utunkról.


Elhagytuk első napi vorarlbergi szálláshelyünket, átjutottunk az 1802 méteren lévő Arlberg hágón és rövidesen a svájci határátkelőnél élvezhettük a reggeli napsütést. Első utunk Szent Gallenbe vezetett. A város pompás régi épületeinek többségén a fedett kiugró erkélyeket gyönyörűen faragott domborművek díszítik. A keskeny Gallusstrassen keresztül értük el az egykor volt apátsági székesegyházat, a Stifstfkirche monumentális épületét. A 100 méter hosszú, kéttornyú dóm déli oldalán csatlakozik hozzá a világhírű kolostori könyvtár. Itt találkozhattunk az első magyar vonatkozású, kissé elszomorító, kétes dicsőségünket megörökítő dokumentummal. Erről a Panoráma Svájc című útikönyve így írt: „Ez a könyvtár mintegy 2000 középkori kéziratot. 1700 inkunábulumot, 30.000 egyéb nyomtatványt és több mint 100.000 kötetet tárol." Különösen érdekes számunkra a negyedik Ekkehard XI. századbeli krónikája, amely egyedüli forrás a pogány magyarok szokásairól, magatartásáról a kalandozások idejéből. Ezidőtájt fohászkodtak így Közép-Európa templomaiban: „De saggitis Hungarorum libera nos, Domine." („A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!")

A kolostorban egykor élt barátok szorgalmasan jegyezték fel koruk történéseit. A feljegyzések közt kutatva, a magyarokra vonatkozó egyes részeket összegyűjtötték, majd a könyvtár 1948. és ’81. közt volt, magyarszármazású igazgatója, Varga Géza Pál grafikus művész, kötetbe szerkesztette, lektorálta és a képek másolatait restaurálta, illetve újraszínezte. A „Magyarok Szent Gallenben" című könyv 1991-ben jelent meg és itt a kolostori könyvtár shopban most sikerült megvásárolni.


Szerintem mindenkinek, aki látta már, hihetetlen élményt jelent a Schaffhausen mellet dübörgő, roppant tömegével lezúduló víz, a Rajna-vízesés.


Zürich – ahogy sokan mondják – a világ legkisebb nagyvárosa, és egyben a világ legnagyobb kisvárosa. Nyilván e frappáns meghatározást köszönheti a város az európai bankvilágban és gazdasági életben betöltött szerepének. A város nemcsak emiatt érdekes egy magamfajta turista számára, hanem különösen érdekes lehet műemlékei miatt is. Egyebek mellett említeni kell a zürichi tóból elfolyó, Limmat nyugati partján álló evangélikus templomot, a Fraumünstert. A templom román szentélyének modern üvegablakait Chagall tervezte.


Jártam korábban Genfben is. Itt is találkoztam magyar vonatkozású emlékkel. Bizonyára sokan hallottak róla, vagy tán látták is a Genfi Egyetem előtt, a Bástyák parkjában, a reformáció nemzetközi emlékművét. Ismertebb nevén a reformátusok fala. A mintegy 100 méter hosszú kőfalban lévő több, a reformációhoz köthető történelmi személyiség, Kálvin János, Béza Tódor és más híres reformátorok mellett, a jobb szélen található Bocskai István erdélyi fejedelem szobra. Bocskai jelentős szerepet játszott a magyar reformációban a vallásszabadság megvalósulásában.

Az is magyar vonatkozású eset, bár korántsem bír az előzőekhez képest nagy jelentőséggel, hogy a három éjszakai szálláshelyünkön, Svájc közepén Altdorfban – Tell Vilmos szülőfalujában – a panzióban egy magyar pincérnő szolgálta fel a reggelit és a vacsorát. El kell ismerni, hogy a mirelit marhahúsból készült pörkölt kiváló volt. De a tányérokba előre kimért, egyenként kihordott (érdekes szokás) „zacskós" leves sem volt kifogásolható. Nem hiába, hisz a zacskós levesek feltalálója svájci volt. A reggelinél itt találkoztunk boltban megvásárolható főtt tojással, mely a frisstől piros csíkozásával különböztethető meg. Jellemző a svájci takarékoskodásra, hogy a reggeli nem svédasztalos, mint mondjuk Ausztriában, hanem előre ki van rakva a vendég elé, már mielőtt elfoglalja helyét az asztalnál.


Hát ilyen élményeink voltak Svájcban. Említhettem volna még a Jungfrau régióban, a Trümmelbach vízesésnél, vagy a Via Málánál átélt csodás perceket, de erről egy másik történetben lehetne beszámolni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tanulás, közlekedés spanyolosan

Spanyolország. Aktuális téma manapság az oktatás és a közlekedés helyzete is, így az e téren a… Tovább olvasom