Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Nagyvárosi hajléktalansors - szerkesztetlen változat

Magyarországon a tél egyik sajnálatos velejárója, hogy a szokásosnál is több utcán élő ember kerül életveszélybe az időjárás miatt. Ezen idén a szokásosnál jóval enyhébb január és február sem változtatott. A témával, a lehetséges megoldási módokkal a Kisalföld is többször foglalkozott. Nemcsak arról írt, hogy a megyénkbeli hajléktalanok hogyan kaphatnak segítséget, hol kaphatnak szállást, meleg ételt, hanem arról is, hogy a lakosok mit tehetnek, ha hajléktalannal találkoznak, ugyanis azt elmúlt évtizedekben sem tanultuk meg, hogyan lehet, érdemes ehhez a jellemzően nagyvárosi jelenséghez viszonyulni. Mindezek miatt gondoltuk, hogy a Külföldi olvasóink jelentik rovatban is napirendre tűzzük a témát, megkérdezzük, milyen tapasztalatokat szereztek vele kapcsolatban más országokban.

Kíváncsiak vagyunk arra, hogy más országokban is a nagyvárosok jellemzője a hajléktalanság jelensége? Milyen mértékben, mennyien vannak? Mi erről az ország vezetésének véleménye? Írnak róla az újságok? Hogyan próbálják fenntartani magukat az utcán élők? Hol találhatók meg leginkább? Milyen intézmények vannak számukra? Vannak számukra programok, amik visszavezethetik őket a „normális" életbe? Jellemzően kik csúsznak le erre a kiszolgáltatott szintre? Hogyan viszonyulnak hozzájuk a lakosok? Segítik vagy csak megbámulják őket, elhúzódnak tőlük? Úgy tesznek, mintha nem vennék őket észre? Próbált már hajléktalannak segíteni, támogató szolgálataikat támogatta már?


Peter, OH
Mivel itt as USA-ban a szemelyes csodeljarasok 90%-at az okozza hogy az emberek nem birjak fizetni sajat eu koltsegeiket vagy pedig a biztosito megtagadja (pl. hirtelen sulyos betegseg eseten, rak, etc) ezert igen, sokan csusznak le. Ahol en elek (2 millios varos) annak a belso 600 ezres resze (ami ugy 15-km atmeroju surun lakott terulet) nagy resze kis tulzassal getto (40% kemeny getto) De igazabol a dolog ketelu, mert van egy eleg nagy reteg aki arra specializalodik hogy vegye fel a segelyt az allamtol. Ha ugy nezzuk, sokkal tobb munkalehetoseg van mint Europaban tehat a megelhetes nem lehetne problema.
A belvarosban ( es nem sokkal ezelott Chicagoban is jartam) szinte utcasarkonkent van 2-3 koldus akik neha szepen de neha agresszivan keregetnek.

A tarsadalom kulonosebben nem torodik ezzel. Itt az USA-ban mindig a szepet es a jot kell taglalni, az valahogy "el van felejtve". Sot, ha az ember felhozza akkor furcsan neznek ra, mint olyannal aki semmivel sincs soha sem megelegedve. Azt mondjak: de miert nem foglalkozol a szep reszekkel?

Istvan, Belgium
A feltett kérdés engem irasra serkentett. Sajnos Europa képe 50 év ota sokat valtozott.Nyugat-Europa jomodban élt az 1956-ot koveto 20 évben. Attol kezdve kezdodtek a Textil-uzemek bezarasa. 2000 -re nem csak a textil-ipar ment tonkre, hanem a szén- banyaszat és az acél-ipar is megszunt. Szén és acélkozosség orszagaiban a masodik vilaghaboru utan évrol évre emelkedett az életszinvonal. Ezek voltak az elozmények. Ezt kovette az egyre novekvo munkanélkuliség. Itt Belgiumban abban az idoben nem létezett kéregeto ember. A munkaképtelenek segélyt kaptak amelybol fedezni tudtak a csalad koltségeit és fizették a lakbért.
1982-ben mikor a lakastulajdonosok (liberalisok) kerultek a kormanyba akkor jott a nagy "bumm" ugyanis attol kezve szabadon allapithattak meg a lakbért.Kikoltozés utan az uj lako biztos, hogy 50%-os lakbér emeléssel kaphatott csak lakast.

Az utolso tiz év alatt a lakbérek és az elado hazak arai is megduplazodtak. Ez a kapitalizmus. A munkanélkuliség és a hajléktalansag a kapitalizmus szulotte és egyben a szégyene.
Hat igen, ahogy egyre mélyebb a szakadék a szegények és gazdagok kozott, egyre tobb ember jut koldus botra. Nalunk a TV beszamol becsulettel a hajléktalanokrol. Mérnokok, tanarok és mas diplomasok is vannak kozottuk. A varosokban szugségszallast és ebédet, vacsorat is kapnak. A hajléktalanok altalaban becsuletes emberek, azért is kerultek erre a sorsra. Sajnos szamokat nem tudok irni. De mikor unnepek alatt néztem egy interjut akkor ijesztoen soknak talaltam a szakadékba csuszott szerencsétlenek szamat.

Gabor, Svájc
Hajléktalanok bizony itt is vannak, nem is kevesen, csak nem latni öket nagyon nyilvanosan. De nagyon meg kell öket különböztetni. A legnagyobb szamu csoport a drogosok, és leginkabb öket lehet latni a parkokban csoportosan, plasztiktaskakkal és kutyakkal. A kisseb része a hajléktalanoknak olyan, aki elvesztette munkajat, aztan esetleg csaladjat és lakasat, és az összer szocialis halon is atesett, szoval nem kap segitséget vagy csak keveset, amiböl nem tud megélni. És sokszor nem is fogadjak el a segitséget, mert semmiféle felsöbbseget sem fogadnak el, önalloak akarnak maradni.

Van több menedékhaz luzernban, ahol egy éjszakat lehet eltölteni, nagyon olcson, de valamit kell fizetni, este tizig lehet csak bejutni, és reggel kilenc elött megint kint kell lenni. Vannak lakasok is, ahol tovabb, esetleg par honapig lehet lakni, de ott is minden kontroll alatt van. Akkor egy etkezde és nappali is van, ott 11-töl este 6-ig benn lehetnek, este becsukjak. Van lehetöseég anyagi kérésekre a szocialis irodakban, de a segitség korlatozott, és mint mindenhol megprobaljak a hajléktalanokat raszedni, hogy megint beilleszkedjenek a normalis életbe, ami soknak szinte lehetetlen, peldaul ha alkoholistak vagy mas lelki betegségük van. Szoval sok a segitség, de nem mindenki él vele, mert mindig valamilyen mealazottsaggal jar, és mert aztan mar nem teljesen szabadok az emberek. Amit a rendörség itt nem enged meg, az hogy akarhol aludjanak az emberek, mindenkit összeszednek, és valahova beutaljak öket. Hogy meddig maradnak ott, az mar mindegy, nappal kiengedik öket, és esetleg mar a következö éjszakan ugyanazt megint felszedik valahol. Elvonokurarol, ilyesmiröl sem mindenki akar tudni, sokan vannak akik sokszor megrobaltak mar, és nem sikerült.

Nyilvanosan koldulni tulajdonképpen nem szabad, de sokan mégis csinaljak, leginkabb az allomasi aluljaroban, szoval olyan helyeken, ahol sokan vannak, és el tudnak tünni ha a rendörség megjelenik.
Voltak, vannak ismeröseim, akik sajnos kiestek a normalis életböl, de mivel kis üzletem van, és ide mindig akarki bejöhet, itt nem adhatok segitséget, mert ha valakinek egyszer adtam, az aztan maskor is jön, és az egész ügy végtelenné valik. Privat azonban segitek masokkal eggyütt ahol lehet, de nem mindig pénzzel, néha inkabb dolgok elintézésével a hatosagokkal szemben, élelmiszerrel, ruhaval. Mert a penz sokszor olyasmire ment, amire nem lett szanva. Minden jot kivanok

Anikó (Olaszország)
Olaszországban "senza tetto"--ek (jnincs fedél a feje felett) hívják a hajléktalanokat. Városunkban, a 170 ezer lakosú Parmaban is vannak emberek, akik az utcán élnek, de számuk itt sokkal kevesebb, mint a nagyvárosokban. Itt az önkormányzat, a vallási és jótékonysági szervezetek igazán sokat tesznek azokért, akik gazdasági, szociális vagy egészségügyi okok - kábítószer, alkohol, mentális betegség - miatt elveszítették vagy elhagyták otthonukat. De a legnagyobb problémát az utóbbi időben a bevándorlók jelentik: az illegálisan Olaszországba érkezőknek szinte semmilyen esélyük nincsen, hogy lakást béreljenek, Parmában is vannak néhányan, akik a hídak, vagy árkádok alatt kartondobozokkal takarózva alszanak. De a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldieknem sem könnyű kiadó lakást találni, mert - sok sajnálatos eset miatt - a tulajdonosok nem szívesen adják bérbe nekik ingatlanjukat, bizalmatlanok. Előfordul, hogy egy-egy ismerős, azonos nemzetiségű segít újonnan érkezett honfitársain, hosszabb-rövidebb időre vendégül látja őket, így zsúfolt, embertelen körülmények között, akár 15-20-an is meghúzódnak egy lakásban.

A megyei önkormányzat egy új megoldással kívánja a külföldieket kívánja albérlethez segíteni: a náluk kötött lakásbérleti szerződések díja magában foglal egy "garancia" biztosítást is, így mindkét fél biztonságban érezheti magát. Ha az albérlő nem fizet, vagy megrongálja a lakást, a biztosítás megtéríti a kárt tulajdonosnak, de az albérlőt is biztosítják arra az esetre, ha a főbérlő a szerdődés lejárata előtt felmond.
Nemrég olvastam a helyi lapban, hogy egy afrikai férfinek egy kis turpissággal sikerült lakást bérelnie. Egy olasz kolleganőjét feleségeként mutatta be a lakás tulajdonosának, így sikerült szerződést kötnie.
Problémát jelentett, hogy a legutóbbi népszámláláskor a lakóhellyel nem rendelkezőket törölték a lakcímnyilvántartásból, így nem kaphattak személyi igazolványt és egészségügyi kártyát.

De erre később megtalálták a megoldást: Milánóban például a hajléktalanok bejelentkezhetnek a befogadó központokba, Bolognában pedig a valóságban nem létező "Via Senza Tetto" (Hajléktalan utca) a lakcímük.

Parmaban a szociális osztály igazolásával a Caritas menzáján hétközben ingyen étkezhetnek a rászorulók, sőt, szombaton megkapják a vasárnapi ételcsomagot. A menzán a tisztálkodó szerekkel "felszerelt" női és férfi zuhanyózót is használhatják. A szállást szintén a szociális helyzetet igazoló dokumentummal lehet igénybe venni. Van egy teljesen ingyenes hajléktalan szálló, és van egy átmeneti megoldást biztosító intézmény: itt az első két hét ingyenes, utána még 8-9 hétig maradhat az illető, ekkor heti 21 eurót kell fizetnie. Amennyiben semmilyen jövedelme nincsen, ezt az önkormányzat fizeti.

Az országos és a helyi sajtó is rendszeresen napirendre tűzi a témát. A napokban az újságírók is elkísérték a segélyszervezetek önkénteseit megszokott éjszakai körútjukra, takarókat, meleg ételt, italt vittek a hajléktalanoknak.
Néhány bolognai clochard pedig az interneten Aszfalt (Asfalto) címmel egy blogot is indított.

Az ANSA olasz hírügynökség mai híre szerint Rómában kétezren élnek az utcán, s legalább 8--9 ezren alszanak autóban, konténerben, vagy húzzák meg magukat barlangokban, üres üzletekben, elhagyott épületekben. Tehát a téma állandóan napirenden van itt is.

Róbert/Hamburg
Jóllakottak között fázó nincstelenek
a társadalom peremén, az utcán hálózsákban tengödö kivetettek. A legtöbbjük saját hibája nélkül jutott a hajléktalanok sivár sorsára. Ami napjainkban a társadalomban és az iparban lejátszódik, ami a jóllakottak fütött lakásai környékén történik, azt keresztény lelkiismeret s felebaráti szeretet nélkül is tiszteségtelen üzelmeknek lehet nevezni. Legalább is én annak nevezem! A globalizázió jogcimén fizetett éhbér mindég több ártatlan s becsületes embert kerget a lealázó hajléktalanságba. Bódult szesztestvért, ápolatlan pennert, csinál belölük. Mindég többen jutnak a Mautnerszálló nyomoruságos vacokjaiba. Kérdés: ama szállodai alkalmazott, aki elökelö hamburgi szállodában egy kitakaritott szobáért 1,50 €-t kap, annak óránkét 8 szobát kell kitakarítania egy 12 €-s órabérért. Hogyan jut ezzel dülöre?

Ha ebböl szigorúan levonják a betegsegélyzöt, a nyugdijjárulékot, a munkanélküli segélyt és végül a magas jövedelemadót? Marad 7,50 € az életre. Ennyi a létminimum! Ebböl kéne családját eltartani, a drága lakbért kifizetni. Hamburgban 1 m2 lakfelületért, átlagos városnegyedben, havonta 8-12 €-s lakbért kérnek. Az elmitett szállodai alkalmazot igy nem a saját hibájából jútna a hajléktalanok keserü sorsára. De a hatóság nem lép közbe! (A nevezett szálloda a nevezett szobáért 270 €-t kér éjszakánként.)

Szerintem minden hajléktalan a kelletténél eggyel több hajléktalan. Tudomásom szerint a gazdag Németországban jelenleg 350 000 hajléktalant tartanak nyilván. A zöme Berlinben, de jó egypár tizezer itt Hamburgban, a legtöbb milliomos lakhelyén, él, tengeti stigmatizált életét. Havonta 345 € segélyt kapnak. Hetente 86 €-t fizetnek ki, mert legtöbbjük a pénzzel nem tud bánni. A Vöröskereszt, a Karitász meg egy Hamburg-sajátos maszek intézmény természetbeni szolgáltatásokat is folyósít. Ingyenes orvosi ellátást. Ingyenes tisztálkodási lehetöséget. Továbbá kapnak vastagon bélelt hálózsákot, az évszakhoz illö lábbelit, ruhát és alsónemüt.

A Hamburg-sajátos intézmény „Hinz und Kunz" (boldog-boldogtalan) cimü, a hajléktalanok sorsával foglalkozó újságot is kiad. Hajléktalanok árulják s a jövödelmét a hajléktalanok támogatására forditják. Rendszeresen megveszem. Sokszor az eladóval is szóba elegyedek. Nagy a csodálkozása, mert a legtöbb járókelö szóra sem méltatja. Fiatal legény. Munkáját felmondták s a gyér segélyböl nem jutott lakbérre. Szentül fogadkozik: Ö nem marad Penner. Pálinkát csak azért fogyaszt, mert nélküle elviselhetetlen lenne az élete. Minden hajléktalannak az alkohol beszerzése és fogyasztása a legnagyobb gondja. Köreikben „az alkohol öl, butit és romlásba dönt" mondás tényleges tapasztalat és nem ritkán halálos következménnyel járó valóság. Kábitószeres sem hiányzik közülük. (Furcsaság. Értesülésem szerint hajléktalanok között nincs külföldi!?)

Hol tanyáznak? Városnegyedenként élnek csoportokban a rendörség által eltürt helyeken. Sehol sem látják öket szivesen. Stigmatizáltak. Megbélyegzettek. A környezö lakókóság nem mindég szíveli meg öket. Az újságok jelentése szerint már gyilkosság is történt. Ittas huligánok pajkosságból, mert egy penner nem számit embernek, agyon rugdaltak egy föl-dön fekvö, segítségért esengö hajléktalant. Néha az idöjárás viszontagsága is áldozatot követel. Nagy hideg esetében engedélyt kapnak a földalatti várótermeiben meghúzódni. Szélvédett helyekre telepszenek. Ügyelnek arra is, hogy lehetöleg tetö is legyen a fejük felett. Pl. hid alatt, fedett parkirozóban, vagy nyilvános illemhelyeken huzódnak meg, mert onnan nem üzik el öket. Úgy az ellátásuk, mint a biztonságuk szemszögéböl fontos, hogy elérhetö és hozzáférhetö helyeken üssék fel tanyájukat. Ital és élelem utánpótlása érde-kében fontos a közeli bevásárló központ. Ott kéregetni is tudnak.

A vevöktöl pénzt. A bolt-ban szavatosságát vesztett árut. Számomra csupa rejtély, hogy a szegények konyháját éppúgy mellözik, mint az éjjeli menedékhelyt. A 80-as években élt itt 3 jó lelkü és jó szivü hamburgi nagyasszony. Szivügyüknek tekintették az itteni hajléktalanok sorsát, hogylétét. Gyujtó ötletük született. Alapitottak egy jótékony egyesületet.Vettek egy kisbuszt. Lejárták vele az éttermeket maradék ételért, amit a hajléktalanoknak szétosztottak. Ez a szolgálta-tás bövitett alakban ma is müködik. Segitséget nyújt pl. a reszocializálás esetében. Keres-nek lakást, munkát és hivatalos ügyek elintézésénél, személyazonossági igazolvány, szo-ciális segély, vagy egyéb okmány beszerzésénél is támogatást nyújtanak.
A nevezett takaritó a városliget egyik távoli sarkában több hajléktalan társával együtt mikor keres majd védett és száraz helyt zavartalan alvásra? Remélem, soha!

Bandi, Kaliforniabol
Hajlektalanok jelenlete itt Del Californiaban, megszokott jejenseg. Az eghajlat mersekelt, enyhe tel, szaraz nyar, szocialis juttatas vonza a hajlektalan szemelyeket. Ez nem csak a nagy varosokra jellemzo, joforman minden telepulesen lathatjuk oket. Los Angelesben, a felhokarcolok arnyekaban van, mar hiresse valt " Skid Row ", a lecsuszottak sora. Ahol dobozokbol, satorlapokbol osszetakolt hajlekok sora disziti a kozforgalmi utcat. Mas varosokban parkokban, kozuti hidak alatt, vagy eppen a folyomenti bokrokban elnek. Az Alkotmany biztositja ezt az eletformat, hiaba van a tiltas, a kilakoltatas, rendszerint a torveny az O partukon van. Nehez volna folmerni szamukat, attol fugg hogy milyen intezmeny rendezi sorsukat. Teny az hogy, mersekelten szamolva Los Angelesben 20-30 ezer, politikusok szerint lenyegesebben tobb. Van egy meghatarozott penzbeli Allami segely, ami csak tenyleg a leg alacsonnyabb letminimumot tamogatja. Ezenkivul jotekonysagi intezmenyek, vallasos, vagy magan, ahol etellel, ruhazattal segitik a raszorulokat.

A politikai vezetoseg helyi, vagy allami probalkozik kulonfele megoldasokkal, rendszerint eredmenytelenul. A sajto a TV , foglalkozik helyzetukkel,foleg ha valami szenzacios esemeny tortenik. Nagy unnepek korul rendezvenyek vannak reszukre, amin a Politikusok, hires Sztarok merik az etelt, szorakoztatjak, es igernek jobb megoldast reszukre. Az utan csond, marad minden a regiben a kovetkezo esemenyig. Az utcan elok egy resze koldulasbol, masok az elszort ertekesitheto hulladekbol, a havi minimalis juttatasbol tartjak font tengodo eletuket. Van ugyancsak alkami munkara lehetoseg tobb helyen. Leteznek szocialis programok amit Vallasok, Magan ontezmenyek, helyi hatosagok tamogatnak. Lehetoseguk van szakmat, munkafolyamatokat tanulni, ha meg van az akaratuk ra. Azok a szemelyek akik lakast, allast veszitenek, a programok segitsegevel rendszerint vissza tudnak terni a normalis eletbe.
Nagy szazaleka a lecsuszottaknak alkoholista, kabitoszeres, vagy hivatasos munkakerulo. Talalhato, magasan iskolazott, tudatlan, szakmai tudassal rendelkezo, tehat az egesz tarsadalom kepviselve van. Sajnos az elmebeteg amig masokra, vagy magukra nem artalmasak, az utcan lehetnek.

Ha orvossagra van szukseguk, az utcan is megkajak egy bizinyos klinikatol. A kabitoszeres, ott az utcan is megszerezheti az adagjait, a kapott penzbeli juttatasbol. A koldulo alkoholista, az italra kolti penzet. Hiaban vannak az elvonok, keves a sikeruk. Az atlagos ember mar hozza szokott ahhoz, hogy joforman minden nagyforgalmi helyen a hajlektelanok jelen vannak. Gyakori az hogy magan szemelyek valahova helyukbe viszik az etelt, egy kis penzt, templomoknal szallast adnak rovidebb idore. A jotekonysagak adomanyozott penzunk egy resze a halektalank segitsegere van forditva, mint peldaul a "Salvation Army " Udv Hadseregnek. Nehez lenne megoldani minden hajlektalannak a sorsat, ez mindig volt es lesz is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csapoljon mosószert!

Tovább olvasom