Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 3°C | 8°C Még több cikk.

Maestro Zöld rajongóinak holdingja

A Traviáta, az Otelló, a Nabucco, a Rigolettó operadíszletei közé sétálhat be a látogató a Verdi szülőhelyén a napokban megnyílt múzeumban. Így állítottak emléket rajongói összefogással az olaszok világhírű komponistájuknak.
Országos Giuseppe Verdi Múzeumnak hívják, de a látogató először hiába keresi az ilyen helyen megszokott korabeli tárgyakat, vagy éppen a „maestro" kottáit. Az élmény mégis különleges, mert a szemlélődő egyszercsak a színpadon, az előadások kellős közepén, az eredeti díszletek reprodukciói között találja magát. A freskókkal díszített termeken végigsétálva maga is részese a zeneszerző 27 operájának, élvezheti azok hangulatát. Magával ragadja a zene, az ismert dallamok, elbűvöli a különleges megvilágítás.


A Verdi-mítosz díszletei

Az új intézmény a mai napig legtöbbet játszott komponista világhírű műveinek, a Verdi-mítosznak, a híres előadóknak állít emléket. A napokban – a zeneszerző születésének 196. évfordulóján, október 10-én – avatták fel szülővárosában, a Parma közeli Bussetoban a régóta várt múzeumot. Érdekes, hogy létrehozása nem a helybeliek ötlete volt, hanem egy operarajongó roveretoi üzletemberé.


Négy évvel ezelőtt, amikor elképzeléseivel felkereste a bussetoi önkormányzatot, közölték vele, hogy sajnálatos módon a hétezer lakosú településnek nincs pénze annak megvalósítására. De Mariano Volani nem adta fel: Olaszországban is egyedálló módon egy holdingot hozott létre, amely privát befektetők segítségével megvalósította a nagy álmot. A tiszteletbeli elnöknek Luciano Pavarottit kérték fel, még nem sokkal halála előtt.


Már maga a palota is említésre méltó, amelyben helyet kapott a múzeum. Érdekesség, hogy ebben a nemrégiben felújított, hatalmas parkkal körülvett Pallavicino villában tárgyalt V. Habsburg Károly német-római császár és III. Pál pápa 1543-ban. Az új Verdi-múzeum egész évben nyitva tart; szünnap hétfő.


Az idelátogató zenekedvelő és operabarát turisták programjából nem maradhat ki Verdi szülőháza a néhány kilométerre fekvő Roncole Verdi falucskában, amelyet annak idején Roncole di Bussetonak neveztek. A vele szemben lévő San Michele Arcangelo templomban keresztelték meg a kis Giuseppét és ott tanult orgonálni is.


Busseto központjában áll a Barezzi palota, amelyben a zeneszerző első koncertjeit adta, továbbá érdemes felkeresni a közeli Verdi villát is a Sant'Agatai birtokon, ahol a művész második feleségével élt egy ideig.


Busseto városka központját napjainkban a Piazza Verdi, a Verdi tér jelenti. Az ott álló épület bal oldala az önkormányzat, jobb oldala a Teatro Verdi, a Verdi Színház. Itt lépett fel Rost Andrea nemrégiben. A tér közepén látható a zeneszerző bronzszobra, Luigi Secchi alkotása, ami 1913-ban készült el. A Teatro Verdi Pier Luigi Montecchini tervei alapján épült, tizenkét év alatt készült el. A színház hétfő kivételével látogatható.


Operák maxikivetítőn

Az új múzeum megnyitása egyébként az idei Verdi fesztivál egyik kiemelkedő eseményének számított. Parmaban és környékén minden év októberében egy hónapig tartó, nagyszabású fesztivállal tisztelegnek a megye híres szülötte emlékének. A gazdasági válság miatt az idei rendezvényekre kevesebb pénz jutott – a tavalyi 7 millió euró helyett 4 millió 855 ezer euró –, de így is számtalan előadással, koncerttel, kiállítással várják a hazai és a külföldi látogatókat.


Az idén három operát állítottak színpadra a megyeszékhelyen, ezek költségvetése 2 millió 120 ezer euró volt. A dómban mutatták be a Requiemet, a Teatro Regio operaházban pedig A két Foscari és a Nabucco volt műsoron. Akiknek nem jutott jegy, a belvárosban felállított maxikivetítőn nézhették a premiert.


Parma fesztiváldíszbe öltözött. Rengeteg helyszínen rendeztek ingyenes koncerteket, szabadtéren és templomokban is, de a városi börtönben és az idősek otthonában is voltak előadások. Mindenütt Verdi-muzsika szólt, igaz, nem mindig eredeti változatban: jazz és blues feldolgozásoknak is tapsolhattak az érdeklődők.


A bussetoi fesztivál fénypontja az idén kétségtelenül Rost Andrea fellépése volt. A világhírű magyar szoprán a Verdi Színházban énekelt. A 300 nézőt befogadó, 1868-ban átadott csodaszép teátrumba érkező nézőt különleges érzés fogja el, az atmoszféra igazán különleges. A színpadra lépő művészek nyilatkozataiból is az derül ki, hogy valóban nem mindennapi élményben lehet része azoknak, akik ebben a „szentélyben" állnak Verdi közönsége elé.


Még akkor is, ha a visszaemlékezések szerint Giuseppe Verdi soha nem tette be oda a lábát, mert annak megépítését túlzottan költségesnek, fényűzőnek, pazarlónak tartotta. Pedig létrehozásához jelentős összeggel hozzájárult. Az avatáson sem jelent meg, pedig tiszteletére a hölgyek zöld ruhába öltöztek, a férfiak pedig zöld színű nyakkendőt kötöttek, verde, verdi ugyanis olaszul zöldet jelent. De manapság a leghíresebb énekesek és karmesterek is örömmel vállalnak itt fellépést. Az utóbbi években Franco Zeffirelli és Placido Domingo is rendezett ott.


Az asszony ingatag

Giuseppe Fortunino Francesco Verdi a lexikonok szerint a Pármai Hercegségben született 1813. október 10-én és Milánóban hunyt el 1901. január 27-én, 87 évesen. Jellegzetes volt fekete cilinderéről, fehér sáljáról, szakállas arcáról. De nem csak ez a kép él sokakban róla, még azok is ismerik dallamait, akik nem kedvelik a komolyzenét, ugyanis igazi slágereket alkotott műfajában. Elég csak a „La donna e mobile" kezdetűt megemlíteni a Rigolettóból, amit magyarul úgy énekelnek: Az asszony ingatag...


A komponistáról azt jegyzi a zenetörténet, hogy operáiban a zenedráma, a cselekmény szolgálatába állította az éneket. A Nabuccóval (korábbi nevén Nabucodonosor) aratta első igazi, átütő sikerét a Milánói Scalaban. A mű mondanivalójával belopta magát az olaszok szívébe. A Szabadság-kórus, a hazájukról álmodó rabszolgák dala is igazi sláger lett, Milánóban az utcákon is énekelték. Még az is felmerült, hogy az első sora után olaszul Va' Pensieronak nevezett dal legyen az olasz himnusz.


Verdi apja egyes feltételezések szerint írástudatlan kocsmáros volt, ehhez képest fia már életében a nép kedvence, Olaszország-szerte közismert személyiség. A nép szemében azonos volt Itália szabadságának ügyével, ezért megszületett a híres Viva V.E.R.D.I.! felkiáltás. A legendák szerint Nápolyban kapta meg rejtett jelentését: Viva Vittorio Emanuele Re D'Italia, azaz Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya.


Verdi még Egyiptomból is kapott megbízást, 1869-ben. Az alkirály színházat szándékozott nyitni a Szuezi-csatorna megnyitásának megünneplésére és mivel nagy rajongója volt a zeneszerzőnek, felkérte a nyitódarab megírására.


Verdi először elhárította a felkérést, és csak azután kezdett komolyan foglalkozni az ötlettel, miután elolvasta August Mariette francia egyiptológus és Camille du Locle levelét, amely szerint ha őt nem érdekelné a dolog, talán majd Gounod-t vagy Wagnert érdekelni fogja. Mivel Verdi mindkét zeneszerzőt riválisának tekintette, inkább aláírta a szerződést. Megszületett az Aida. Kár lett volna, ha nem...


Temetésekor egy percre megállt az élet Olaszországban, becsuktak az üzletek, megálltak a vonatok. Tenoráriáiban csak ritkán használt magas C-t, mert szerinte a hang közönség előtti éneklésének lehetősége megzavarja az előadót a magas C előtti és utáni részeknél. Ennek ellenére írt magas C-t Duprez-nek a Jeruzsálemben és Tamberlicknek A végzet hatalma eredeti változatában.


A trubadúr, az Otello, a Traviata soha sem kerültek ki az operák repertoárjából, az 1920-as évek után elindult a Verdi-művek újrafelfedezése, az elfeledettnek tartott operák színpadra állítása és máig tart.


Az új Verdi múzeum honlapja: www.museogiuseppeverdi.it


Megnyitóján volt az udvaron egy férfi, akit Verdinek lehetett nézni. Igazi élő ember, de persze nem Verdi. Gyerekek zenéltek a palota lépcsőjén az ünnepségen, a jelmezes az ő tanáruk, illetve karmesterük. Ő maga is játszott velük, s valóban Verdi-szakálla és -cilindere volt.


Dagadt a magyar lélek

Rost Andrea koncertje fantasztikus volt, óriási sikert aratott. A hozzáértő közönség ráadást is kért. A leghíresebb Mozart-, Donizetti-, Verdi- és Puccini-áriák mellett előadott egy Kodály-összeállítást is! Az est után gratuláltak neki a helyi magyarok is, és a zongoristának, Fajger Orsolyának is. Az egyik olaszországi magyar rajongó találóan úgy fogalmazott: „ma este dagadt a lelkünk". Tényleg felejthetetlen élmény volt. Bussetoból Rost Andrea most visszamegy Firenzébe, Violettát énekli a La Traviataban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dámák korzózásának kísértete

Ha szóba jön Vittel, mint egy franciaországi város, nálunk a legtöbben „mintha ismerős lenne,… Tovább olvasom