Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

Labdát rúgó nők az elismerés küszöbén

Hamburgban élő olvasónk, Galgóczi Róbert gondolatai férfi- és női sportokról – történeti áttekintéssel kiegészítve – a németországi női labdarúgó világbajnokság apropóján.
Megszűnt az előítélet. Megszűnt a csípős gúnyolódás és mellőzés. Újabban a női labdarugó világbajnokság sok szurkoló szemében ugyan még megszokás dolga, de nem megvetendő rendezvény. A labdarugó rajongók zöme a Német Labdarugó Szövetség (DFB) elnöksége 1955-ben hozott határozatát még ma is helyesnek tekinti, miszerint: „...a labdarúgás küzdősport… a nő valódi természetének ellentmond… testében és lelkében elkerülhetetlenül kárt okoz…" Az elnökség arra is rámutatott, hogy „...a szülőképességet is csorbítja..." Ergó: a női labdarúgást, a XX. század közepén tiltották. Ezt a marasztaló véleményt sok szurkoló ma is érvényesnek tekinti. Újabban viszont szem elé tett kézzel úgy nézik a mérkőzéseket, hogy nyílt ujjaik között átlátnak. Kíváncsiak lettek. Tanúskodik erről Berlinben a megnyitó játszmára megjelent 68 ezer néző és a neves vendég, Angela Merkel szövetségi kancellár.


A tiltó határozattal a női labdarúgó sportolók nem sokat törődtek. Miként addig, úgy továbbra is űzték a „lényeges természetüknek ellentmondó“ küzdősportot és 1973-ig 70 nemzetközi mérkőzést rendeztek. Legtöbbjét megnyerték. A néhai NDK-ban 1968-ban, az NSZK-ban 2 évvel később, 1970-ben érvénytelenítették az 1955-ben, csupa férfi által hozott tilalmat. Ámde – mert tekintélyüket menteni kívánták - az engedélyt számos furcsa feltételhez kötötték. Például a „gyengéd nem természetének" megfelelően a játékidény hosszát 6 hónapra korlátozták. Télnek idején szüneteltették. Egy-egy játszma 70 percig tarthatott. A labda átmérője kisebb és a súlya könnyebb volt a férfiak labdájánál. Valódi futballcipőt sem viselhettek. A talpán nem lehetett csúszásmentesítő bőrszeg. Manapság mindenféle korlátozás megszűnt. Lépésről lépésre a férfi labdarúgás szabályai nyertek érvényesülést.

Azóta 41 év eltelt. A női labdarúgás az elismerés küszöbére ért, de mégis mondható az, hogy a szurkoló férfiak szemében a labdarúgás nem nőknek való sport. Kínos nekik elismerni, hogy nők is tudnak focizni.

Ez a látásmód az egész társadalomra általánosítható. Hajszálnyi repedések ugyan láthatók, de a női labdarúgás Németországban kisebb tekintélyt, illetve népszerűséget élvez, mint a férfi labdarúgás. A tömegtájékoztató médiák, tévé, rádió, sajtó sem fordít rájuk hasonló figyelmet. Lényegesen rövidebb jelentéseket hoznak egy női mérkőzésről, mint a férfiakéról. Egy helyszíni közvetítés nagy-nagy kivételt jelent. A stadionokban megjelenő szurkolók száma is lényegesen alacsonyabb. Amíg a látogatók átlagos létszáma férfi labdarúgó küzdelmeken 40 ezer szurkoló, addig egy női labdarugó játékra csupán 2 ezer látogató jön meccsenként. Váltózást a most zajló világbajnokság mutat. A nemzetközi mérkőzéseket helyszínről közvetíti a tévé.

Hasonló képet nyújt a jutalomdíj területén észlelt lesújtó diszkrepancia is. Ezen a síkon is tükröződik a kirívó egyenetlenség, illetve el nem ismerés. A német csapat játékosai 60 ezer euró díjat kapnak fejenként, ha megnyerik a jelenleg zajló világbajnokságot. A durbani 2010-es férfi világbajnokságra fejenként 250 ezer euró nyereségdíjat tűztek ki. Az időleges jutalomdíj összegéről nem találtam adatot.

Június 27-én írtam a naplómba: „Tegnap Frankfurtban elkezdődött a női labdarugó világbajnokság. 16 nemzet válogatott csapata érkezett Németországba. Magyar csapat sajnos nincs jelen. Viszont jelen van a 341 ezer lakosú Egyenlítői Guinea. Aranyos fekete bőrű atléták."

Tetszett a megnyitó ünnepély. Meglepett az ünneplő közönség tömege, mert itt a női labdarúgás eddig nem közkedvelt sportág volt. Az általános vélemény úgy tartotta, hogy a labdarúgás tényleges testi bevetést igénylő sport, ami nőknél nem szokás. Egyelőre furcsa látvány, ha 2 nő testük bevetésével egy labda megszerzéséért küzd, arcuk verejtékével mérkőzik és driblizik. A tévé néha kétszer is mutatja, ha egy erőteljes labdaátadás a pálya túlsó oldalára pontosan a kívánt játékoshoz érkezik. Ahol ilyen szép „nagyíves átadás" látható, szerintem ott magasszintű labdarúgás zajlik. Eddig 3 mérkőzés közvetítését láttam. Meglepett a játszma üteme és erőteljessége. Tetszetős a hölgyek focizása. Ízléses labdarúgás. Úgy tűnt, hogy a meccset játéknak és nem harcnak tekintik. Egy brazil játékos szaltóvetéssel adott lendületet egy bedobott labdának. Könnyedség sugározott belőle.

A játék végén a német hölgyek nem sietnek az öltözőbe zuhanyozni. Ahogy illik, egymásba karolva meghajolnak a közönség előtt és így köszönetet mondanak a hangerős bíztatásért. A pálya szélén álló számos, főleg fiatal autogramvadász kérésének is eleget tesznek. Ezzel biztosítják a jövendő évek női játékosait. Szerintem a női labdarúgás megérdemli kiemelkedő helyét a szórakoztató sportjátékok sorában.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Milyen a nyári utcai divat?

A külföldi magyar olvasóinknak címzett újabb körkérdés az egyes országokra jellemző idei nyári utcai… Tovább olvasom