Kisalföld logö

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 14°C Még több cikk.

Kampány a világ más részein

A választások közeledtével külföldi olvasóinkat az őket befogadó ország szavazások előtti közhangulatáról kérdeztük.
A hazai parlamenti választások közeledtével külföldi olvasóinkat az őket befogadó ország szavazások előtti közhangulatáról, az ottani politikai erők eszköztáráról kérdeztük. Rövid értékeléseket kaptunk Amerikából, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Luxemburgból és Olaszországból.

„ Nekem az nagyon furcsa volt a kampány alatt, hogy az összes hirdetés abból állt, hogy a másik fél mi rosszat csinált. Nem a saját »ígéreteiket« hirdették, hanem a másik felet szidták állandóan, aztán az ellenfél azt cáfolta és egyben már szidta is a másikat. Itt úgy látszik, az emberek ehhez szoktak hozzá. Magyarországon ilyet én még nem tapasztaltam, de el tudom képzelni, hogy már otthon is ez lehet."

„ Az ország nagyon megosztott, s ez most még jobban látszik az iraki háború miatt. El se hinném, mennyire nagy a polarizáció, ha nem élnék itt, hiszen a kétpártrendszer (republikánus-demokrata) nem sejtet nagy különbséget az egypártrendszerhez képest. Ismerek olyan embereket, akik nem köszönnek a szomszédjuknak, mert az a másik párttal szimpatizál. Megy a sárdobálás: sokszor látni olyan tévéreklámot, amelyben Y.-t szó szerint gyalázzák, s azt X., az ellenfele fizeti. Az elnöki kampány még mocskosabb."

„ Megszokott dolog a politikusok között, hogy az ellenfélre találni kell valami piszkos dolgot. Szentnek kellene lenni a választáson indulónak, hogy valami káros ténykedést ne találjanak múltjában. A legérdekesebb az egészben, hogy a legkeményebb vádat néhány nappal a választás előtt közlik, így a megvádoltnak nincs ideje tisztázni magát. Az a mondás járja itt is, hogy piszkos a politika. Mire eljön a választás napja, az átlagember torkig van az üres ígéretekkel, a piszkolódással, ezért nincsen kedve szavazni."

Politikában nincs kegyelem

„ Amerikában igen gyakoriak a választások, kevés olyan időszak van, amikor a tévében, a postaládákban nincs valamiféle kampányanyag. Sajnos a személyeskedés, a sárdobálás igen magas szintre emelkedett. Már szinte a születése napjától kezdve bírálják a politikusokat ellenfeleik. Ez gyorsan tönkre tudja tenni magánéletüket, mert a politikában nincs kegyelem, minden meg van engedve.

Ez sok rendes, becsületes embert visszatart a politikától, félnek attól, hogy a kampány igen megviselné családjukat. Persze itt is az a baj, hogy a politikusok mindent megígérnek a választóknak, a csillagos eget is, pedig tudják, hogy az ígéreteket nem tudják beváltani. Itt a politikusokat nem tartják többre, mint a használtautó-kereskedőket, és nem számít, mennyit kampányolnak, mert ha a választók hatvan százaléka elmegy szavazni, az már sikernek számít.

A legtöbb szavazó tudja: nem számít, melyik párt van hatalmon, a bor ugyanaz marad, csak másik üvegből árulják. De sajnos azok panaszkodnak a legtöbbet a kormányokra, akik el se mennek szavazni."
„ A politikai plakáterdő nem túl zavaró, a postaládát persze itt is bombázzák és a város tele van fiatal aktivistákkal, akik mindenáron fel akarnak írni valamilyen listára. Ettől csak a turisták menekülnek meg. A pártok kevésbé mocskolják egymást, megteszi helyettük a semlegesnek mondott média, az úgynevezett talkshow pedig kimondja a halálos ítéletet az éppen aktuális áldozatra. Az állampolgári kötelességet, jogot itt sem veszik kötelező érvényűnek, ami a választáson való részvételt illeti, pedig ígéretekből itt is van bőven, hiszen ne feledjük, az »ígéret földjén« vagyunk."

Inkább a foci a téma

„ Itt a politikából nemcsak a kampányok előtt lehet elegük az embereknek. A tévé, a rádió, az újságok telis-tele vannak vele, de a helybeliek a tömegközlekedésen sokkal többet bosszankodnak, mint a választáson. A fociról többet beszélnek, mint arról, kire voksolnak. Talán azért, mert jobban élnek, mint mi otthon. Mi például itt csak heti húsz órát dolgozunk és így is jól élünk. Nem érezzük úgy, hogy kirabolnak a politikusok. Persze az emberek szeretnek pletykálni, így a sárdobálás, a másik magánéletében vájkálás eldönthet egy választást.

De az is igaz, hogy nagy adókért cserébe érzékelhető juttatásokat kapnak az emberek. Ha egy út rossz, akkor az egészet lezárják – akár egy hónapra – és először felszedik a régit, aztán lerakják az új utat. Magyar szemmel nézve szinte elképesztő, ahogy nyomon követhető: ha valami nem jó, kis idő elteltével a semmiből jön valami csapat, nekiáll és helyrehozza a hibát."

Több pártnak egy boríték

„ Franciaországban tapasztalataim szerint a kampányidőszak nyugodt, mocskolódástól mentes. Még sosem szólítottak le az utcán aktivisták, de tereken szoktak standot állítani és akit érdekel, odamehet. Néha vannak ilyenkor kulturális műsorok is, esetleg főtt virsli vagy hasonló ínyencség árusítása. A pártok összejöveteleket, konferenciákat rendeznek. A televízióban, a rádióban egyenlő időt kapnak a propagandára és a szavazóhelyiségek előtt hordozható hirdetőtáblákra ragaszthatják plakátjaikat. Politikai óriásplakátot még nem láttam, röpcédula ritkán kerül a postaládába. A szavazás előtt néhány héttel egy nagy borítékban, összegyűjtve kapjuk meg egyszerre több párt szórólapját.

Ugyan nagyon finoman, de szokták egymást kritizálni a versengő pártok, ám személyeskedést vagy negatív reklámot nem szoktak alkalmazni. Azt valahogy nem szeretik a franciák, komolytalannak tartanák. A választópolgárok lelkesedése nem nagy, sokan el se men nek szavazni, inkább a családjukkal töltik az időt. Nemrégiben átköltöztem Luxemburgba, a germán lelkületű és helyenként gall színezetű helybeliekről nehezen tudnám elképzelni, hogy egymást gorombán aláznák vagy agresszív választási kampányokkal molesztálnák a szavazókat."

Előírt méretű plakátok

„ Olaszországban is idén áprilisban lesznek a parlamenti választások. A köztársasági elnök korrekt kampányt kért a felektől, s arra kért mindenkit, hogy az állampolgárok problémáira, az azok megoldására tett javaslatokra koncentráljanak, s tiszteljék politikai ellenfeleiket. A pártok óriásplakátjai már láthatók szerte a városban. Itt nincs kopogtatócédula, a jelöltállításhoz szükséges aláírásokat a pártok és az egyéni indulók úgy gyűjtik össze, hogy a települések forgalmas helyein asztalokat állítanak fel. Így itt nem fordulnak elő olyan sajnálatos esetek, amelyekről a kopogtatócédulák gyűjtése kapcsán olvastam a magyar internetes portá-

lokon. Arról viszont nemrég megdöbbenve szereztem tudomást, hogy az európai parlamenti választásokon induló egyik jelölt ellen eljárás indult. Azzal gyanúsítják, hogy a hamis aláírások hitelesítése érdekében megvesztegetett valakit.

A »par condicióról«, a pártpolitikusok tévében és rádióban való arányos részvételéről itt törvény rendelkezik. A napokban az egyik tévécsatornát nem jogerősen 150 ezer euróra (37,5 millió forint) büntették ennek megszegéséért. A jelöltek plakátjai a szavazás időpontja előtt harminc nappal helyezhetők el a választási hirdetőtáblákon. Ezek méretéről is jogszabály rendelkezik. Azt tapasztaltam, hogy azok a választási rendezvények vonzzák a legtöbb – egyébként nem politizáló – érdeklődőt, ahol az adott választókerület jelöltjei »csapnak össze«, s válaszolnak a választók és egymás konkrét kérdéseire, vitatják meg elképzeléseiket. Sértő megjegyzésekben nincs hiány, de a vetélytársak magánéletének kiteregetése nem jellemző. A külföldön élők választási névjegyzékébe felvett olasz állampolgárok postán kapnak szavazólapot, voksukat postán juttatják vissza a konzulátus címére. Olaszországban idén először lesz lehetőség arra, hogy az ágyhoz kötött, súlyos betegek otthonukban éljenek választójogukkal."
(A rovat többi összeállítása a www.kulfoldrol.kisalfold.hu honlapon olvasható.)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Válaszok olvasóinknak Olaszországból

Tovább olvasom