Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Jó szomszédság, jó megoldás lopás ellen

Abdán a figyelmes szomszédok akadályozták meg, hogy az egyik helybelitől a tüzifáját ellopják. Ennek apropóján külföldi magyar olvasóinkat arról kérdeztük, náluk is bevált-e hasonló vagyonvédő módszer.
A kérdések:

Mennyire jellemző az országban, ahol él, hogy a szomszédok őrködnek egymás vagyonának, értékeinek a megőrzése érdekében? Figyelnek az idegenekre? Tud erre példákat vagy épp az ellenkezőjére? Milyen módszereket ismer e téren? Odafigyelés, stb.? Egyébként jellemzően milyen vagyonvédelmi óvintézkedéseket tesznek a lakosok? Riasztórendszer, házőrzőkutya, stb.? Mit tesznek, ha például hosszabb időre elutaznak?

Szabó Antal, Seattle, USA

Ahol én lakok, ott majdnem minden ház fel van szerelve riasztórendszerrel. Saját magam több fegyvernek vagyok a tulajdonosa, amiket a ház különböző helyein tartok, hogy szükség esetén gyorsan hozzá férjek. Az itteni törvények alapján, a fegyvert használhatom, ha valaki betör a házba. Ettől eltekintve sajnos itt sem ritka a lakásbetörés, ami sokszor nagyon rosszul ér véget.

A szomszédok általában figyelnek egymásra és ha valamit látnak, ami gyanús, azonnal hívják a rendőrséget. A rendőri járőrözés is igen sűrű és, ha baj van, gyorsan ott vannak nagy létszámban. A házak körül egész éjjel lámpák világítanak és így könnyen lehet látni, ha valaki éjjel próbálkozik valamivel.

A legtöbb ember, ha elutazik hosszabb időre, megmondja a postásnak, az pedig nem hoz neki postát abban az időben, amíg ő haza nem érkezik. Ugyanez vonatkozik az újságosra is. Persze a legtöbb betörés nem erőszakos, hanem trükkös módon van végrehajtva. Valamilyen ürüggyel beengedtetik magukat a házba és amikor már bent vannak, akkor veszik elő a marokfegyvert és kirabolják az áldozatot. Sajnos ez az egész világon így van, mindenhol vannak és lesznek olyanok, akik munka nélkül, mások kárán szeretnének pénzt keresni.

Bandi Kaliforniából

Mindenütt vannak rosszindulatú személyek, akik a máséból szeretnének megélni. Itt nálunk is előfordul a lopás, a rablás, de talán nem olyan mértékben, mint másutt. Sokféleképpen próbálunk védekezni: biztonsági berendezésekkel, vasrácsos ajtókkal, ablakokkal, fegyverrel.

A jó szomszédság az egyik legjobb megoldás – egymást segíthetjük a barátságunkkal. Ez az egyik megoldás nálunk is. Értesítjük egymást, ha távozunk a háztól, akár csak egy napra is. Így mindig szemmel tartjuk a szomszéd házatáját.

Házunk biztonsági berendezéssel van ellátva, kívül-belül. Betörési kísérletnél a biztonsági társaság azonnal értesül, hívják a hatósági közeget, nálunk a sheriffet, a biztonsági sziréna riasztja a szomszédságot. Mivel a környékünk nyaralóhely, sok lakóház csak időközönként lakott, így előfordul egy-egy betörés, de ebben az estben is sokat segít a szomszédok ébersége.

Bizonyos nagyvárosi részekre jellemző a sok vasrács az ajtókon, ablakokon. Ez arra mutat, hogy baj van a közbiztonsággal, gang és kábítószer uralmát jelképezi. Amíg mi a nagyvárosban éltünk, amikor szabadságra mentünk, nem csak a szomszédokat értesítettük, hívtuk a városi rendőrséget is és az újság, a posta kézbesítésé leállítottuk. A városi rendőrjárőr naponta elhajtott a ház előtt. A házon belül automatikus villanykapcsolást hagytunk, ami különféle időpontokban ki-bekapcsolt. Így mindig próbálkoztunk védekezni, ami még idáig be is vált.

Még így sincs százszázalékos biztonság, talán nem is lesz, de legalább megpróbálunk védekezni, hogy ami a miénk, az is maradjon.

Utoljára említem az utolsó megoldást, a fegyvert, aminek a házon belüli használatát önvédelemre a törvény elismeri. Azt, hogy mennyi házban van fegyver erre a célra, nehéz volna megbecsülni, de a szomszédság el van látva vele itt.

Anikó, Olaszország

A kisebb településeken, ahol mindenki mindenkit ismer, Olaszországban is természetes, hogy az emberek jobban odafigyelnek egymásra, a szomszédok, ismerősök értékeire. A nagyobb városokban, így Parmaban is, a helyzet kissé más.

Úgy gondolom, talán nincs szó nemtörődömségről, inkább arról, hogy senki nem akar magának problémát.

Néhány eset: barátnőm egyszer tanúja volt egy áruházi lopásnak. Tanúkénti kihallgatására, illetve a bírósági tárgyalásra három nap szabadsága ment rá, nem beszélve az odautazás költségeiről. Utána azt mondta: soha többet. S ezzel sokan mások is így vannak, legyen szó akár egy közlekedési balesetről vagy bűncselekményről.

Parmaban nemrégiben az utcán összeverekedett két fiatal, egy közeli kávézó pincére szét akarta őket választani, s a dulakodás közben akkora ütést kapott, hogy több napon át küzdöttek életéért az orvosok, s a kóma következtében maradandó sérüléseket szenvedett. A két verekedő minimális büntetéssel megúszta...

Egy ismerősünk zajt hallott társasházuk egyik lakásából, s gondolkodás nélkül, azonnal tárcsázta a rendőrséget. Kiderült, szerencsére nem törtek be sehová, ám a buzgó állampolgárnak nem kevés kellemetlensége támadt emiatt, s örülhetett, hogy nem jelentették fel vészhelyzet előidézése, hamis riasztás miatt.


Olaszországban, így Parmaban is sokat romlott a közbiztonság az utóbbi években, sajnos, sok bűncselekményt követnek el az illegális bevándorlók. Ezért a városban március elejétől katonák portyáznak: éjjel-nappal járőröznek egy rendőr, csendőr vagy pénzügyőr kíséretében. A lakosság lelkesen fogadta a harminc katona megérkezését.

Jelenlétükről azonban a vélemények megoszlanak: sokan a betörések, rablások, zsebtolvajlások számának csökkenését, a kábítószert árusítók elfogását, a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők kiszűrését remélik a hadsereg jelenlététől, mások szerint viszont inkább a bűnüldöző szerveknek, a rendőrségnek és a csendőrségnek kellene jobb anyagi feltételeket biztosítani. Több rendőrt és csendőrt szeretnének az utcákon látni a pármaiak, hiszen a katonák az igazoltatáson kívül nem sokat tehetnek.

Dél-Olaszországban a mai napig a hallgatás jellemző, a bűncselekményeknek általában soha nincsen szemtanúja, az emberek féltik saját és családjuk testi épségét, ezért nem tesznek feljelentést. A tévéhíradók riportjaiban soha nem nyilatkozik senki semmiről.

Stefan, Svájc

Lopnak mindenfelé és mind gyakrabban – de nem mindenhol!

A házi és házkörnyéki értékek megvédésére falusi helyen a kutya is jó, habár a kutyát egyszerűen el lehet altatni vagy „le lehet kenyerezni" esetleg egy adag hússal, hogy ne ugasson és a házból mindent elvinni úgy, hogy még a fürdőszobából a mosdót, a konyhából az elektromos dolgokat is kiszerelik. Ez évekkel ezelőtt történt, még a hurcolkodás és ház berendezése alatti időben, több barátomnál is. Az egyik esetben egy költöztető kocsi ált meg a ház előtt, megfelelő ruhában felöltözött emberekkel: a szomszédok azt gondolták, hogy a svájci elköltözik. Mindent elvittek. Azóta a ház minden ablaka, ajtója vastáblákkal van védve, amit elektromosan lehet csukni.

A városban pedig vannak különböző modern elektronikus berendezések, az én lakásomban is megvan ez a berendezés, a riasztó, ami csak szirénázik erősen, ha a biztosító nincsen kikapcsolva és ha valaki a záróvonalon belülre lép. Bérlettel lehet a riasztót a rendőrséggel is összekötni. Így, ha a riasztó beindul, a rendőrség is azonnal tudja.

De nem ezekről és más megoldásokról akarok írni, hanem egy olyan dologról, ami a szó szoros értelmében hihetetlennek tűnik. A napokban egy határ melletti kis olasz faluban, a Lago Maggiore tó mellett, akartunk ebéd után pár üveg bort meg snapszot venni. Amikor mentünk ebédelni, láttam az üzletet egy kis, forgalom mentes utcában, ahol az üzlet előtt az utcán nagy állványokon legalább 200 üveg ital 8 és 30 euró között üvegenként volt kitéve. Kinéztük, mit akarunk majd venni.

Egy jó órával később visszamentünk bevásárolni. Az üzlet be volt zárva. Minden épp úgy az üzlet előtt volt az utcán kitéve, mint amikor az üzlet nyitva volt! Pár lépéssel tovább egy ruhaüzlet előtt az utcán lógtak a ruhák. Itt is be volt zárva, mind minden más üzlet 12.30 és 3 óra között. Az áruk mindenhol épp úgy kitéve az üzlet előtt, mint a nyitás alatti időben. Az utcán rajtunk kívül egy lélek sem volt.

Úgy látszik ebben a turistafaluban nem lopnak, és ha valamit el is vinnének, az olcsóbb mint az árut reggel, délben és este ki és berakni! Végeredmény: nem létezik semmi, ami nem lehet és ami hihetetlen.

Lali, Dél-Svédország

A svédek – úgy kell megítélnem – tulajdonképpen nem ütik bele az orrukat egymás dolgába és ez azt vonja maga után, hogy nem nagyon tőrödnek egymással. Persze van kivétel.

Az való igaz, hogy nagyon jó a megfigyelőképességük és ha idegen, gyanús személy jár a környéken, általában megjegyzik. De például ha az én riasztóm megszólal a házban, csak a közvetlen ismerősök reagálnak, ők is általában akkor, ha az ember előre megkéri őket. Így mindennek az a következménye, hogy elsősorban mindenki maga intézkedik a lakhelye biztonságáról. Van persze úgymond a biztosításhoz kötött közös területi felügyelet (táblákat is kitesznek), de szerintem ennek nem nagy szerepe van.

Riasztórendszerek alkalmazása teljesen természetes, családi házakban, sorházakban. Házőrző kutya viszont nem nagyon ismert, illetve különböző törvények folytán nem alkalmazható. Például, ha egy kutya megharapja a betörő urat akkor még őneki fizetnek kártérítést a károsultak. Ugyanakkor a kutya nem ugathat sokat mondjuk, mert az a szomszédság számára csendzavarás, ezért a kutyákat kint tartani nem lehet, de a lakáson belül sem zavarhatja a szomszédokat. Mindennek ellenére nagyon sok jól nevelt kutya van az országban.

Ha hosszabb idő elutazik az ember, akkor a már korábban megbízott legközelebbi rokon vagy ismerős is riaszt, hisz őneki a telefonszáma van megadva a riasztóközpontban. Természetesen a riasztóközpont azonnal értesíti a rendőrséget, de mielőtt a rendőrség megérkezik, a megbízott már a helyszínen van és minden információt meg tud adni az illetékeseknek, hisz kulcsot is kapott a főbejárathoz, a lakáshoz és ugyanakkor ki is kapcsolja a riasztót.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Most a népzene öleli magához a rockot

A népzene-laboratórium alkimistájának is nevezhetjük Csík Jánost. Zenekarával külföldön sok helyen… Tovább olvasom