Kisalföld logö

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 4°C | 13°C Még több cikk.

Ízvilág: Hamburg – pimasz kamaszok étele

Ahogy a házastárs, egy-egy vidék is lakva mutatja meg igazi arcát, ezért legjobb a tájakat a helyi étkeket kóstolva megismerni. Érdemes itthon is egy-egy távoli régió szokatlan receptjeit kipróbálni, ebben segít ízvilági kalandozásunk, ami ezúttal német kikötővárosba, Hamburgba hajózik. Ott élő olvasónk, Galgóczi Róbert ízes beszámolója.
Nehezen szólhatok, ha a Győrtől távoli Hamburg nem éppen közkedvelt, de célszerű, mert évszázadokon át fogyasztott ételkülönlegességéről szeretnék itt szólni, és képet küldeni. Hamburgban szinte minden polgári hagyomány a tengerészettel, illetve a mindent meghatározó hajókereskedelemmel függ össze. Befolyása az itteni ételek alkalmazására is jelentős szereppel rendelkezett.


A tengeri hajózás követelményének felel meg például az olyan különleges ételféleség, ami sokáig tartósítható. Ez létfontosságú követelmény volt, mert a vitorlás hajók legénysége többhónapos vízenlét esetében skorbut betegségbe eshetett. A tartósan egyoldalú ételfogyasztás nem ritkán halállal is járhatott. Ennek elkerülése érdekében fejlődött, érlelődött ki azon hamburgi ételspecialitás, amiről alább itt szólok.


Neve: labskaus. Angol jövevényszó. Ez arról is árulkodik, hogy nem hamburgi eredettel rendelkezik. A „lobscouse" szó „pimasz kamaszok étele" jelentéssel rendelkezik. Tehát az ételt nem az előkelőség asztalára tálalták. Ma sem áll minden étterem étlapján. A középkor tengerészei nagyon nyers legényekből toborzódtak.


Először, amikor elém tették. nem éppen étvágygerjesztő látványnak tűnt. Kinézete egy olyan valamire emlékeztetett, ami nehezen tűr nyomdai színt és nagyon gusztustalan képzettársítást ébresztett bennem. Ezzel a tapasztalattal és véleménnyel nem állok egyedül. A Hamburgba érkezett idegen látogatók legtöbbje eme hamburgi specialitás első megpillantásakor kellemetlen érzést nyer és gyanakvó arcot vág. Az orromba szállt illata sem késztetett mohó elfogyasztására. Ettől függetlenül merészen evésnek láttam s hősiesen az utolsó falatig elfogyasztottam. Mert ízlett. A kiváncsi asztaltársaság minden szeme rám szegeződött és kárörömmel nézték, várták, hogy milyen „pofát" vágok és hogyan fintorítom el az orromat.


Ízlik! Nyilatkoztam őszintén. Győr megyei pörkölthöz szokott ízlésem egy pillanatra sem idegenkedett az étel szokatlan ízétől. Sőt! Valamilyen benne lévő finom különlegesség kimondottan élvezetessé tette az ételt. Előzőleg már sokat hallottam róla. Így tudtam, hogy ősi tengerészétel. Ma sem vetem meg. Ma is szívesen fogyasztom.

Itteni lakosok nagyon becsülik eme egyszerű, de egészséges és tápláló egytálételt, elrettentő és gusztustalan kinézete, optikája dacára. Labskaus, mint hagyományos tengerészétel – nem csak itt Hamburgban – a vitorláshajók idejében jött létre. Ezek a hajók sokáig, néha hónapokig szelték a világtengerek hullámait. Az ételek tartósítása akkor még nem érte el a mai szintet. Változékony táplálkozás, valamint C-vitamin hiánya következtében fellépő, általános elgyengüléssel járó skorbut volt akkor a tengerészek halálos ellensége.

Sikeresen segíthetett ezen a hosszú ideig tartósítható labskaus. Döngölt, pácolt marha vagy disznóhús, corned beef is megfelel hozzá, sózott főtt burgonyazuzalékkal összekeverve hordóban sokáig elállt. Ízlés szerint ezt bővíteni lehetett friss hagymával. Sóban érlelt uborkával, céklarépával, savanyított heringgel, vagy rögtönzött tükörtojással eszik. Persze minden „smutje" – hajókon így szólítják a szakácsot – saját recepttel és elkészítési móddal rendelkezett, amit hétpecsétes titoknak tartott.

Az étel neve az 1700-as évben nyer először írásban említést s az angolból származik. Ennek dacára, korábbról, a Hansekogge idejéből is maradt fenn bizonyíték, hogy létezett. Elterjedése is csak a „woterkant", a „vízszéli" városokban, Bréma, Hamburg, Lübek, Liverpool, stb. helységekben került és kerül asztalra.

A labskausnak többféle változata ismert. Dániában például a besózott pácolt hús helyett vékonyra szelt friss húst tesznek kevert lisztből készült frissen sütött kenyérre. Angliában az egyszerű corned beef változat szerepel a recepten. Németországban meg attól függ, hogy az ember melyik városban tér étterembe. A brémai étlapon más a labskaus, mint a hamburgin.

Hozzávalók:
500 g burgonya, 350 g corned beef, besózott marhahús, 125 g befőzött cékla, 100 g császárszalonna, 3 fej vöröshagyma, 1 tekercs savanyított hering, 1 tükörtojás, 1 sós uborka, só, bors

Elkészítés:
A szalonna és a hagyma apróra metélt kockáit üvegesre pároljuk, majd hozzá tesszük a corned beeft s kissé megsütjük. Főzött burgonyát sós vízben pürévé törünk és a corned beef közé keverjük.
A kész labskaust tányérra tesszük majd tükörtojással, céklával és savanyított heringgel tálaljuk. Jól ízlik hozzá a vörösbor.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindig nyitva van az aranykapu

Színek és ízek miatt is az aranyváros nevet kaphatja a kelet-franciaországi Nancy. Olyan történelmi… Tovább olvasom