Január első felében a hideg időjárás Németországba is beköszöntött és esze ágában sincs azóta megszűnni vagy enyhébbre fordulni. A kevéske hó, ami január közepén leesett, megmaradt és azóta szüntelenül 0 fok alatt maradt a hőmérséklet. Volt időszak, amikor olvasónk hőmérője a város háztengere közepén farkasordító mínusz 12 fokot mutatott.
Az elmúlt hétvégéken a városban egymillióval több ember tartózkodott, mint szokásos. Mi volt az oka? Ritkán előforduló természeti jelenség. Hamburg közepén egy hosszúkás, nagy, mesterségesen felduzzasztott Alster-tó nyúlik északról déli irányban. Így keleti és nyugati részre osztja a várost. Olyan nagy, mint mondjuk 220 focipálya. Más mértékegységben mondva: 164 hektár. Ez a tó most befagyott. Ritka természeti jelenségnek számít. Mindenkit érdekel.
Az idén 15-20 centiméteres jégpáncél képződött rajta. Az önkormányzat engedélyt adott a jégre lépni. Saját felelősségre! Pontosan 15 éve nem volt ilyen hideg, mint manapság. Akkor lehetett utoljára a jégen korcsolyázni, sétálni, jéghokizni, csúszkálni, elesni, stb. Ez az örvendetes esemény, ez a ritka lehetőség most 1997 óta először az idén újra előfordult. Hivatásos rendezője a természet. Néhány rendőrjárőrt azért parton és a jégen látni lehetett. Baj esetében valakinek hívni kell a mentőket.
A csikorgó hideg dacára 1 millió embert, vidéki látogatót vártak és érkezett. A kíváncsi népet számos busz hozta a környező kisebb városokból s falvakból. Igazi, búcsút rendeztek. Forralt bort, kávét, puncsut is árultak. Piaci standra, elárusító helyre 100-nál is több kérvény érkezett, de engedélyt csak 16-ra adtak. A tó körül egyforma távolságban lehettek. Súlyuk miatt nem árulhattak a jégen. (A modern piaci elárusítók manapság nehéz utánfutók.)
 |
 |
„Mit jelent egy millióval több ember? Gyakorlatilag hogyan észlelhető, ha emelkedik a járókelők száma? Például mit tapasztaltam én? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a város területén szétszélednek és láthatatlanná válnak. Ezt csak hinni lehet! A belváros peremén lakom. Az Alster-tótól, átszállóval együtt, 16 buszmegállónyira. Amikor a befagyott tóra indultam, itt a ház előtti buszmegállóban sokallottam a várakozókat. Na és? Késik a busz? Nem késett! Csupán csurig érkezett. Nem tudtam felszállni. Mások sem. A következőre sem. A harmadikra furakodtam fel, mert nem akartam tovább fagyoskodni. Normális esetben a buszok 10 percenként érkeznek néhány üres ülőhellyel. Íme az első tapasztalat az egymilliónál több emberre. Továbbá: az Alster-tó térségébe érve a busz dugóba került. Egy-egy métert tudott néha megtenni. Hangosbemondón a buszvezető azt ajánlotta: aki az Alsterhoz kíván menni, szálljon ki a következő állomáson! Gyalog gyorsabban oda lehetett érni. Múlt csütörtökön is jártam a befagyott Alsteron. A mellékelt fényképeken látható a különbség. (Amelyiken kutya látszik, az volt csütörtökön.)"
 |
„Mióta Hamburgban élek, 3 esetre emlékszem, hogy az Alster-tó járható módon befagyott. Minapig gyáva voltam a jég teherbíró képességét saját súlyommal kikísérletezni. Az idén merész akartam lenni. Leküzdtem gyáva félelmemet s a part közelében ráléptem, rámentem a 15 centi vastag jégre. Nem vittem túlzásba. Vannak olyanok, akik sportot tesznek belőle, hogy egyik partról a másikra gyalogolnak vagy korcsolyáznak. Fiatal anyukák gyerekkocsit toltak, szánkót húztak a síkos jégre. Felelőtlennek vélem, miután repedést láttam a jégen."
Sokan korcsolyáznak. tesznek úgy, de hiányzik a gyakorlatuk. Többet esnek, mint mennek. Egy-két csapat hokizott. Jégkorongozókat is lehetett látni. Szólni kell a sokféle bemutatott divat megannyi példányairól. Tarkaságáról, sokoldalúságáról. Kezet melegen tartó muff újra trendi.
Hidak és csónakázok környéke nagy ívben le van zárva. Oda nem szabad menni, mert vékony a jég és nincs teherbíró képessége. Nagyobb baleset nem történt. Viszont az Alster-tó közelében működő 2 kórház ambulanciai osztálya, zsúfolásig tele volt jégbalesetessel. Legtöbbjük csonttöréssel érkezett.
Kutyákat is vittek a jégre. Szegény állatok ilyenkor szinte teljesen tehetetlenek. Nem tudnak rendesen menni. A síkos jég alattomosságával és álnokságával küzdenek. Számukra teljesen ismeretlen körülménnyel kell megküzdeniük. Folyton a négy lábukat kell rendbe szedni. Irányt sem tudnak változtatni. Gyorsítás esetén az állukra buknak. Hátra csúszik a mellső lábuk. Fékezés esetén fenékre esnek. A 2 hátsóláb terpeszben csúszik a síkos jégen. Mókás jelenség. Kérdően néznek a gazdira, mert nem tudják, hogy hova vitte őket. Mégsem óvatosak. Ha másik kutya felé akarnak iramodni, bizony mindig félresikerül a szándékuk.
Végül említést kell tenni az Alster-tó hírnevéről és a lakóság hozzá való viszonyáról. Mesterségesen felduzzasztott tó. Hamburg felett nem egyéb, mint egy keskeny csermely. Hamburg alatt ömlik az Elbába. A helyi krónika 1190-ben tesz róla először említést, mint vízimalomról. Állítólag Németország legrégibb mesterséges tava. Régebben fürödtek benne az emberek. A II. világháború idején egy részét deszkával lefedték, hogy megtévesszék vele a város fölé érkezett bombázókat. Leleményes ingatlanközvetítők nagyon szívesen lecsapolnák a 164 hektáros tavat. Szerintük értékes területet „lop“ el a várostól. A polgárság és a lakóság hevesen ellenzi. A kikötő, az Alster-tó és Reeperbahn teszi Hamburgot, Hamburggá.
19°C
Hozzászólok! 
