„Míg nem értettem a nyelvüket, azt a benyomást keltették bennem az olaszok, hogy szinte mindig veszekednek. Sok helyen megfordultam az országban, sok különféle emberrel találkoztam, de egyben megegyeztek: hangosan hadartak, erősen gesztikuláltak. Eleinte zavaró volt az is, hogy beszéd közben hozzám értek és közelebb álltak, mint megszoktam" – írta Edina, aki persze már érti, miért keltenek hangzavart az olaszok akkor is, ha nem vitatkoznak. Szerinte olyan ez, mint amikor nálunk egy-egy vasárnapi ebéd alkalmával együtt az egész család és jó hangulatban, egymás szavába vágva, egymást hangerőben túlteljesítve igyekeznek meggyőzni egymást erről vagy arról. Az olaszoknál az ilyesmi mindennapos esemény. Már a győri lánynak is sikerült beletanulnia az ilyesfajta érdekérvényesítésbe, társalgásba, az ismerősei viccből azt mondták neki: „Már rosszabb vagy, mint mi!"

Kattintson a képre a galéria megnyitásához!

Mindennek ellenére, vagy épp emiatt az olaszok sokkal nyugodtabbak, mint mi. Edina elmondása alapján Szardínián az emberek nem rohannak, „lassan minden megoldódik, holnap is van nap" stílusban intézik ügyes-bajos dolgaikat, nem „stresszelnek". Valószínűleg ez az éghajlati adottságokkal, a nagy és hosszan tartó meleggel is összefüggésben van. Ezért nem talál habos, krémes sütit sem a cukrászdákban a turista. A negyvenkét fokos melegben az ott élők a tésztaételekre szavaznak.
„Jellemző példa, ami tavalyelőtt a nyári foci-vb alatt történt. Tudvalévő ugyanis, hogy az olaszok őrült focirajongók. A döntőkhöz közeledvén egyre izgalmasabbá váltak a mérkőzések és az olaszok több meccsben is érdekeltek voltak. Emlékszem, épp az ebédről, a sziesztaidőből tértem vissza, ugyanis a mediterrán vidéken a munkaidő általában reggel fél nyolctól délután fél kettőig és aztán fél négytől este fél hétig tart. Egyszer csak a kollégák elkezdtek mozgolódni, chipset, rágcsálnivalót, sört, tévét hoztak, még a főnökünk is kényelmesen elhelyezkedett köztünk. A legegyszerűbb természetességgel néztük meg a meccset hangos üdvrivalgások közepette, mintha egy bárban ülnénk."

Gesztenyeünnep, halpiac, húsbolt – az olaszok beszéde mindenhol úgy hat, mintha hangosan hadarnának, veszekednének és közben még erősen gesztikulálnak is, pedig nyugodtabb emberek, mint mi, kevesebbet stresszelnek.