„Míg nem értettem a nyelvüket, azt a benyomást keltették bennem az olaszok, hogy szinte mindig veszekednek. Sok helyen megfordultam az országban, sok különféle emberrel találkoztam, de egyben megegyeztek: hangosan hadartak, erősen gesztikuláltak. Eleinte zavaró volt az is, hogy beszéd közben hozzám értek és közelebb álltak, mint megszoktam" – írta Edina, aki persze már érti, miért keltenek hangzavart az olaszok akkor is, ha nem vitatkoznak. Szerinte olyan ez, mint amikor nálunk egy-egy vasárnapi ebéd alkalmával együtt az egész család és jó hangulatban, egymás szavába vágva, egymást hangerőben túlteljesítve igyekeznek meggyőzni egymást erről vagy arról. Az olaszoknál az ilyesmi mindennapos esemény. Már a győri lánynak is sikerült beletanulnia az ilyesfajta érdekérvényesítésbe, társalgásba, az ismerősei viccből azt mondták neki: „Már rosszabb vagy, mint mi!"
|
Mindennek ellenére, vagy épp emiatt az olaszok sokkal nyugodtabbak, mint mi. Edina elmondása alapján Szardínián az emberek nem rohannak, „lassan minden megoldódik, holnap is van nap" stílusban intézik ügyes-bajos dolgaikat, nem „stresszelnek". Valószínűleg ez az éghajlati adottságokkal, a nagy és hosszan tartó meleggel is összefüggésben van. Ezért nem talál habos, krémes sütit sem a cukrászdákban a turista. A negyvenkét fokos melegben az ott élők a tésztaételekre szavaznak.
„Jellemző példa, ami tavalyelőtt a nyári foci-vb alatt történt. Tudvalévő ugyanis, hogy az olaszok őrült focirajongók. A döntőkhöz közeledvén egyre izgalmasabbá váltak a mérkőzések és az olaszok több meccsben is érdekeltek voltak. Emlékszem, épp az ebédről, a sziesztaidőből tértem vissza, ugyanis a mediterrán vidéken a munkaidő általában reggel fél nyolctól délután fél kettőig és aztán fél négytől este fél hétig tart. Egyszer csak a kollégák elkezdtek mozgolódni, chipset, rágcsálnivalót, sört, tévét hoztak, még a főnökünk is kényelmesen elhelyezkedett köztünk. A legegyszerűbb természetességgel néztük meg a meccset hangos üdvrivalgások közepette, mintha egy bárban ülnénk."
Gesztenyeünnep, halpiac, húsbolt – az olaszok beszéde mindenhol úgy hat, mintha hangosan hadarnának, veszekednének és közben még erősen gesztikulálnak is, pedig nyugodtabb emberek, mint mi, kevesebbet stresszelnek.