Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

Esernyőt, pénzt hozzatok!

Betáncolt életébe egy brazil címmel már írtunk Derzsi Ildikóról, a nagyszentjánosi lányról, aki az angyalok városában kötött házasságot, az óceán partján. Nemrég azonban férjével, Ivan Fernandes de Mirandával át is kelt a nagy vízen: az Egyesült Államokból Angliába költöztek. Munkakeresésük tanulságos lehet mindazoknak, akik a britek fővárosába vágynak.
– Miért épp London?
– Európába visszavágytam, de olyan országba kellett jönnünk, ami angol anyanyelvű és London egyébként is az egyik nagy kedvencem. Gyereket is szeretnénk majd, nem mindegy, hogy ott születik, ahol csak négy hétig tudok otthon maradni a babával vagy ahol kilenc hónapig.

– Hogy ment a szálláskeresés?

– Egyelőre még egy magyar cégtől bérelünk szobát. Több is működtet itt ingatlanirodát: házakat bérelnek és az otthonról frissen érkezőknek szobánként, ágyanként kiadják. Ez az elején nagy segítség. Viszont így tucatnyi magyar együtt lakik és csak két fürdőszoba van, úgyhogy vagy nagy barátságok vagy nagy ellenségeskedések születnek. Hogy továbbköltözhessünk, meg kell várnom következő fizetésemet, az elég lesz a kaucióra. Most hatvanöt fontot fizetünk fejenként hetente, de ennél jóval több lehet majd az új albérlet, havi hétszáz körül.


– Mit érdemes magával vinnie annak, aki Londonba megy munkát keresni?

– Pénzt. Jó sokat. Mert ha valakinek nincs előre lebeszélt munkahelye, akkor a munkakeresés eltarthat hetekig is. Kell, hogy legyen annyi pénz a kiutazónál, hogy a lakbért addig is fizetni tudja és enni is legyen elegendő pénze. Egyébként az étkezés megfizethető. Tej, kenyér, paradicsom, szalámi kijön öt fontból. A csomagolt készételből egy adagnyi egy font. De esernyőt is mindenképp hozzanak!


– Milyennek látjátok Londont? Mit láttatok belőle?

– Ha valaki szeretné megismerni Anglia történelmét, érdemes itt kezdenie, London belvárosában. Minden épület több évszázadról mesél, érdemes nyitott szemmel barangolni, megfigyelni a házak részleteit, a stukkókat is. A külvárosokban minden vörös. A házakat vörös téglából építik, sokszor nincs „szünet" köztük és általában tartozik hozzájuk egy minikertecske. A kedvencem Londonban a sok zöld. Lépten-nyomon parkokat találunk, ezeket gyönyörűen karbantartják. Ha kisüt a nap, a füvön mindenhol emberek fekszenek, napoznak.


Legózás Londonban

– Hogy fogadja ez a város a külföldi munkaerőt?
– Az egész város csurig van lengyelekkel, úgyhogy London ezért is nagyon befogadó. Főleg azért, mert a válság előtt az „aljamunkát" egy angol nem vállalta. Például kávéházi, gyorséttermi kiszolgálást, szállodai takarítást. Most ez persze már máshogy van, mindenki örül, ha van munkája. A legtöbb cégnél semmilyen módon nem diszkriminálhatják a munkavállalókat, emiatt csak nagyon kevés olyan állás van, aminek az a feltétele, hogy valaki brit állampolgár legyen. A kávézóban, ahol dolgoztam, volt litván, brazil, kolumbiai, francia, lengyel, olasz, koreai, meg egyetlen angol anyanyelvű, egy ír srác.

– Fejlődik nyelvtudásotok?

– Eleve beszéltünk angolul, hiszen Amerikából jöttünk, de mivel most angol anyanyelvűekkel dolgozom együtt és olyan területen – pénzügy-befektetés –, amit eddig nem ismertem, mindenképpen fejlődik. De elsősorban a szakmai angol. Sok magyar érkezik abszolút nulla nyelvtudással, ez szerintem nem jó, mert akik így jönnek, nem találnak munkát és hamar hazamennek, aztán otthon előadják: mennyire vacak hely Anglia. El lehet helyezkedni nyelvtudás nélkül is, de a lányok maximum szobaasszonyok lehetnek, a férfiak autót moshatnak vagy mosogathatnak. Ezzel sincs persze semmi baj, ezért is pénzt kapnak, csak sokszor borzasztó kemény a követelmény, a nyelvtudás pedig semmit nem fejlődik.


– Mennyi Londonban a kelet-európai munkát kereső tapasztalataitok szerint? Érdemes még útnak indulni, ahogy sokan tették hazánk uniós csatlakozás után?

– Rengeteg kelet-európai dolgozik itt még most is, bár a válság idején nagy hányaduk hazament, főleg a lengyelek. Munkát mindig lehet találni, ha valaki dolgozni akar, még most is. Ha valaki elegendő pénzt gyűjt össze az utazáshoz és az első pár hétre, akkor még mindig érdemes belevágni. És nem szabad feladni az első akadálynál! Minél gyorsabban ki kell építeni egy ismeretségi kört, mert legtöbbször a barátokon keresztül sikerül az újonnan érkezőknek munkát találni.


– Milyen munkát találtatok?

– Amióta itt vagyok, öt állásajánlatot kaptam. A McDonald'sban kezdtem két héttel azután, hogy megérkeztem. Azonnal a kasszába tettek be, nyelvtudásom alapján megfeleltem oda. Aztán átmentem egy Starbucksba, itt gyakori kávézóba némi magyar segítséggel, egy olyan lány révén, akit az interneten ismertem meg és ennél a cégnél dolgozik. Szerencsére a menedzser is magyar volt, a felvételi interjú mégis szigorúan angol nyelven ment. Három hónap után véglegesítettek volna, nagyon meg is szerettem a helyet, a furkálódás, piszkálódás nélküli kedves légkört. Emberszámba veszik a baristát, a kávéfőző és -szervírozó mester. De közben éppen a kávézóval szemben nyílt egy hotel, ahova hívtak pincérnek, csak kevesebbet fizettek volna. Viszont a neten találtam a Legonál állást, magyarul beszélő ügyfélszolgálatost kerestek London közeli központjukba.


Többoldalas jelentkezési lapot kellett kitölteni, ezután egy telefonos interjú volt és behívták egész napos ismerkedésre. Egy magyar és egy angol nyelvű panaszlevélre kellett válaszolni, majd egy másik angol nyelvű levélben kellett a helyesírási hibákat megtalálni, végül egy gépelési teszt volt. Az „írásbeli" után csoportokban nagy doboz Legóból kellett valamit építenie a „jövő nemzedéknek". Felvettek, de közben írt egy másik ismerős: megy szülni, mehetek a helyére személyi asszisztensnek, recepciós pozícióba. Mivel otthon már dolgoztam ilyen munkakörben, elvállaltam. Az iroda a Piccadilly Circuson, London szívében van, több mint kétszer annyit fizet, mint a kávézó. Ezekhez az állásokhoz – az asszisztensi kivételével – nem kellett sok előképzettség vagy gyakorlat, úgyis betanítják a jelentkezőket. Egyvalami kellett csak: az angol nyelvtudás. Bár a Mekibe elég a „hello", meg a „thank you", ha valakit pogácsasütős pozícióra vesznek fel. Ivan a Gapnél dolgozik, ami egy amerikai ruhamárka és áruházlánc. Két és fél hét alatt munkát talált, egyszerűen csak besétált üzletekbe és otthagyta az önéletrajzát. Egyelőre részmunkaidős.


Bristol olcsóbb

– Mennyit lehet keresni? Mennyiből lehet megélni? Mennyit lehet félretenni? Jut idő, pénz kikapcsolódásra?
– A minimálbér csaknem hat font óránként. Ebből, ha valaki heti hat napot dolgozik – márpedig ezt többnyire elvárják –, simán meg lehet élni. Nyolcszáz font körül kapnak a minimálbéresek négy hétre, fizetés a legtöbb helyen kéthetente van. A Londonon belüli közlekedés viszont drága, a legolcsóbb változat is több mint ötben font négy hétre. Aki jól beosztja a pénzt, négy hétig elél kétheti fizetésből, így havi fizetése felét megspórolhatja és még nem is élt aszkétaként. Ha nem költ, akkor is tud szórakozni, mert eleve Londonban annyi a látnivaló, mire mind bejárja az ember, hónapok eltelnek. A legtöbb bárba meghatározott időpontig ingyenes a belépés. Mi szeretnénk azért minél jobban körülnézni az országban, vonattal utazunk. Voltunk Windsorban, készülünk Bristolba. Az albérletek árai ott jóval barátságosabbak, mint a londoniak és több esély lenne arra is, hogy Ivan buszsofőr legyen. Ez a nagy álma!


Ridegek, teázók

– Hogyan érdemes munkát keresni tapasztalataitok szerint?
– A legegyszerűbb, ha a kiérkező szépen a nyakába veszi a várost, felszerelkezve akár száz önéletrajzzal is és beadja azt nem csak oda, ahova ki van téve, hogy munkatársat keresnek, hanem minden olyan helyre, ami csak szimpatikus neki. Továbbá barátok, lakótársak tudnak sokat segíteni.


– Ismerkedtetek helyiekkel, külföldiekkel?

– Nem igazán. Sokat dolgozunk, örülünk, ha hazaesünk. Nem a munkaóra a sok, hanem az, hogy reggel hét előtt indulok el otthonról és hat óra, mire hazaérek. Itt amúgy sem túl barátkozósak az emberek. De a kávézóból több volt kollégával tartom a kapcsolatot, hivatalosak vagyunk egy pizzapartira.


– Milyenek a mindennapok Londonban? Mi az, ami feltűnően más, mint Kaliforniában, Magyarországon?

– Sokkal ridegebbek, barátságtalanabbak az emberek, mint Amerikában, nem néznek egymásra, abszolút nem beszélgetnek. Amíg Amerikában az utcán is simán nekiállhatunk cseverészni egy vadidegennel, itt még az esély sincs meg rá. Ha Los Angelesben lenne olyan metróhálózat, mint itt, zsibongana a sok blablától, itt az utasok csak beletemetkeznek az újságjaikba, könyveikbe vagy csak néznek ki a fejükből. Amúgy meg érdekesek az emberek, szeretem nézni őket: ahogy öltözködnek, viselkednek, hogy mit olvasnak. Ami nagyon hiányzik még, az az amerikai hozzáállás a vevőkhöz, ügyfelekhez. Nem nagyon törekszenek arra, hogy a problémákat orvosolják, elég erősen kell nyomulni, ha az ember el akar érni valamit. Például múltkor el kellett intéznem valamit, ezért vissza kellett hívnom a céget még egyszer, mert az első ügyfélszolgálatossal nem jutottam semmire. Az üzletek nagyon korán zárnak, este fél hét után már nem igazán találni boltokat nyitva. Tetszik viszont, hogy szinte mindenben van az embernek választási lehetősége, vasúttársaság is több van, és akcióznak.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Henger Éva énekel

Olaszország. Lost love címmel a napokban jelent meg a győri származású egykori pornósztár, Henger… Tovább olvasom