Kisalföld logö

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 18°C Még több cikk.

Bon Jovi – Just Older! (Csak idősebb!) KÉPGALÉRIÁVAL

Egy rajongó beszámolója Bon Jovi németországi koncertturnéjáról közvetlenül a színpad elől, a rajongói zónából. The lost highway leads to Germany – azaz az eltűnt országút Németországba vezet – írta olvasónk.

Just Older! – Csak idősebb! (Tehát nem öreg!)

Ezt a címet két okból adtam ennek az írásomnak. Az egyik a zenekar, amelynek az idei koncertsorozatán három koncerten részt vettem. (Sajnos csak hármon, amit már most bánok.) Ők nem fiatalok már, illetve nem „öregek", csak idősebbek, mármint, hogy mindegyik tagja közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. De hát mint ahogy az élet már megtanította velem, az életkor nem számít, csak az számít, hogy mennyinek érzed magad. A másik, hát az ugye az én saját koromra utal. (58!) És persze a „Just older" a kedvenc zenekarom egyik számának a címe, de nem az aktuális albumról. De ezt is eljátszották, ha jól emlékszem, Münchenben.

Kattintson a képre a galéria megnyitásához!

Kézzel csinált finom zene


Novemberben vettük meg a jegyeket a három koncertre, aztán lázasan vártuk a fellépéseket. Májusban és június elején aztán itt is voltak Németországban. A banda turnén volt és akkor nekem, mint megrögzött rajongónak, ott volt a helyem. Megédesítették, meggazdagították ők az én elmúlt tizenöt évemet annak rendje és módja szerint. Azóta vagyok megdönthetetlen rajongója és Fan-Club-tagja ennek a rockzenekarnak. Kiről is beszélek? Bon Joviról természetesen.

A nyolcvanas évek elején indult a karrierjük, de hát én csak később kapcsoltam – mivel olyan későn érő vagyok –, de azért még időben. Rockzenét játszanak, úgy, ahogy annak lennie kell. Kézzel csinált finom zene. Minden hangulatnak megfelelően van egy-pár szuper számuk, ami passzol. Remélem, hogy sokan ismerik őket az olvasók közül.

Nem csak az unokák fontosak

Az aktuális koncertturné címe a Lost Highway volt, a legújabb albumuk címe alapján. Felkötöttük tehát a batyut – hátizsákban inni- és ennivaló, kamera – és irány a koncert. Időben útra keltünk, mert nem a szomszédban voltak, Stuttgart kivételével.

Összejöttünk megint a rajongókkal, kor, testsúly, bőrszín, nemzetiség és egyéb teljesen másodrendű vagy inkább abszolút mellékes dolgok nélkül, hogy megint együtt élvezhessük élőben a zenéjüket. Itt meg kell említenem, hogy a tolókocsisoknak külön hely van fenntartva megemelt pódiummal.

Mindig arra gondolok, hogy ezúttal már én leszek biztosan a legidősebb a koncerteken, de ez sohasem így van, aminek rendkívülien örülök. Nos ezek szerint mások is vannak, mégpedig szép számban, akiknek nem csak az unokáik fontosak, meg a kaja, meg, hogy mi lesz este a tévében, hanem még van saját életük is, ami nagyon fontos és álmaik is vannak, amiket nem adnak fel.

A rajongók a müncheni koncerten.
A rajongók a müncheni koncerten.

"Bon Jovi! Őket akarjuk!"

Külön pólót, feliratos pólót is csináltattunk erre az alkalomra, az obligátórikus Bon Jovi mellény alá, aminek olyan sikere volt a fanok körében, hogy megrendelések jöttek, amiket aztán a következő koncerten meg is kaptak. A póló látható a fotók között. A felirat: The lost highway leads to Germany. Az eltűnt országút Németországba vezet – így tudnám lefordítani.

Leírhatatlan ezeknek a koncerteknek az atmoszférája. Elindul az ember valahonnan, ahol éppen lakik és minél közelebb ér a koncert színhelyéhez, annál jobban növekszik minden: az autók sokasága, amikben félreérthetetlenül egyének ülnek, akik oda igyekeznek, ahova én, a viszontlátás öröme, a szívdobogásom, valószínűleg a vérnyomásom is. Minden autóból egy és ugyanaz a zene bömböl: „Bon Jovi! Őket akarjuk!".

Elsőnek a koncertstadionban

A megérkezés után általában hosszas várakozás, találkozás sok-sok ismerőssel, akik ugyanúgy mint mi, évek óta látogatják a koncertjeiket. A Fan-Club-tagok külön gyülekeznek és mindig elsőnek mehetnek a koncertek színhelyére, a színpad előtti lezárt részbe. A Fan-Clubság természetesen nem ingyen van, évi ötven dollárba kerül. Hát szuper érzés ez, az üres stadionokba elsőnek bemenni. Utána jön a tömeg, rohanva és egymást majdnem összetaposva.

Óriási mindent egybeolvasztó energia

Nos és hát a koncert, ami egy varázslat. Mintha együtt dobogna az összes résztvevő szíve. Több tízezer kéz egyszerre nyúlik a magasba, himbálódzik a számok ritmusára. Énekli a tömeg a számokat velük együtt, merthogy készültünk ám. Csak hát én egy kicsit halkabban, nehogy a körülöttem állókat megbotránkoztassam a hiányzó angoltudásommal.

Egy óriási, mindent magába olvasztó energia uralkodik. Nem beszélve a gigantikus színpadról, ami először jelentéktelennek látszott, de amikor munkában volt, akkor elkápráztatott bennünket a sok fény, a sok kép, a sok ötlet és az egésznek a dinamikája. Csoda a számomra, hogy lehet ezt megcsinálni, de hát okos emberek dolgoznak az ilyesmin.

Több tízezren együtt zuhanyoztak

Mindenki kérdezi, hogy tudok egy koncertturnén több koncertet is megnézni, hiszen mindegyik egyforma. Né ne! Náluk nem! Sohasem. A számok ötven-hatvan százaléka ugyanaz, a többi változik. Utána lehet nézni a koncertek Set-Listáján, akit érdekel. Ha jó hangulatban vannak, akkor akár egy órával is áthúzzák a hivatalos koncertidőt. Ha véletlenül esik is az eső – mert hát ilyen gyakran előfordul, ezúttal Münchenben volt –, akkor még rá is tesznek egy lapáttal. Ez külön energiát ad nekik, olyankor még motiváltabbak. Jon Bon Jovi azt mondta most Münchenben, hogy ez olyan érzés, minta több tízezer emberrel együtt zuhanyozna. Csöpög a hajáról az esővíz, énekel, zenél, adja ami belefér és a publikum hálás érte. Mi ugyanúgy ázunk, mint ők – és összefolyunk az esőben.

A frankfurti koncerten.
A frankfurti koncerten.

Szex egyszerre ötvenezer emberrel

Személyes kedvencem Richie Sambora pedig úgy nyilatkozott az egyik újságnak, hogy számára a koncertek olyanok, mint szex egyszerre ötvenezer emberrel. Hát ehhez nem tudok hozzászólni, minden esetre látni lehet rajtuk és érezni is, hogy nagy kedvvel csinálják. Tudják, hogy mi kell a rajongóiknak, azt is, hogy mit köszönhetnek nekik és adják, amit tudnak. És amit tudnak, az nem kevés!

Sajnos a nagyokhoz nehéz hozzáférkőzni, eddig nekem még nem sikerült, igaz, nem is tettem ennek érdekében semmit, az nekem nem is olyan fontos. Talán azért nem fontos, mert sokszor álmodom velük. Olyankor beszélgetünk sokat, nincs nyelvi nehézség, teljesen normális jó barátok vagyunk. Kár lenne elrontani ezt az illúziót. Kicsi személyes sikerem azért volt. Jon Bon Jovi kisebbik, de növésre nagyobb öccse, Matt Bonjiovi ott kevert közöttünk a koncert előtt Frankfurtban és elkaptam egy fotó erejéig. Ő vezeti a Fan-Clubot. (Foto mellékelve.)

A havonta karácsony se lenne jó

A koncertek végén általában buli folyik a parkolóban, hangos zenével az autórádiókból, mert onnan csak kis idő után lehet kijönni, meg hát valahogy senkinek sincs úgy igazán nagy kedve még hazamenni.

Még valamit meg kell említenem. Az előprogramban Ganna Nannini lépett fel. Ő is jó hangulatot csinált és beleillik a képbe: ötven felett van, de egy cseppet sem öreg.

Hát elmúlt ez a varázslat, aminek még a mai napig is a hatása alatt állok. Várni kell a következő turnéra megint úgy egy-két évet. Nagyon szívesen! Hiszen a jó dolgokra mindig várni kell! Nem lenne az sem jó, ha havonta lenne karácsony.

A legfontosabb, hogy jöjjenek megint a fiúk, mindegy hova és mikor. Én ott leszek megint! Na most és mindörökké, Ámen! Nagyon jó így, együtt megöregedni, illetve idősebb lenni!

(Több hír, kép külföldi olvasóinktól: www.kulfoldrol.kisalfold.hu.) 

Olvasóink írták

  • 11. Gabriella Doczy 2008. szeptember 20. 17:17
    „Köszönöm a kedves hozzászólást Robert.
    Talán találkozunk egy Hamburgi koncerten? Én már voltam ott, lehet, hogy legközelebb megint jönnek Hamburgba is. Hát amíg engem a lábaim bírnak (mostanáig semmi panasz rájuk) elmegyek még sok koncertjükre.
    Üdvözlöm szeretettel.”
  • 10. Robert/Hamburg 2008. szeptember 13. 20:20
    „Tisztelt Gabriella! Puszta kiváncsiságból, mert itt Németországban lakik, rákattintottam a vonatkozási cimre. Szerintem irigylésre méltó, ha valakit a zene ilyen mélyen érint és ilyen hathatósan varázskörébe tud büvölni. Tényleg állithatja, hogy ilyen esetben a kor nem számit és nem csorbitja az élményt. A cikk fogalmazását sikeresnek tartom, mert kiemelten továbbitani tudta a koncertek hangulatát és a részvevök lelkesedését. Robert/Hamburg 2008.09.12”
  • 9. Zsuzsa 1 2008. július 27. 20:42
    „Szia Ella!
    Olvastam a cikket, csak gratulálni tudok hozzá!
    Köszönöm, hogy elküldted a cikk elérhetőségét.Egyébbként az együttes nekem is a kedvenceim egyike.
    Puszillak:Zsuzsa”
  • 8. rimanyiz 2008. július 21. 11:22
    „Kedves Melinda és Emyke!

    Ha mint rajongótársukét, érdekli Önöket a cikk írójának, Doczy Gabriellának az e-mail címe, kérem nekem írjanak levelet ezügyben. Szívesen segítek, hogy a rajongók tudjanak találkozni a neten és annak révén esetleg koncerten is.
    Örülök, hogy a Kisalföld honlapján a Külföldi olvasóink jelentik rovat olvasása örömet okozott és remélhetőleg fog a továbbiakban is. Talán egy következő koncertbeszámolóval Önök is gyarapíthatják cikkeink sorát.

    Üdvözlettel: Rimányi Zita újságíró, Kisalföld
    rimanyi.zita@kisalfold.hu”
  • 7. Németh Melinda 2008. július 19. 23:04
    „Kedves Gabriella

    Örülök hogy örömet okoztam:-) és valóban Róluk cak lelkesedéssel lehet irni és igen Bon Jovi forever :-)
    Remélem hogy a következő turnén összefutunk,mondjuk egy németországi helyszinen ;-) nekem még úgy sem volt szerencsém sajnos egyik német koncertjükön sem ott lenni,de a következő turnén ezt bepótolom :-))))
    Üdv Melinda”
  • 6. Gabriella Doczy 2008. július 19. 21:07
    „Kedves Melinda, hát naponta belenézek ide, azzal a reménnyel, hogy ez tényleg érdekelt valakit.Nagy lelkesedéssel írtam a cikket, mert róluk csak úgy lehet.
    Eltelt már sok nap, amikor jöttél Te. Örülök nagyon és köszönöm neked. Már feladtam a reményt, hogy otthon is érdekelel ez valakit. Hát a Bon Jovi, az Bon Jovi. - Van és marad is. Most és mindökké.!!
    A belinkelés nem hogy baj, az OK!!!. Remélem,megkapod az E-Meil Címemet, Lehet, hogy találkozunk még a további koncerteken? Én örülnék neki.
    Puszi Gabriella.”
  • 5. Németh Melinda 2008. július 19. 20:43
    „Kicsit pontositva Bon Jovi-Lost Highway klubb,szivesen látunk:-)”
  • 4. Németh Melinda 2008. július 19. 20:03
    „Kedves Gabriella

    Köszönöm a válaszod :-) megmondom őszintén nem gondoltam volna hogy elolvasod a hozzászólásokat,és igy a mienket és az enyémet is,de nagyon örülök neki:-) őszintén szólva teljesen véletlenül találtam rá a beszámolódra amihez mégegyszer gratula mert nagyon nagyon tetszik!!! Van benne életérzés és amúgy nagyon tetszik az életfelfogásod :-) Az email cimedet természetesen szivesen venném/vennénk!! Amúgy a cikked többen is olvasták mert belinkeltem az oldalt az iwiwen lévő Bon Jovi-Lost Highway fórumra-remélem nem baj-és ott is mindenkinek nagyon tetszett:-)”
  • 3. Gabriella Doczy 2008. július 19. 19:12
    „Kedves Melinda, kedves Emyke!
    Köszönöm a hozzászólásaitokat, nem is reméltem, hogy ezt valaki is meg fogja tenni. Óriási az örömöm! Hát akkor mégis volt értelme a beszámolómnak.!
    Szívesen hallok felöletek és felhatalmazom a szerkesztöséget, az E-Mail címem kiadására számotokra.
    Puszi nektek Dóczy Gabriella.”
  • 2. Emyke 2008. július 19. 12:08
    „Szívesen megismerkednék ezzel a rajongóval, tud élni:D n először Münchenben találkoztam a Bon Jovival, igaz, még csak küzdőtéri jegyünk volt, de az élmény feledhetetlen, majd kövezkezett Dorf, ahol még közelebbről láthattam őket.”
  • 1. Németh Melinda 2008. július 18. 12:53
    „Nagyon jó volt olvasni az irásodat,bár én sajnos nem voltam ott ezeken a helyszineken./én Londonban éltem át a csodát/de igy ezt olvasva szinte ott éreztem magam!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Foci Eb után hallani a csendet a németeknél

Németország - A hamburgiak még a borsót is csipesszel eszik, most tartózkodás helyett mégis igazi… Tovább olvasom