Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Betáncolt életébe egy brazil

Romantika - A dél-amerikai szappanoperák legromantikusabb egymásra találásával vetekszik annak a lánynak a története, aki Nagyszentjánosról költözött Los Angelesbe és egy fiatal brazil férfi szó szerint végleg betáncolt az életébe. Ivan Fernandes de Miranda és Ildikó Miranda januári nagyfényben kötött házasságot.
Iván és Ildikó. Az esküvő után az óceán partján a végtelen vizet nézve végtelen jövőt kívántak maguknak.
Nagy álma volt, hogy tanító legyen, de a győri főiskola elvégzése után nem tudott szakmájában elhelyezkedni Derzsi Ildikó, ezért Milánóba költözött, majd Los Angelesbe. Ahogy ott mondják ezt, szingliként élt, amikor szó szerint betáncolt az életébe a nagy Ő.

A szamba pergő ritmusára

Rég nem látott nagynénjét látogatta meg az Egyesült Államok másik oldalán, a keleti parton Massachusettsben 2006 áprilisában és unokatestvérét, Victort, aki brazil asszonyt vett feleségül. Az utolsó náluk töltött estén a brazil Eleusával és barátnőjével, Clede-el elment egy brazil klubba, ahol regénybe illő története elkezdődött: „Átfurakodtunk az emberek tömegén, hogy a táncparkettre jussunk, amikor megláttam őt. Közepén táncolt, a feje fölé emelt kezekkel. A felsőtestét szinte mozdulatlanul tartva ringatta a csípőjét a szamba pergő ritmusára. Csinos volt, magas és veszettül jóképű. Csak álltam és bámultam. Eltartott egy darabig, mire ő is észrevett. Oldalra billentette a fejét és természetes mozdulattal rám villantotta tökéletes fogsorát. Clede villámgyorsan kapcsolt és a táncoló brazil istenhez vezetett engem."

Megcsókolta a jóképű idegent

Bár Ildikó nem szokott klubokban ismerkedni, mert az volt az elve, hogy egy „diszkós" kapcsolat soha nem fordulhat komolyra, igyekezett beszélgetésbe elegyedni a jóképű idegennel. De Iván nem tudott angolul, a lány pedig portugálul. A fiú profi mozgását látva a mosdóba menekült. Aztán mikor bátorságot gyűjtve újra a parkettre ment, ő már két másik lánnyal táncolt. „Ez magamhoz térített, mosolyogva melléléptem és kezemet birtoklóan a mellkasára tettem. Ő átölelte a derekamat és onnantól együtt táncoltunk."

Később Clede elmagyarázta Ivánnak, hogy Ildikó Los Angelesben él és másnap visszautazik. „Búcsúként közös fotót készített rólunk unokatestvérem felesége. A kép azonban nem sikerült, de kellemetlen lett volna újra pózolásra kérni Ivánt. Aztán bevillant: soha többé nem látom ezt a férfit. Egyszer élünk és soha nem bocsátom meg magamnak, ha ennyiben hagyom a dolgot, vesztenivalóm pedig nincs!" Egyetlen pillanat alatt megfordultam, karom a nyaka köré fontam és megcsókoltam. Eleusa közben rájött, hogyan működik a fényképezőgép, így az első csókunkat megörökítette."

Minden vasárnap este kereste

Másnap szó szerint és átvitt értelemben is repült, vissza a nyugati partra, az emlékeit abban a hiszemben dédelgetve, hogy erre a szép találkozásra nagymama korában is ábrándos mosollyal fog visszagondolni. Később viszont úgy alakult, hogy Massachusettsbe költözött és megtudta: Iván azóta az este óta minden vasárnap őt keresi a klubban. Ildikó megszerezte a számát és felhívta. A férfi azonnal kocsiba ült és táncolni vitte, négy nap múlva összeköltöztek. „Egy pillanatig se gondoltam, hogy bármit is elsiettem. Minden együtt töltött percben úgy éreztem magam, mintha az addig hiányzó, de régóta ismert másik felemre találtam volna rá."

Iván úgy tartja, a nők haját Isten adta ajándékba, hogy viseljék, mint egy szép fátylat. Ezért Ildikó nem is vágatja le szép barna fürtjeit.
Némi nehézséget csak az okozott, hogy nem beszélték egymás nyelvét. Iván egy héttel második összetalálkozásuk után mégis kijelentette: feleségül veszi a lányt. Az eljegyzés fél évvel később karácsonykor volt. „Éppen telefonáltam, amikor Iván beviharzott a szobába, egy kis dobozt nyomott a kezembe és homlokon csókolt. Gyűrű lapult benne. A meglepetéstől sikítozni kezdtem. Mi ez? – kérdeztem. Ez egy gyűrű, nem látod? – válaszolta. De látom, de milyen gyűrű ez? Hogy hogy milyen gyűrű? Csak egy gyűrű-gyűrű vagy egy eljegyzési gyűrű? Miért, egy eljegyzési gyűrű hogy néz ki? Hát, pontosan így. Oh. Hát akkor ez egy eljegyzési gyűrű! Eljegyzési? Igen. Elveszel feleségül? Igen. Vagyis, tulajdonképpen én kértem meg a saját kezemet." – írta Ildikó.

Magyar virtus, latin temperamentum

Az esküvőt azért idén tartották mert Iván szerint a páratlan évek szerencsétlenséget hoznak. A brazil úgy tartja, a nők haját Isten adta ajándékba, hogy viseljék, mint egy szép fátylat. Ezért Ildikó nem is vágatja le szép barna fürtjeit. Viszont elfogadtatta férjével, hogy a nő egyenrangú a férfival. „Nekünk is vannak vitáink, amik az akaratosságomból és az ő latin temperamentumából adódóan meglehetősen hangosak, de egyetlen percet se tudunk elképzelni a másik nélkül." – fogalmazta meg a magyar fiatalasszony összetartozásuk okát és, hogy gyorsabban menjen a nyelvtanulás, nemcsak könyvekből tanul, portugál mesekönyveket olvas, egy brazil telenovellát is figyelemmel követett. Pedig saját történetük is szappanoperába illően romantikus. Iván szerelmének bizonyítékát adta, amikor tavaly júliusban a barátait, a munkahelyét maga mögött hagyva átköltözött a magyar lánnyal Los Angelesbe. Ott a tengerpart eszményi helyet biztosított az esküvőnek. Csak ketten voltak egy kis kápolnában, majd az óceán partjára mentek. „A homokban álltunk, a végtelen vizet néztük és végtelen jövőt kívántunk magunknak."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új téma: pofozkodás

Újabb külföldi magyar olvasóinknak címzett körkérdésünk apropója, hogy nemrégiben kölcsönös… Tovább olvasom