„Német sétahajózással foglalkozó utazási iroda toborozta a német utasokat. Kárigényeik kielégítése is sok pénzbe kerül. Rejtett utasok? Potyautasok? Ilyesmi Hamburgban kizárt dolog lenne! Ha kiderül, hogy egy fiatal hölgyet, aki halálos áldozat lett, egy hajóstiszt vitte a fedélzetre, puszta kedvtelésből, abból még nagy felháborodás lehet, súlyos jogi következménnyel járhat. És az biztos, hogy a hölgy hozzátartozói nem kaphatnak jóvátételt.
Úgy tudni, a kapitány is vitt magával egy horvát szépséget. Állítólag ő volt az orosz nyelvű utasok tolmácsa, de a fedélzeti személyzet névsorából hiányzott. Ő a kapitánnyal együtt teljes poggyászával az első mentőcsónakba beszállhatott – ilyen híreket is lehet olvasni. Az biztos, hogy nem kap jóvátételt, kártérítést. Örülhet, hogy megmenekült.
Az aktív és nyugdíjazott hamburgi hajóskapitányok körében egyöntetű elítélésre talált az olasz főtiszt viselkedése. Itt pszichológiai értékelést kérnek a kapitányi jogosítvány (patent) letételéhez. Ennek dacára nem követett el törvénytelenséget az olasz kapitány azzal, hogy korán elhagyta a hajót. Bíróságilag nem lehet elítélni, hogy cserben hagyta az utasait és a hajót. Törvényileg ugyanis nincs előírva, nincs rá paragrafus, hogy a kapitány az utolsó, aki a hajót elhagyhatja. Persze ez egy régi íratlan szabálynak számít és a mentésben vannak előírt feladatai a hajószemélyzetnek."
19°C
Hozzászólok! 
