Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Választások Ruandában - Országismertető

Augusztus 9-én elnökválasztást tartanak Ruandában.

Főbb országismertető adatok: a Ruandai Köztársaság az afrikai kontinens középső részén, az Egyenlítőtől délre terül el, északon Ugandával, keleten Tanzániával, délen Burundival, nyugaton a Kongói Demokratikus Köztársasággal határos. Területe 26 338 négyzetkilométer. 11 milliós népességét három fő etnikai csoport alkotja: 84 százalék a hutuk (bantuk), 15 százalék a tuszik (tutszik), 1 százalék a twa pigmeusok aránya. 56,5 százalék római katolikus, 26 százalék protestáns, 11,1 százalék adventista, 4,6 százalék mohamedán, 0,1 százalék pedig törzsi vallást követ.

A főváros Kigali 860 ezer lakossal. A hivatalos nyelv az angol, a francia és a kinyaruanda, a hivatalos pénznem a ruandai frank. Gazdaság: Ruanda szegény mezőgazdasági ország, a lakosság 90 százaléka dolgozik ebben a szektorban. Afrika legsűrűbben lakott országa viszonylag kevés természeti forrással és gyér iparral rendelkezik. Legfőbb exportcikke a kávé és a tea. Az 1994-ben lezajlott népirtás tovább gyengítette az amúgy is törékeny gazdaságot, a véres polgárháborúk elriasztották a magán és külföldi befektetőket. Az ország kulcsfontosságú fejlesztéseket hajtott végre annak érdekében, hogy visszaállítsák 1994 előtti gazdasági szintet, bár az elszegényedést nem sikerült visszafordítani, s jelentős élelmiszer-behozatalra szorul.

A Világbank igazgatótanácsa 2005 júniusában jóváhagyta Ruanda adósságleírásának finanszírozási tervét s annak végrehajtását, így az ország bekerült a legszegényebb országok megsegítésére létrehozott programba (HIPC). 2009-ben a gazdaság 5,5 százalékkal bővült, az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 900 dollár, az infláció 10,4 százalékos volt. A lakosság 60 százaléka él a szegénységi szint alatt. Történelem: A 15-16. században az Etiópia felől érkező nomád tuszik igájukba hajtották a már itt élő hutu népet és feudális királyságot hoztak létre. Később a német gyarmatosítók a területet Német Kelet-Afrikához csatolták. Az 1923-tól népszövetségi belga mandátumterület a második világháború után Burundival együtt ENSZ gyámsági területként belga közigazgatás alá tartozott. 1959-ben a hutuk fellázadtak a tuszi uralom ellen, elűzték V. Kigeri királyt és kikiáltották a köztársaságot. Miközben az ország az 1962. július 1-én függetlenné vált, a hatvanas évek közepéig tuszik tízezreit mészárolták le és mintegy 500 ezer ember menekült a környező országokba.

A menekültek leszármazottai a Ruandai Hazafias Frontba (RPF) tömörültek és 1990-ben polgárháborút indítottak. A háború, a gazdasági és politikai problémák felszították az etnikai feszültségeket, amelyek 1994 áprilisában kulmináltak: hutu polgárőrök és katonák kormányzati támogatással 800 ezer embert - tuszikat és kisebb számban hutukat - mészároltak le. A népirtásnak az RPF vetett véget 1994 júliusában, amikor elfoglalta az országot, s kétmillió hutu menekült előle a szomszédos államokba. 1994-ben a hutu Pasteur Bizimungut, az RPF egyik vezetőjét választották államfővé, aki 2000. március 23-ig, lemondásáig vezette az országot. 1995-ben új alkotmányt fogadtak el, egy évvel később megszavazták a törvényt, amely lehetővé teszi a népirtás tetteseinek felelősségre vonását. A menekültek jó része azóta hazatért, de többen a szomszédos államokban maradtak s szélsőséges felkelő csoportokat szerveztek a ruandai rendszer megdöntésére.

Államszervezet: a 2003. május 26-án, népszavazás útján elfogadott új alkotmány szerint az ország élén a hét évre közvetlenül választott, s egyszer újraválasztható államfő áll. A posztot 2000 áprilisa óta a tuszi Paul Kagamé tölti be, akit 2003. augusztus 25-én a szavazatok 95,1 százalékával újraválasztottak tisztségében. A törvényhozó szerv a kétkamarás Parlament. A felsőház, a 26 tagú Szenátus 12 tagját helyi tanácsok választják, nyolcat az államfő nevez ki, négyet a Politikai Szervezetek Fóruma jelöl, kettő pedig a felsőfokú oktatási intézményeket képviseli, - megbízatásuk nyolc évre szól. A 80 tagú Képviselőház 53 tagját közvetlenül választják, melléjük 24 női képviselőt választanak a helyi szervek, míg az ifjúsági szervezetek kettő, a fogyatékosok szervezetei pedig 1 képviselőt delegálhatnak, - megbízatásuk időtartama öt év.

A legutóbbi, 2008. szeptemberi képviselőházi választásokon a Ruandai Hazafias Front a szavazatok 78,8 százalékát szerezte meg (42 mandátum), a Szociáldemokrata Párt 13,1 százalékot (7 mandátum), a Liberális Párt pedig 7,5 százalékot (4 mandátum) kapott. A kormányfő 2000 márciusa óta Bernard Makuza. A mostani elnökválasztás fő esélyese a jelenlegi államfő, Paul Kagamé. A közelgő választások előtt támadások értek újságírókat és politikusokat, a gyilkosságok, letartóztatások, újságok és rádiók bezárása a félelem légkörét erősítették az országban. Több állam és nemzetközi szervezet nyilvánosan aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ruandai helyzetének romlása miatt, s felszólította a kormányt, hogy szavatolja olyan légkör megteremtését, amelyben minden ruandai szabadon nyilváníthatja ki véleményét.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Matisse a Vatikánban

Rendkívüli kiállítás megnyitására készülnek a Vatikáni Múzeumban: XX. századi, ráadásul laikus… Tovább olvasom