Kisalföld logö

2017. 05. 23. kedd - Dezső 14°C | 24°C Még több cikk.

Nem félnek a farkastól - Újabb RAF terrorista szabadlábon

Németország - Szabadlábra kerül az egykori német szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció (RAF) több rendbeli gyilkosság miatt többszörös életfogytiglani börtönre ítélt terroristája, Christian Klar. Brigitte Mohnhaupt 2007 tavaszán szabadult.


A stuttgarti bíróság úgy ítélte meg, hogy Klar immár nem jelent veszélyt a társadalomra. Ezenkívül 2009. január 3-án lejár az esetében a bíróság által meghatározott 26 év, amelynél előbb tettének súlyossága miatt semmiképpen sem szabadulhatott volna.

Az 56 éves Klar 1983 januárja óta volt börtönben. Egyebek közt azzal vádolták, hogy a hetvenes évek második felében több társával együtt részt vett az akkori szövetségi főügyész, Siegfied Buback, továbbá a Munkaadók Szövetségének elnöke, Hanns Martin Schleyer és Jürgen Ponto bankár meggyilkolásában.

Az egykori hírhedt RAF-tag az elmúlt évben kegyelmi kérvénnyel fordult Horst Köhler államfőhöz, az elnök azonban hosszas tanulmányozás és heves belpolitikai viták után a kérelmet elutasította.

Christian Klar
Christian Klar


Klar megbánást soha nem tanúsított, a stuttgarti tartományi bíróság úgy ítélte meg, hogy nem fenyeget a "visszaesés" veszélye. Értesülések szerint már több állásajánlattal rendelkezik.

A RAF - a terror a legjobb módszer

2007. március végén, 24 év börtön után, szabadon engedték Brigitte Mohnhaupt-ot a német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terroristaszervezet vezetőjét (1977 és 1982 között). A stuttgarti körzeti bíróság véleménye szerint ugyanis napjainkban már nem jelent veszélyt a terroristanő, akit kilenc gyilkosságért ötszöri életfogytiglanra, plusz 15 év szabadságvesztésre ítéltek. De mit tett és mi is volt valójában a RAF?

Nyugat-Európa nagyvállalkozói 35 évvel ezelőtt nem érezhették biztonságban magukat. A RAF tagjai a legváratlanabb pillanatokban csaptak le, mert akkoriban úgy gondolták, s ez volt az ideológiájuk is, a terror a legjobb módszer, hogy felrázzák a közvéleményt.

Tüntetéssel kezdődött

Harc a globalizáció ellen

A RAF-ot érzékenyen érintette a kommunista tömb bukása, elsősorban mert elapadtak a pénzforrások, s az emberek is idegenkedtek, majd egyre inkább eltávolodtak a szélsőbaloldali szervezettől. A Frakció 1992-ben be is jelentette, hogy lemond az erőszakról (ennek ellenére '93-ban még robbantott). Harminc év alatt így is ötven magas rangú áldozatuk volt. A 21. században a globalizáció ellen kezdek harcot, s ehhez rengeteg társat találtak.
A történészek szerint minden 1967. június 2-án kezdődött, amikor a perzsa uralkodópár (Reza Pahlavi és Farah Pahlavi) Bonnba látogatott. Németország szinte valamennyi nagyvárosában tüntettek, de Berlinben egy lövés is eldördült, miközben összecsaptak a rendőrök és a diákok. (A német diákszövetség a Vietnámban háborút viselő Pahlavi és az amerikai elnök, Lyndon B. Johnson ellen vonult az utcára.) Egy bűnügyi tisztviselő, állítólag önvédelemből, agyonlőtte Benno Ohnesorgot.

A gyilkosságot követően már a rendőri önkény ellen vonultak az emberek az utcára, és a június másodikai események után, egy kisebb, radikális csoport megalakította a Június 2-a Mozgalmat. A csoport kezdetben békés úton igyekezett érvényt szerezni a demokratikus jogrendnek, miközben tüntetésein a társadalmi igazságosság mellett bontottak zászlót. Voltak azonban a mozgalomnak olyan tagjai, akik valódi harcot akartak. A szélsőbaloldali tagok között feltűnt Andreas Baader, Ulrike Meinhof, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe.

Baader és Ensslin először 1968. áprilisában egy frankfurti áruházban robbantott. Bűnükért három évet kaptak, de 1969-ben már ideiglenesen szabadlábra kerültek, mivel azonban nem hagytak fel a terrorakciók szervezésével, ismét a rendőrség látóterébe kerültek. Svájcba menekültek, de 1970-ben Baader már ismét egy berlini börtönben töltötte mindennapjait.

Ulrike Meinhof újságíróként kezdte pályafutását, s maga is kilátástalannak látta a diákmozgalmak meddő vitáit. Az áruházi robbantásokra azonban felfigyelt, s írásaiban úgy említette Baadert, mint „az embert, aki tenni mert". Meinhof publicisztikáiban szimpatizált a baloldallal, s később a lakása a szélsőségesek találkozó helye lett.





Az első generáció

Az újságírónő a börtönben készített interjút Baaderrel és Ensslinnel. A fiatalok olyannyira összebarátkoztak, hogy Ulrike segítségével Baader 1970-ben megszökött a börtönből. Egy nyilatkozatban így vallottak tevékenységükről: „A felelősöket, a rendszer haszonélvezőit mindenütt támadni kell, felelősségre kell vonni, mindenütt meg kell bénítani és szét kell zúzni eszköztáruk mechanizmusait. A Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berlinben el kell érni, hogy a fasiszta katonai diktatúra képviselői és bábjai ne alhassanak nyugodtan villáikban, nagykövetségeiken, kereskedelmi képviseleteiken."

A mozgalom másik szellemi irányítója, Horst Mahler ügyvéd úgy látta, „néhány tucat harcos, aki valóban cselekszik, nem pedig vég nélküli vitákat folytat, alapjában megváltoztathatja a politikai színteret". A csoport elszánt volt, és hamarosan megalakították a Vörös Hadsereg Frakciót (Rote Armee Frakcion; RAF). A RAF 1972. májusában kezdett el komolyan tevékenykedni. Frankfurtban az amerikai hadsereg egyik bázisán robbantottak (egy ezredes meghalt), majd Heidelbergben három amerikai katonát öltek meg. Több rendőrőrsöt is felrobbantottak és nem kímélték az Axel Springer kiadó hamburgi székházát sem.





A rendőrség azonnal hajtóvadászatba kezdett, és a sors fintora talán, hogy épp 1972. június másodikán egy bérházban fogta el Baadert és két társát Raspét és Meinset. Ensslin egy divatüzletben akadt horogra, míg Meinhofot egy baloldali társuk adta fel. Hosszas jogi huzavona után a RAF első generációjának pere 1975. május 21-én kezdődött. Hónapokkal később valamennyien életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak. Meinhof 1976. májusában öngyilkos lett. 1977. októberében pedig a többiek is követték, miután egy repülőgép eltérítést követő túszdráma után nem sikerült kiszabadítani őket a börtönből. Baader és Raspe agyonlőtte magát, Ensslin a kötelet választotta. Andreas Baader és Ulrike Meinhof halálukkal legendákká váltak. „A szabadságnak áldozták életüket" – áll a sírjukon.

Mások jöttek

Akiket a rendőrségnek nem sikerült rács mögé juttatnia, elszántan folytatták harcukat, miközben a foglyokkal haláluk napjáig kapcsolatban voltak. A kapcsolat fenntartói azok a fiatal ügyvédek voltak, akik ellátták Baaderék védelmét: Klaus Croissant, Siegfried Haag, Jörg Lang.
A terror és a gyilkosság folytatódott: 1974-ben éhségsztrájkot tartott néhány terrorista a stammheimi börtönben. Köztük volt Holger Meins is, aki a tiltakozás közben meghalt. A RAF bosszút állt: az utcán lőtte le a nyugat-berlini főbírót. Az utódok 1975. február végén rabolták el a CDU nyugat-berlini vezetőjét, Peter Lorenzet, és öt társuk szabadon bocsátását követelték. A német hatóságok végül meghajoltak és elengedték az öt „kisebb" terroristát, akik meg sem álltak Dél-Jemenig.
Néhány akciótól eltekintve kis szünet következett a Frakció életében. Az új tagok már nem gyártottak ideológiákat és kapcsolatuk is megszakadt az egykori alapítókkal. Bankrablásokkal és kisebb merényletekkel adtak hírül, hogy léteznek.


Brigitte Mohnhaupt
Brigitte Mohnhaupt

 

A nagy év és Mohnhaupt

Az első nagyszabású merényletet 1977. április 7-én követte el a RAF, amelynek ekkor már tagja volt Brigitte Mohnhaupt, s részt vett szinte valamennyi merényletben. Karlsruhéban egy motorról lőtték le Siegfried Bubackot, az NSZK főállamügyészét. Július végén a RAF tag, Susanne Albrecht, saját házában lőtte le Jürgen Pontót, a Dresdner Bank elnökét.

A szeptemberi emberrablást is tökéletesen megtervezte a RAF: babakocsi gurult ki Hans-Martin Schleyer, a Német Gyáriparosok Szövetség elnökének Mercédesze elé. A közel háromszáz golyó az összes testőrt megölte, az elnök viszont életben maradt. A túszért cserébe a RAF-vezetők elengedését követelte a szervezet. A német hatóság ekkor azonban nem engedtek a terroristák követeléseinek. Igaz, több mint egy hónap alatt semmiféle álláspontot nem sikerült kialakítania a bonni vezetésnek. Schleyer egy üzenetében azt mondta: „Ha Bonn el akarja utasítani a követeléseket, jobb, ha minél előbb megteszi. Amit a kormány csinál velem, nem más, mint értelmetlen kínzás". A RAF nem tréfált, egy hónappal az emberrablás után megölte Schleyert. A német kormánynak címzett rövid üzenetben ez állt: „Negyvenhárom nap után, pontot tettünk az ügy végére."




Brigitte Mohnhaup és több társa, Sieglinde Hofmann, Rolf-Clemens Wagner és Peter Jürgen Boock Jugoszláviába menekült. (Németország 1978. novemberében kérte a terroristák kiadatását, ám a jugoszláv vezetők azt közölték, a kérdéses személyek elhagyták az országot.)

A RAF nem sokkal a már korábban említett gépeltérítés és sikertelen túszdráma után üzenetet küldött a hatóságoknak, hogy felrobbantanak egy Lufthansa-gépet. Ettől a perctől kezdve minden magas rangú politikus és gazdasági vagy pénzügyi szakember mellett tucatnyi testőr állt. A rendőrség azonban a hosszas razziák után sem akadt rá a terroristák vezetőjére, mindössze néhány kishal akadt horogra. Willy Peter Stollt, Schleyer egyik elrablóját (a RAF egyik vezérét) 1978. augusztusában sikerült elfogni, a rendőrség egy étteremben lőtte le. Rolf-Clemens Wagnert 1979-ben, hosszabb üldözés után Zürichben tartóztatták le. Egy évvel később Párizsban Sieglinde Hofmann is rendőrkézre került. Brigitte Mohnhauptot a hatóságok (csak) 1982-ben tartóztatták le.

A legfiatalabb RAF-tagok azonban nem adták fel: 1985-ben Ernst Zimmermannt, egy bajor nagyvállalat elnökét gyilkolták meg. Céljuk az volt, hogy a gazdaság és főleg a hadiipar vezetőit likvidálják. 1986-ban pokolgép ölte meg München közelében Beckurts hadiipari menedzsert. 1991. április 2-án Detler Rohwedder a keletnémet területek privatizációs intézetének vezetőjét megölte a RAF. S végül a Vörös Frakció 1993-ban is hallatott magáról, amikor felrobbantotta a Weiterstadtben épülő börtönt. (Ismeretes, hogy 1993. március első hétvégéjén a világ több pontján – New York, London, Csecsenföld, Franciaország -, több terrorszervezet is egy időben követett el robbantásos merényletet.)

Új élet?

A törvényes rend megdöntésére törekvő, annak minden területen hadat üzenő szélsőbaloldali szervezet 1971. és 1993. között legkevesebb ötven embert gyilkolt meg Németországban, köztük magas rangú személyeket. Állítólag a frakció 1998-ban feloszlatta magát, s Mohnhauptot is úgy nyilatkozott, hogy számára véget ért a fegyveres harcok kora.

A börtönigazgató szerint Brigitte Mohnhaupt ma már nem ugyanaz az ember, tetteiről is másképp vélekedik. Igaz, s ezt már mi tesszük hozzá, a terrorista nyilvánosan semmit sem bánt meg. Azt is megjegyezzük, bár nem lepődünk meg, de mégis érthetetlen, hogy a huszonegyedik század nagynak kikiáltott terrorellenes harcaiban, hogyan lehetséges, hogy köztünk él egy gyilkos és emberrabló, akit többszörös életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt a bíróság.

Még egy a rácsok mögött


A volt RAF-terroristák közül már csak az ugyancsak gyilkosság miatt elítélt, 52 éves Birgit Hogefeld maradt börtönben. Az ő kegyelmi kérvényét Köhler államfő korábban ugyancsak elutasította. Az 1993 óta börtönben lévő Hogefeld esetében a börtönben töltendő minimális idő 2011-ben jár le.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zavargás Egyiptomban - egy halott

Egyiptom - Egy ember meghalt a vasárnapi zavargásban a dél-egyiptomi Asszuán városban - jelentette… Tovább olvasom