Kisalföld logö

2017. 11. 22. szerda - Cecília 4°C | 11°C Még több cikk.

Megjósolhatatlan, hogy mi lesz a brit választások eredménye

Csütörtökön választja meg új parlamentjét Nagy-Britannia, de a legújabb közvélemény-kutatások is azt támasztják alá, hogy az ország az elmúlt évtizedek legmegjósolhatatlanabb kimenetelű választása előtt áll.
A BBC által a legutóbbi közvélemény-kutatások eredményeinek átlagából képzett "poll of polls" előrejelzés a szerda délutáni állapot szerint a kormányalakításra esélyes két nagy párt közül a jelenleg is kormányzó konzervatívoknak 34 százalékos, a Munkáspártnak 33 százalékos támogatottságot jelzett.

A brit választási rendszer alapján ez azt jelenti, hogy ha ez a szavazatmegoszlás tükröződik a csütörtöki választásokon, akkor a két párt közül egyiknek sem lesz meg az önálló, stabil kormányalakításhoz szükséges alsóházi többsége.

A brit politikára hagyományosan - bár korántsem kizárólagosan - jellemző, koalíciós kényszer nélküli egypárti kormányzáshoz arra lenne szükség, hogy vagy a Konzervatív Párt, vagy a Munkáspárt az alsóház 650 képviselői helyéből legalább 326-ot megnyerjen.

A brit választási szabályok az országos parlamenti választások esetében nem írják elő, hogy a jelöltnek a körzetében leadott voksok abszolút többségét meg kell kapnia a győzelemhez.

Így például ha egy választókörzetben "A" párt jelöltje 5 ezer szavazatot gyűjt, "B" párté 4 ezret, "C" párté pedig 3 ezret, az "A" párt jelöltje jut be a londoni alsóházba, annak ellenére is, hogy az ellene leadott voksok száma együtt kétezerrel meghaladta a rá adott szavazatokét. A többi jelöltre adott voksok elvesznek, kedvezményezettjeik nem kerülnek rá semmilyen listára, mert lista nincs, így közös lista sem, amely biztosíthatná, hogy alkalmi pártszövetségek a rájuk adott voksokat egy kalapba gyűjtve bejuttassák jelöltjeiket a törvényhozás választott alsó kamarájába.

Ez népszerű nevén a first-past-the-post rendszer, amelyet az országos parlamenti választásokon, illetve az angliai és a walesi helyhatósági választásokon alkalmaznak. A lóverseny világából kölcsönzött kifejezés illusztrálja, hogy az győz, akinek "orra" a többiekénél előbb (first) jut túl (past) a célt jelző oszlopon (the post). A többiek kiesnek a választási versenyből, amely egyetlen fordulóval véget is ér.

Választási szakértők szerint ez a rendszer elvileg megakadályozza, hogy szélsőséges kispártok jelentős szerephez jussanak a brit politikában, viszont lehetővé teszi, hogy a győztes párt az országosan leadott szavazatok abszolút számának kisebbségét megszerezve is hatalmas többségű alsóházi frakcióval alakíthasson egypárti kormányt. Ez történt például a 2001-es választáson, amelyen az akkor már négy éve kormányzó Munkáspárt az érvényes voksok 43 százalékát kapta az összes többi párt értelemszerűen 57 százalékával szemben, mégis az akkor még 659 fős alsóház képviselői mandátumainak csaknem kétharmadát megszerezte, 413 képviselői hellyel.

E rendszer alapján a II. világháború óta eltelt hét évtizedben kizárólag a két nagy párt, vagyis a Konzervatív Párt és a Munkáspárt miniszterelnökei váltogatták egymást a Downing Street 10. alatti rezidencián, egypárti kormányok élén, az esetek zömében többé-kevésbé biztos alsóházi többséget tudva a hátuk mögött. Abban a néhány esetben, amikor ezt nem sikerült elérni, általában rövid időn belül újabb választás következett.

Az előző, 2010-es választásokon azonban sarkalatos fordulat történt, ugyanis a Konzervatív Párt alsóházi frakciója lett a legnagyobb, de csak 307 fős létszámmal, vagyis nem érte el a 326 fős abszolút többséget. Ez önmagában még nem lett volna újdonság, az viszont igen, hogy néhány napos egyezkedés után a konzervatívoknak sikerült a Liberális Demokratákkal koalíciós kormányt alakítaniuk, és e kormány az idő előtti szakítást jósló számtalan előrejelzés és a legalább ennyi koalíciós súrlódás ellenére sikeresen ki is töltötte ötéves mandátumát.

Előzőleg 1974-ben fordult elő, hogy a választások után egyik brit parlamenti pártnak sem volt abszolút többsége az összes többi alsóházi frakció együttes létszámához képest. Edward "Ted" Heath akkori konzervatív párti kormányfő is megpróbált koalíciót kötni a liberálisokkal, ám a tárgyalások három nap után kudarccal végződtek, és II. Erzsébet királynő végül Harold Wilsont, a Labour vezetőjét bízta meg kormányalakítással.

Wilson nyolc hónapig állt kisebbségi kormány élén, ezután újabb választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt hajszálvékony, háromfős abszolút többséggel megnyert.

A kisebbségi kormányzás most is az elméleti lehetőségek között szerepel, bár Nick Clegg miniszterelnök-helyettes, a Liberális Demokraták vezetője a héten kijelentette, hogy véleménye szerint még karácsony előtt megbukna egy olyan brit kormány, amelyet a Konzervatív Párt vagy a Munkáspárt kisebbségben vezetne.

Clegg ezzel alig burkoltan saját pártját ajánlotta ismét koalíciós partnernek, és politikai elemzők is annak adják a legnagyobb esélyt, hogy a csütörtöki választások után végül valamilyen koalíciós egyezség jön létre, amelyben a liberálisoknak újból meghatározó szerepük lesz.

Elméletileg lehetséges lenne a Munkáspárt és a Skócia függetlenségére törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) formális vagy informális koalíciója is - különös tekintettel arra, hogy az SNP minden előrejelzés szerint földcsuszamlásszerű győzelemre készülhet Skóciában -, ám Ed Miliband, a Labour vezére a kampányban többször is kategorikusan kizárta, hogy a kormányalakítás érdekében összeállna a skót nacionalistákkal.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Börtön várhat a terrortámadás előkészítésével vádolt cseheket

Akár életfogytiglani szabadságvesztést is kaphat az a három ember, akit terrortámadás előkészítésével gyanúsít a cseh rendőrség. Tovább olvasom