Kisalföld logö

2017. 05. 27. szombat - Hella 13°C | 24°C Még több cikk.

Két pápa lesz szentté

Április 27-én, húsvét második vasárnapján, az Isteni Irgalmasság ünnepén a világ ismét Rómára figyel.
"Jól van, te hűséges, derék szolga.
Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!"
(Mt. 25/23.)

Ferenc pápa a szentek sorába iktatja Boldog XXIII. János és Boldog II. János Pál pápákat. Kivételes alkalom ez, hiszen ritkán fordul elő az egyház életében, hogy kortársainkat emeli oltárra, s az életszentség útján követendő példaként állítja őket hívei elé.

A modern egyház történetének eddigi két legnépszerűbb pápájáról van szó. Az olasz Angelo Giuseppe Roncalli és a lengyel Karol Wojtyla szentté avatására közel kétmilliós tömeg részvételét várják, elsősorban olasz és lengyel zarándokokat. A szentté avatást azért is tették tavaszra, hogy a Lengyelországból érkező hívőknek ne télen kelljen megtenniük a Rómába vezető utat. (Korábban az a lehetőség is felmerült, hogy a szentté avatást a Róma külvárosában lévő Tor Vergata egyetemi campusának mezején tartják, ahol a 2000-es ifjúsági világtalálkozót rendezték, mivel ott többen férnek el, mint a sokkal szűkebb Szent Péter téren és a Vatikán környékén.)

Üzenet az egyháznak

Ferenc pápa tavaly júliusban jelentette be, hogy együtt fogja szentté avatni a két nagy hatású egykori katolikus egyházfőt. A riói világifjúsági találkozóról Rómába tartó repülőúton újságíróknak beszélt arról a szentatya, hogy ,,Roncalli és Wojtyla is jó pápa volt, közös szentté avatásuk üzenet lesz az egyháznak".

Az időpont kijelölése sem véletlen, ugyanis április 27. az Isteni Irgalmasság vasárnapja, melyet éppen II. János Pál vezetett be az egyházba és 2005 áprilisában ennek az ünnepnek az előestéjén fejeződött be földi küldetése.

II. János Pál

Az 1978. október 16-án megválasztott és 2005. április 2-án elhunyt II. János Pálnak már a temetésén azonnali szentté avatását követelték a hívők. ,,Santo subito! Azonnal szentté!" - zúgott hosszú percekig a tömeg. Utódja és jó barátja, XVI. Benedek pápa az előírt időt jócskán lerövidítve indította el a szent életű pápa kanonizációs eljárását, majd 2011. május elsején másfél millió hívő jelenlétében a Szent Péter téren a boldogok sorába iktatta. Mint ismeretes, a boldoggá avatáshoz elfogadott csoda Mari Simon Pierre Parkinson-kórban szenvedő francia nővér gyógyulása volt.

II. János Pál személyében olyan főpapot tisztelhettünk a katolikus egyház élén, aki nem feledkezett meg arról, hogy honnét jött. Ő nem elbeszélésekből, hírekből tudta, hanem saját maga tapasztalta meg, hogy Európa keleti felében milyen nyomorító igazságtalanságok tartják gúzsba kötve emberek tízmillióinak a szívét. Vitathatatlan, nélküle nem - vagy csak sokkal később - következett volna be a kommunista rendszer összeomlása. A vasfüggöny leomlása után sem érezte befejezettnek küldetését. A szabadság még el sem jutott mindenhová, már újabb veszélyre figyelmeztetett. Centessimus annus kezdetű enciklikájában rámutatott a parttalan szabadság, a vadkapitalizmus bűnös struktúráiban rejlő kelepcékre.

Utazásai révén, melyek során a világ legeldugottabb országaiba is eljutott, egyetemessé tette Péter utódjának missziós lelkipásztori tevékenységét. Megmutatta: nemcsak Rómába, de onnét is vezetnek utak a világba. Minden kétséget kizáróan ő volt a történelem legtevékenyebb pápája.

Felemelte szavát a háborúk és a terrorizmus ellen. Személyében hangja, szószólója volt azoknak is, akiknek szava nem hallatszott messzire.
Hajlott kora és betegsége ellenére életének utolsó éveiben is rendületlenül és hitelesen képviselte Krisztust és az Ő evangéliumát.

Volt valami mélyen szimbolikus, üzenetértékű, de mindenképpen megkapó abban, hogy a mélységesen sebzett és beteg világba, a sok-sok testi-lelki szenvedő emberhez éppen ez a törékeny, idős és beteg pápa vitte el a remény üzenetét. Testi kínjai ellenére is derűs és tiszta lélekkel intett és bátorított. Földi életének utolsó, betegágyhoz kötött szakaszát és haláltusáját is a nyilvánosság előtt vívta. Ezzel is éreztette, nem fölöttünk álló valaki, hanem egy közülünk, aki ugyanolyan kínok közepette végzi be földi pályáját, mind bármely más, hasonló betegséggel küszködő ember. Tanúbizonyságot tett arról, hogy az ember akkor is érték, akkor is van méltósága, ha idős, ha beteg, hogyha haldoklik. Élete utolsó pillanatáig tanított...

Személyében a világért, az emberiség bűneiért szenvedő Krisztust hordozta, hogy példájából erőt meríthessen minden szenvedő, képes legyen ki-ki a saját keresztjének a hordozására...

Ötödik kórházi kezelése után, 1994-ben mondta: ,,Ahhoz, hogy az egyház átlépjen a harmadik évezredbe, már nem elég az ima, a szenvedésre is szükség van. A pápának át kellett élnie a támadást, és szenvednie kellett, hogy a világ megértse: a legmagasabb rendű evangélium a szenvedés evangéliuma, amely felkészít a jövőre. A hatalmasokkal szemben a szenvedés az én fegyverem..."

II. János Pált rekordidő alatt, halála után kevesebb mint tíz évvel avatják szentté. Ennél gyorsabb csak Páduai Szent Antal kanonizációja volt még a tizenharmadik században.

Egyházfőként kétszer (1991 és 1996) látogatott Magyarországra. Pápaságát megelőzően pedig többször is megfordult hazánkban.

XIII. János

Az itáliai Bergamo környéki sokgyermekes szegény parasztcsaládban született Angelo Giuseppe Roncalli, aki - majdnem napra pontosan húsz évvel megelőzve Karol Wojtylát - 1958. október 28-án XXIII. János néven foglalta el Róma püspöki székét.

Első szolgálati helyén, a bergamói püspökségen, Borromei Szent Károly (1538-1584) egykori milánói érsek életét tanulmányozva figyelt fel arra, hogy a tridenti egyetemes zsinat 1545-ben milyen nagy jelentőségű volt hosszú időn keresztül az egyház életében. XI. Piusz pápa kérésére lépett diplomáciai szolgálatba.

1925-től Bulgáriában apostoli vizitátor, majd Görögország és Törökország apostoli delegátusa lett. Itt, a keleti keresztény és mohamedán államokban döbben rá az egység szükségességére. 1944 decemberében az akkor 63 éves vatikáni diplomatát váratlanul Párizsba küldték nunciusnak. A német megszállás utáni Franciaországban kényes feladattal bízták meg. A püspöki kar és a kommunisták közötti politikai nézeteltérést kellett megoldania. Megtanulta közben, hogy tekintetbe kell venni a fennálló helyzetet, a szekularizálódott világot, ha az egyház be akarja tölteni hivatását. Ettől kezdve foglalkoztatták igazán a nemzetközi problémák is. Zsidók tízezreit mentette meg a második világháború alatt, később pedig segítette a francia hadifogságba esett németeket.

1952-ben a Szentszék állandó megfigyelője lett az UNESCO-ban. Visszavonulására készült, hogy hátralévő éveit fiatal korában megkezdett kutatásainak befejezésére fordítsa, amikor váratlanul, 72 évesen XII. Piusz pápa kinevezte velencei pátriárkává és bíborossá, ahol gyorsan belopta magát híveinek a szívébe. 1958 októberében pedig a 77 éves bíborost XXIII. János néven pápává választották.

Pontifikátusa alatt nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű megnyilatkozás lett a leghíresebb, ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta.

Mater et Magistra kezdetű enciklikájában (1961. május 15.) XIII. Leó és XI. Piusz nyomdokait követve fejtette ki az egyház szociális tanítását. Kimondta, hogy a gazdagabb nemzeteknek segíteniük kell a szegényebbeket. Nagy szerepe volt az 1962. évi őszi karibi válság lecsillapításában.

Vitathatatlan érdeme a II. vatikáni zsinat összehívása, mellyel - szavaival élve - valóban ablakot nyitott az egyházra, hogy friss levegő, a Lélek friss fuvallata járja át. Az újabb kori egyháztörténet egyetlen eseménye sem határozta és változtatta meg úgy a katolikus egyház és az egész kereszténység helyzetét, mint ez a zsinat. Utólag, életútja ismeretében, nem nehéz belátni, hogy az isteni Gondviselés éppen erre feladatra készítette fel.
1963. június 3-án gyomorrákban halt meg. Haláltusáját a média segítségével az egész nyugati világ végigkövethette. Nagyon sokféle kritika érte őt, nevezték kommunistának, szabadkőművesnek, nácinak és zsidóbarátnak egyaránt. Halálos ágyán így beszélt erről: ,,Dolgoztunk. Az egyházat szolgáltuk. Nem álltunk meg, hogy felszedegessük azokat a köveket, amelyeket erről vagy arról az oldalról dobtak ránk. Mi senkit sem köveztünk meg."

II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház. Bettazzi bolognai segédpüspök már 1965-ben azt javasolta, hogy a II. vatikáni zsinat atyái közfelkiáltással avassák boldoggá. Ez akkoriban elvileg lehetséges lett volna, de VI. Pál pápa kifejezett kívánsága volt, hogy elődje boldoggá avatása a szokott rendben történjék.
Kevesen tudják, hogy a fiatal Giuseppe Roncalli 1912-ben - átutazóban Krakkóból hazafelé - járt Budapesten és a belvárosi ferences templomban misézett.

A kanonizációs eljárás

Bár a szentté avatási eljárásnak csaknem kétezer éves története van, az ehhez kapcsolódó intézményrendszer viszonylag későn, a XVI-XVII. században alakult ki. A Szentté Avatási Ügyek Kongregációja VI. Pál pápa rendelkezése folytán 1969 óta létezik külön hivatalként a Vatikánban. A XX. század során a procedúra több reformon is átesett. Új tudományos módszereket emeltek be a folyamatba, illetve felgyorsították az évszázadok során kialakult rendkívül hosszadalmas ügymenetet. Ez utóbbinak volt egy praktikus oka is, ugyanis egyre több helyi közösség terjesztett elő szentté avatási kérelmet.

A boldoggá és szentté avatási eljárás lefolyását pedig a II. János Pál pápa 1983. január 25-én kiadott apostoli rendelkezése és a hozzáfűzött végrehajtási normák, illetve a XVI. Benedek idejében megjelent Sanctorum Mater kezdetű instrukció szabályozzák. Eszerint a szentté avatás ma a hitvallók (nem vértanúk) esetében három, a vértanúk esetében két lépcsőben történik. A szentté avatást megelőzi a boldoggá avatási procedúra. Ennek első szakaszában az illetékes püspöki konferencia támogató nyilatkozata és a Szentszék előzetes engedélye alapján abban az egyházmegyében, amelynek területén a szentség hírében álló személy meghalt, megindítják a boldoggá avatási eljárást. Kinevezik azt a személyt (posztulátor), aki hivatalosan irányítja és bonyolítja az eljárás folyamatát, majd az illetékes püspök létrehozza az egyházi bíróságot, amelynek tagjai meghallgatják az esetleges tanúkat, megvizsgálják a szóban forgó személy életszentségére vagy vértanúságára vonatkozó dokumentumokat, majd ha arra érdemesnek találják, a befejezett, lezárt per anyagát felterjesztik a Vatikán illetékes kongregációjához.

A boldoggá avatási eljárás második szakasza már Rómában történik. Az eljárás szigorú szabályzata megkívánja, hogy az ügyet egy Rómában élő posztulátor képviselje. Ezért a boldoggá, illetve szentté avatást kezdeményező püspök kinevez egy római posztulátort, aki egy erre szakosodott ügyvéddel dolgozik együtt. A kongregáció átvizsgálja az egyházmegyéből érkezett anyagot, és ha az mindenben megfelel az előírásoknak, kiad egy hivatalos iratot arról, hogy az eljárás egyházmegyei szakaszát szabályszerűen végezték. Kinevezi azt a személyt (relátor), aki a kongregáció részéről irányítja a munkát. Ezután a posztulátor elkészíti azt a több száz oldalas tanulmányt (Positio), amelyben megtalálható a per teljes anyaga. Hitvalló esetében tanúk vallomásaival és dokumentumokkal bizonyítja, hogy a boldoggá avatandó személy valóban hősies fokban gyakorolta az erényeket, vértanú esetében pedig igazolja a vértanúság módját és tényét.

Ezt a dokumentumot vizsgálja meg egy teológusokból álló bizottság, és ha ez mindenben helytállónak találja annak tartalmát és pozitívan szavaz róla, akkor az ügyet a kongregáció által kinevezett bíboros vagy püspök a bíborosokból és püspökökből álló bizottság elé terjeszti. Alapos vizsgálat és megfontolás után ez a bizottság tesz javaslatot a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy kérje a pápától egy dekrétum aláírását. Ha hitvallóról van szó, akkor a dekrétum azt tartalmazza, hogy a jelölt valóban hősies fokban gyakorolta az erényeket, ha pedig vértanúról, akkor igazolja a vértanúság tényét. Ha a szentatya aláírja a dokumentumot, akkor a hitvallót ettől az időtől kezdve a ,,tiszteletre méltó" jelző illeti meg, a vértanú számára pedig megnyílik az út a boldoggá avatáshoz.

A ,,tiszteletre méltó" hitvalló boldoggá avatásához egy, a közbenjárására történt csoda bizonyítása szükséges. Ennek a bizonyításnak a folyamata nagyjából azonos az előző eljáráséval, azzal a különbséggel, hogy a teológusokból álló bizottság összehívását megelőzi egy orvosprofesszorokból álló konzílium döntése. (XVI. Benedek pápa idején kezdődött az a gyakorlat, amely szerint a boldoggá avatásokat helyi szinten hirdetik ki, a szentté avatási ceremóniák helyszíne azonban minden esetben Róma.) A már boldoggá avatott vértanú szentté avatásához szintén egy csoda bizonyítása szükséges, a hitvalló-boldog szentté avatásához pedig egy újabb csodáé.
A dekrétum aláírását követően kerül sor az ünnepélyes boldoggá avatásra, amely a helyi egyház számára engedélyezi a boldog tiszteletét. A szentté avatás pedig már nemcsak a helyi, hanem az egész egyház tiszteletének kinyilvánítását jelenti.

Mivel a kérelmeket mindig a halálozás helyén nyújtják be, a két pápa szentté avatása esetében ez Rómában történt. A posztulátorok az aktuális pápa apostoli vikáriusának (helynökének) nyújtották be a szükséges dokumentumokat. (XXIII. János ügye annyiban különbözik II. János Pálétól, hogy az előbbi még a legújabb eljárási reformokat megelőzően indult.)
XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén - az ilyenkor szokásos hivatalos időt jócskán lerövidítve - iktatta elődjét a boldogok sorába, XXIII. Jánost pedig 2000-ben kanonizálta II. János Pál pápa. János pápa esetében egy olasz, míg János Pál esetében egy francia apáca csodálatos gyógyulásánál ismerték el a jövendő szent közbenjárását.

A két pápa aktáját többlépcsős eljárásban először történészek, majd teológusok és a kongregáció bíborosai és püspökei vizsgálták. Végül az illetékes bíboros prefektus a pápa elé tárta az ügyet, ugyanis az életszentségről való végleges döntéshozatal Ferenc pápát illeti meg.

Csodálatos gyógyulás a boldoggá avatás közben

A II. vatikáni zsinat atyjaként és a ,,jó pápaként" ismert XXIII. János szentté avatáshoz szükséges második csoda feltételétől Ferenc pápa - Angelo Giuseppe Roncalli személyisége és a zsinat ötvenedik évfordulója miatt eltekintett. (Megjegyzendő, hogy János pápa boldoggá avatási aktájában két csoda szerepel: az egyik Nápolyban Caterina Capitani nővér gyógyulása, melynek vizsgálatát 1971-ben fejezték be. A másik a raguzai egyházmegyében történt La Torre Maioréval 1970-ben.)

II. János Pál esetében már életében több csodát emlegettek világszerte, ám az egyház egy Costa Rica-i asszony agyi aneurizma utáni csodálatos felépülésében ismerte fel a boldog pápa közbenjárását. Miután tavaly július elején a Vatikán megerősítette a csoda hitelességét, az ötvenéves asszony nyilvánosságra hozta történetét. Elmondta, hogy kezelőorvosai nem láttak esélyt a gyógyulására. 2011 áprilisában közölték vele, hogy a túlélésre sincs reménye. Ő mégis családja körében tovább imádkozott és kérte II. János Pál közbenjárását. 2011 május elsején éppen az egykori pápa boldoggá avatását nézte a tévében, amikor hirtelen jobban érezte magát. Az orvosok megerősítették, Floribet Mora teljesen meggyógyult, megmagyarázhatatlan módon nyoma sincs az aneurizmának.

Hatvan évvel ezelőtt történt hasonló esemény, amikor X. Piusz pápát emelték a szentek sorába. Két pápa együttes kanonizációja pedig példa nélküli a történelemben.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az Egyesült Államok és az EU hétfőn szankciókkal sújthatja Oroszországot

Az Egyesült Államok és az Európai Unió hétfőn várhatóan újabb büntető intézkedésekkel sújt orosz… Tovább olvasom