Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Fizikai Nobel-díjasok: Charles K. Kao, Willard S. Boyle, George E. Smith

A 2009-es fizikai Nobel-díj felét Charles K. Kao-nak ítélték oda az optikai szálakon keresztül történő fénytovábbítás területén elért alapvető eredményeiért.

A díj másik felét pedig megosztva kapta Willard S. Boyle és George E. Smith egy képalkotó félvezető detektor, a CCD-szenzor feltalálásáért.

A díjat odaítélő Svéd Királyi Tudományos Akadémia bejelentése szerint mindhárom tudós amerikai állampolgár, Kao emellett brit, míg Boyle kanadai állampolgársággal is rendelkezik.

Magyar származású tudósok közül az eddigiek során hárman kaptak fizikai Nobel-díjat. 1905-ben a Németországban élt Lénárd Fülöp (1862-1947) "a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida)", 1963-ban az Egyesült Államokban élt Wigner Jenő (1902-1995) "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért", valamint 1971-ben a Nagy-Britanniában élt Gábor Dénes (1900-1979) "a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért".
Az idei fizikai Nobel-díjat két olyan tudományos eredményért ítélték oda, melyek a mai, hálózatokba szerveződő társadalmak kialakulásához hozzájárultak. A mindennapi élet számára is számos célszerű újítást nyújtottak, valamint fejlettebb eszközöket a tudományos felfedezésekhez.
Kao 1966-ban tette a száloptikában áttöréshez vezető felfedezését: kiszámolta, miként továbbítható a fény nagy távolságokra optikai üvegszálakon át. Az akkor rendelkezésre álló kábelek csak 20 méteres távolságra voltak képesek továbbítani a fényjeleket, ám ő kiszámolta, hogy a legtisztább kvarcüvegből készült szállal ez a távolság 100 méterre növelhető.

Az optikai kábelekből álló kommunikációs hálózatok ma már átszövik egész életünket: telefonálunk rajtuk, képeket, videókat, szövegeket továbbítunk a másodperc tört része alatt.

Charles K. KAO amerikai tudós
Charles K. KAO amerikai tudós


Az adatforgalom jelentős része digitális képekből áll, melyekért a díj másik felét ítélték oda. 1969-ben Willard S. Boyle és George E. Smith találta fel az első sikeres, digitális szenzort alkalmazó képalkotó technológiát, a digitális kamerák fényérzékelő áramkörét, a CCD-t (az angol Charge-Coupled Device - azaz "töltésösszekapcsoló eszköz" - elnevezés alapján). A CCD technológia a fényelektromos jelenségen (fotoelektromos hatás) alapul, melynek elméletét Albert Einstein írta le, és amelyért 1921-ben Nobel-díjat kapott. E hatás eredményeként a fény elektromos jellé alakul. Ennek alapján olyan fényérzékelő szenzort kellett tervezni, mely rövid idő alatt nagy számú jelet képes öszegyűjteni a kép pontjaiból (pixeleiből) és átalakítani át ezeket.

A CCD tulajdonképpen a digitális kamerák "szeme", forradalmasította a fényképezést, hiszen a fényt már nem kell filmen "csapdába ejteni", elektronikus úton is megtehetjük. A digitális forma miatt a felvételek feldolgozása és terjesztése sokkal egyszerűbbé vált. A technológia eddig soha nem látott távlatokat nyitott a korábban sohasem látott dolgok vizualizálásában az orvoslástól a mélytengerek világán át a csillagászatig.
Kao 1933-ban Sanghajban született, a brit Standard Telecommunication Laboratories, valamint a kínai Hongkongi Egyetem munkatársa. Boyle 1924-ben Kanadában jött világra, Smith pedig 1930-ban, az Egyesült Államokban, mindketten az amerikai Bell Laboratories fizikusai.

Az elismerés - melyet kedden Stockholmban hirdettek ki - 10 millió svéd koronával (1 millió euró) jár együtt.


Az MTI-Sajtóadatbank összeállítása a fizikai Nobel-dí kitüntetettjeiről az elmúlt tíz évben

1999 - A holland Gerardius t,Hooft és Martinus J. G. Veltman, mert szilárdabb matematikai alapra helyezte a részecskefizika elméletét.
2000 - Az orosz Zsorez Alfjorov, az Egyesült Államokban élő, német származású Herbert Kroemer és az amerikai Jack Kilby az információs és távközlési technika terén kifejtett munkásságáért.
2001 - Az amerikai Eric A. Cornell, Carl E. Wieman és az Egyesült Államokban élő, német származású Wolfgang Ketterle az alkáli atomokból álló higított gázokban létrehozott Bose-Einstein-kondenzáció előállításáért és a kondenzátumok tulajdonságairól szóló korai alaptanulmányokért.
2002 - Raymond Davis amerikai és Kosiba Maszatosi japán tudós a kozmikus neutrinók kutatásáért, az amerikai Riccardo Giacconi a kozmikus röntgensugárzási kutatásokért.
2003 - Az orosz származású amerikai Alexei A. Abrikosov, az amerikai Anthony Leggett és az orosz Vitalij Ginzburg a szupravezetés terén végzett úttörő kutatásokért.
2004 - Az amerikai David J. Gross, David Politzer és Frank Wilczek a kvarkok világában elért komoly felfedezésekért.
2005 - Az amerikai Roy J. Glauber az optikai koherenciával kapcsolatos kvantumelmélet továbbfejlesztéséért, a fényrészecskék viselkedésének elméleti leírásáért, az amerikai John L. Hall és a német Theodor W. Ha:nsch - megosztva - a lézeralapú precíziós színképelemzés, vagyis az atomok és a molekulák fényének nagy pontosságú színmeghatározása terén elért eredményeiért.
2006 - Az amerikai John C. Mather és George F. Smoot világegyetem, a naprendszerek és a csillagok keletkezésével kapcsolatos, e folyamatok mélyebb megértését segítő kutatómunkájáért.
2007 - Albert Fert francia és Peter Grünberg német kutató az óriás magnetorezisztencia felfedezése, amely lehetővé tette a számítógépes merevlemezek radikális miniatürizálását.
2008 - Nambu Joicsiro amerikai kutató a spontán szimmetriasértés a szubatomi részecskék fizikájában elnevezésű mechanizmus felfedezéséért, és Kobajasi Makoto, valamint Maszkava Tosihide japán fizikusok a szimmetriasértés eredetének felfedezéséért.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új vírus - Meghalt az első fertőzött Kínában

Első alkalommal követelt halálos áldozatot Kínában az új típusú, H1N1-es vírus által terjesztett… Tovább olvasom