Kisalföld logö

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Amerikai elnökválasztók közelről és távolról

Általában elmondható, hogy az amerikai választói magatartást, az átlagemberek politikai felkészültségét és az amerikai közvélemény megnyilvánulásait, (legalábbis, ami bizonyos ügyekkel kapcsolatban átszűrődik hozzánk), némi európai malíciával szemléljük itt az öreg kontinensen. Úgy tűnhet, az átlag amerikait könnyebb megnyerni egy-egy pártnak a választások során, mivel politikai és gazdasági kérdésekben úgyis teljesen inkompetensek, nem is érdekli őket, meg különben is, a nagy jólét elvette az eszüket.

Az amerikai független szavazók, akiknek voksai idén is jelentős befolyással bírnak az elnökválasztás kimenetelében, az utolsó elemzések szerint, a demokrata jelöltek felé húznak. Ezekre a független szavazókra nem számíthatnak biztosan egyik politikai vonal képviselői sem, ehhez képest /a pártok szempontjából/ „idegesítően" sokan vannak.

Szavazói magatartásukról kimutatásokat és elemzéseket készíteni ugyan tudnak a szakemberek, de az elnökjelöltek stábjának nincs hozzájuk receptjük – mégis rengeteget költenek a meggyőzésükre. Az egyetlen, egyértelmű tendencia ezen voksolókkal kapcsolatban az, hogy sokuk az iraki háború miatt, még bizonytalanságuk ellenére sem szavazna már a konzervatívokra. Ez a tény az idei elnökválasztásnál döntőnek bizonyulhat. A Dutko Worldwide politikai elemző cég szerint ennek ellenére nem számítanak bele a biztosan demokrata szavazók táborába. Ideológiailag sokszínű csoportról van szó, akik valóban függetlenek minden irányzattól, szavazatukat, az adott politikai helyzetet mérlegelve adják le.


Az amerikaiak szerintünk

Az itthon divatos sztereotípiákon és az "egyszerűen okosabbak vagyunk nálatok"- hozzáállást félretéve, az ikertornyok elleni támadás utáni reakciók, azért jól érzékeltették az addigi „akkora a mi országunk, hogy ki se látunk, és igazán ki se akarunk látni belőle", tipikusan amerikai világszemléletet.

Itthon például 2001. szeptember 11-ével kapcsolatban, alig pár nappal a tragikus események után, markáns vélemények fogalmazódtak meg az amerikai külpolitika felelősségének kérdéséről az ügyben – már egy sörözés melletti beszélgetés alkalmával is. Az amerikaiaknak még több évet kellett aludniuk, mire elkezdték felütni fejüket hasonló hangok: talán több évtizedes külpolitikai, stratégiai problémák is szerepet játszhattak abban, hogy ilyen terrorcselekmény célpontjává válhatott az USA?

Úgy tűnhetett, nekik elég, ha az elnökük egy hangos beszélővel, rocksztárként kiáll a füstölgő romokra és onnan önt lelket az amerikai nemzetbe. És lássuk be, akkor így is volt. Akkor arra volt szükség, hogy valaki a törmelék közepén erőt sugározzon, nem sokkal később pedig méltó bosszút helyezzen kilátásba. Bush legnépszerűbb napjai voltak ezek.


Aztán az iraki háború megkezdése után két évvel megérkezett a kétezredik amerikai koporsó is az USA-ba. Ekkorra már Bush crawfordi birtoka elé, sátoros tüntetők költöztek, az emberek többsége, ha másért nem, saját fiaik, testvéreik iránti féltésből szembefordult az elnök iraki politikájával. Azóta eltelt még három év, megérkezett a négyezredik koporsó is az egyesült államokba, művész körökben pedig egyenesen sikk lett Bush-t kritizálni.


E példa leginkább a külpolitika iránti, eddig jellemző passzivitásukat érzékelteti. Ez - még ha több év is kellett hozzá-, nyilván megváltozott szeptember 11-ével és annak következményeivel.





























Az amerikaiak egy látogató szemével

Keleti Zoltán a legutóbbi nyarat az egyesült államokban töltötte, 25-30 év közötti amerikai fiatalokkal dolgozott együtt, gyermektábor felügyelőjeként. Érdekes, hogy akkorra már kiderült, kik lesznek az elnökjelöltek. Ez is szóba került beszélgetéseik során, és mint amerikai kollégái mondták, kedves dolog volt Obamát jelölni, de nyilván ő a legesélytelenebb jelölt.

„Nagy általánosságban elmondható, hogy különösebben nem politizálnak az USA-ban az emberek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem igazán érzik a markáns különbséget a két nagy párt (Demokrata Párt és a Republikánus Párt) között. Ezzel együtt viszont fontos nekik a választás ’szentsége’, tehát, hogy ’élj a jogoddal, és menj el szavazni’.

A választásokkal kapcsolatban egy dolgot tartanak még szem előtt: a kicsi pártokra nem érdemes voksolni. Ha már egyszer elmész választani, akkor a ’ne vesszen kárba szavazat’-elv érvényesüljön."

Zoltán elmondta, hogy az egyesült államokban rendkívül sokat adnak a feddhetelenségre. Ahhoz, hogy elnökjelölt lehessen valaki, "normális" családi környezet, Istenfélés és erős nemzeti érzelmek kellenek. A hit kérdése náluk központi jelentőségű. Ezekben sincs különbség demokrata vagy republikánus jelölt között.

A politikájukban létező eltérések, inkább a hangzatos, szimbolikus dolgok mentén erősödnek fel, például az abortusz kérdése, a melegek házassága, illetve most már a tervezett külpolitikával (háborúkkal) kapcsolatban.

"Gazdaságpolitika vagy komolyabb kérdések nem igazán jönnek elő, mert eziránt végképp nem érdeklődnek és ez mindig is így volt. Ezért nincs is ilyen pontja a pártok kampányának, ráadásul nagy differencia sincs ebben a kérdésben.

A választások show jellege általánosnak mondható, inkább hasonlít a super bowl -ra. A nagy párt-dzsemborikon az elszánt kisebbség vesz rész, ez a kisebbség, persze óriási stadionokat és tereket tölt meg a kampány során.

A jelöltek, kiválasztanak egy jelszót (Pl: Obama - change/változás) és erre építenek mindent, ennek égisze alatt kampányolnak, a különböző célcsoportok és rétegek szerint.

Némi változást hozott, a jelenlegi gazdasági helyzet, mert az amerikaiak a saját pénztárcájukon is érzik, hogy nem megy és nem is mehet minden úgy, mint eddig. Főleg azok, akik például bérlik a házukat és a legtöbb vásárlást hitelből teszik, nekik nemcsak a gyenge dollár, hanem a növekvő kamatok miatt is sokkal rosszabb a helyzetük.

Komoly politizálásra a kampány során, azonban most sem került sor, pedig az emberek ezt várták. De maradtak az általános frázisok és a közhelyek, talán többször említik meg, hogy változás kell a gazdaságpolitikában. A "Hillary azt ígérte olcsó lesz megint a benzin, tehát rá kell szavazni" - voks-vadászat belengi az egész elnökválasztási kampányt. "


Az amerikai választói öntudat, egy amerikai-magyar szemével

Gould Cs. Enikő 18 éve él Ohio-ban 3 gyermekével és amerikai férjével. Ápolónőként dolgozik, kutyákat tenyésztenek, napi 110 mérföldet autózik, hogy elérjen munkahelyére, majd ugyanennyit vissza és imádja a contry-zenét - éli a környékbeli amerikaiak tipikus életét. 18 évesen, "politikai fertőzöttség nélkül" hagyta el az országot, ahogy ma sem játszik fontos szerepet életében a politika. Persze véleménye azért van.

- Csodálkozva, kicsit csodálva és egy kicsit értetlenül álltam eleinte az amerikai emberek gondolkodása előtt. Ez független elnököktől, pártoktól is. Arra a fajta óriási és feltétlen bizalomra gondolok ami a választópolgárokat jellemzi a kormány felé. Őszintén, kicsit naívan és bizalommal hiszik el minden egyes szavát a politikusoknak, az elnöküknek. Ez egyrészt óriási dolog mert nem jellemző túlságosan ez a hozzáállás mindenhol, főleg Európában nem, de egyben megdöbbentő is.

Sokáig úgy tűnt, hogy az amerikai nép, valóban úgy gondolja,
hogy a politika a politikusok dolga, nem kell, hogy mindenkit érdekeljen. Nem kell állást foglalni és nem kell gondolkodni ilyen dolgokon. Nem
tartozik rájuk, miért indítanak 40 milliárd dolláros offenzívát
olyan ország és ellenség ellen, akinek a búvóhelyét nem tudják, és aki ellen nyílt fronton nem tudnak harcolni - hiszen az Afgánok a '70-es években a 10 évig tartó szovjet ostromot is röhögve visszaverték... ezt nem is tudom megmagyarázni.

- Sejtem mire gondolsz, hiszen Bush-on kívül mindenki tisztában volt vele, hogy nem lehet a terrorizmust tankokkal megakadályozni. Ez olyan mintha "a legkisebbb gyerek" azt mondaná egy reggel:
- Édesanyám, tegyen elég pogácsát a tarisznyámba mert én bizony elmegyek Pestre és az aknavetőmmel megállítom a korrupciót!

-Igen, körülbelül erre gondolok. Az ilyen megfoghatatlan aljas, titokban előkészített bűnöket nem lehet háborúval elvágni. Nem egy ország, egy ellenség, egy főgonosz csinálja. Az meg, hogy mit keresnek amerikai katonák
Irakban... Az a lényeg, hogy amennyire csodálatra méltó -mert a demokrácia feltétele is ez- annyira ijesztő a feltétlen bizalom. Persze az utóbbi években sokat változtak ebből a szempontból az emberek. Ezrek haltak meg közülük, sokakat, úgymond ez ébresztett fel.


Az amerikai választók egy részének -úgy tűnik-, a 2008-as elnökválasztással kapcsolatban, problémákra fókuszálva, konkrétabb választási kampányra van igényük. Ezt a koordinátorok és stratégák azonban még nem követik, és az eddig megszokott recept szerint kampányolják körbe az államokat. Mivel a politika, ennyire kardinális kérdésként valóban csak az elnökválasztáskor kerül terítékre Amerikában, nem véletlenül érzik úgy ezek a választók, hogy évekre -jobb esetben- jegelve lett, egy új perspektíva a párbeszédben, egy új retorika a szavazók és a politkusok között.

Euópából nézve, talán kései ébredés, Amerikából nézve...talán onnan is az. Legalábbis ami a 2008-as kampányt illeti. És ez valóban független a jelöltek személyétől.

Olvasóink írták

  • 2. miracle 2008. május 15. 21:43
    „Nálunk meg túl sokan "értenek" a politikához. Sajnos néhány magát nagyon hozzáértőnek gondoló műveli is.”
  • 1. Hori 2008. május 15. 09:02
    „Na, akkor ugye most már ébredezik az amerikai választói, meg állampolgári öntudat. Hát ügyes. Ennyi év meg koporsó után. A jóléti társdalom alapja ezek szerint a szemellenzős élet...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Kremlben tárgyal a német külügyminiszter

Oroszország - Dmitrij Medvegyev új orosz államfő szerdán délután Moszkvában fogadja a német… Tovább olvasom