Hétvégi tűnődések (2024/04-20.)

„A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas.” (Jn.10/11-12.)

Húsvét negyedik vasárnapján Jézust, mint jó pásztorát ünnepli az egyház. A „pásztor motívum” többször is megjelenik az evangéliumokban. Jézus előszeretettel hasonlította magát pásztorhoz, a nyáj és pásztora képével pedig többször párhuzamba állította a követőivel való kapcsolatát. Nem véletlenül hívják Isten szolgáit a mai napig (lelki)pásztoroknak…

Azonban Jézus nem csak általánosságban beszél pásztorságról, hanem kifejezetten a jó pásztorhoz hasonlítja magát, aki az életét is képes adni juhaiért. A korabeli Palesztina lakói jól tudták, hogy többféle pásztor létezik, de olyan, aki a végsőkig elmegy a rábízott bárányok megmentése érdekében, nem sok akad.

Jézus ma is hív pásztorokat, pontosan annyit, mint amennyire szükség lenne. Se többet, se kevesebbet. Viszont azt látjuk, hogy vészesen fogynak a lelkek pásztorai. S időnként bizony közöttük is feltűnnek a béresek. Persze, ez rendszerint ma is csak utólag derül ki, amikor a veszélyes partszakaszhoz érve inkább megfutamodnak… Néhány helyen még tartja magát a mondás, mely szerint minden közösségnek olyan papja van, amit megérdemel… Ugyanis a társadalomnak, s így az egyes embernek is megvan a felelőssége abban, hogy a hívó szó visszhangra talál-e a kiválasztottak lelkében-szívében? Amikor sajnos divat lett az egyházat és papjait hangos lejárató kampányok célkeresztjébe helyezni, bizony nehezebben talál értő fülre a Lélek hangja. Ebben a közegben aztán mindig látványosabban tűnnek ki a béresek, mint a csendes szolgálatban elégő (jó)pásztorok…

A pásztorság hasonlata bizonyos értelemben mindazokra vonatkozik, akik felelős vezetői egy-egy adott közösségnek és a társadalomnak. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy ezen a téren is nehéz időket élünk. A „nyáj” vezetése, „pásztorálása” mellett a béresekkel is folyamatosan küzdeni kell. Egyre veszélyesebben tűnnek fel azok, akik a nyájat nem tekintik a sajátjuknak és akár gond nélkül fel is áldoznák, ha érdekeiket ez szolgálná…

Jézus jó pásztor a leghitelesebb, hiszen életét adta övéiért, már csak ezért sem hagyhatja magára juhait. Ez lehet a jövőre nézve is reményünk egyik nagyon fontos alapja…

Imádkozzunk pásztorainkért és a béresek megtéréséért!