Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Mesék nélkül elhagyatva

A Könyvmoly a Csodaceruzával beszélgetett, az az a lap főszerkesztőjét, Sándor Csilla Máriát kérdeztük mesékről, a személyes együttlét fontosságáról és olvasásról.
– Nemrégiben egy könyvfesztivál fő témája a gyerekek elhagyatottsága az irodalomban címet kapta. Mit takarhat pontosan a cím, valóban teljesen elhagyatottá váltak a gyerekek?
– A gyermekek elhagyatottsága témát az illusztrációs pályázathoz találtuk ki, de végül adódott a lehetőség arra, hogy a kérdést megvizsgáljuk gyermekirodalomban is. Általánosítani természetesen nem lehet: nem mondhatjuk, hogy minden gyermek elhagyatott manapság, ugyanakkor gyakran tapasztaljuk, hogy szülői figyelmetlenségből vagy más okból, nagyon sok gyermek átéli ezt az érzést, még ha nem is tudatos számukra. Az elhagyatottságot sokféleképpen értelmezhetjük, s reméljük, az illusztrátorok kihasználják ezt a lehetőséget. Nem kell feltétlenül szélsőséges helyzetekre gondolnunk, ha körülnézünk, saját környezetünkben is tapasztalhatjuk: a gyermekek nagyobb odafigyelésre vágynak, igénylik a felnőttek jelenlétét.

– Az irodalomban is többféleképpen lehet elhanyagolt a gyermek, vegyük sorra: elhanyagolt, mert nem mesélnek a gyereknek? Vagy elhanyagolt, mert már mesék sem születnek?
– A két kérdésből az első lehet igaz. Egyre kevesebb idő jut a mesélésre, ezt a szerepet már jó ideje átvette a televízió, a számítógép. A személyes együttlét fontosságát, varázsát ezek a gépek azonban nem pótolják. A gyerek magára marad, nincs kivel megosztania frissen szerzett élményeit.

– Kinek a felelőssége, hogy a gyermekek elhagyatottak, vagyis mese nélkül nőnek fel?
– Csakis a szülő felelőssége. Mindenképpen időt kell szakítania gyermekére, bármilyen nehéz körülmények között kell élnie.

Sándor Csilla Mária
Sándor Csilla Mária


– A Végtelen történet című film második részében, valamikor a kilencvenes évek elején szinte ugyanez fogalmazódott meg. Úgy hívták: Semmi, amely a legnagyobb veszélyt jelentette a gyermekre. Nem születtek új mesehősök. Végül tényleg eljutottunk ide?
– A televízió és a számítógép korában egyre kevesebb gyermek olvas, így kevesen vannak olyanok, akik ismerik az új mesehősöket. De azért vannak könyvhősök napjainkban is, elég, ha csak Harry Potterre gondolunk. A magyar mesehősök nem tudnak ilyen nagy népszerűségre szert tenni, de szerencsére sokan vannak, akik ismerik például Gergőt, Böszörményi Gyula regényhősét, vagy Ruminit, a kis egeret, aki tavaly bukkant fel a magyar gyermekirodalomban, és a mesekönyv, amelyikben szerepel, rögtön az Év gyermekkönyve díjat kapta.

– A könyvesboltokban mégis nagy kínálattal találkozhatunk. Kérdés: megütik-e a mércét?
– Ha a gyermekek mércéjét nézzük, akkor sok-sok könyv van, ami örömet okoz nekik. Ma már olyan fejlett a nyomdatechnika, hogy ezek a könyvek elképesztően jó papír- és színminőségben készülnek. Sajnos a tartalom (szöveg és kép) nem mindig párosul ezzel a minőséggel. Ha ezt nézzük, akkor a kínálat kisebbik részét adhatjuk jó szívvel a gyerek kezébe.

– A mesék és a mesélés mintha a könyvekből átköltözött volna a mozgókép világába, szintén jó példa erre a Harry Potter sorozat. Lehet ezért csak a rohanó világot okolni vagy más, fontosabb szociológiai magyarázata is van a folyamatnak?
– A mai gyermekek és a szülők is hozzászoktak azokhoz az új eszközökhöz, amelyek adottak, és ha a szórakoztatás részét nézzük, kielégítik őket. Ez mindig is így volt. Egy új jelenség iránt sokkal nagyobb a fogékonyság, mint a már megszokott, ismert dolog iránt. De ez veszélyeket is rejt magában. Ha a gyermek vagy a szülő nem ismeri a mértéket, és eluralkodik rajta az új eszköz vagy technika, akkor felborul az egyensúly, és negatív lesz a hatás. Mindennek megvan a helye az életünkben, csak tudni kell élni a lehetőségekkel. Meg kellene találni a helyét a tévézésnek és az olvasásnak is. Kampányokkal, példamutatással érdekessé lehet tenni az olvasást, ezt külföldi példák is alátámasztják.

– Átrágtam magam a Harry Potter hetedik kötetén. Már teljesen más mesével találkoztam, mint az első részekben, jobban emlékeztet egy akciófilm forgatókönyvére, mint klasszikus mesére. Nem is beszélve arról, hogy miről szólt annak idején a Hetvenhét magyar népmese vagy miről meséltek a Grimm testvérek, ahol azért szintén volt vér és brutalitás. Napjainkban már csak így lehet mesélni?
– Talán nem is klasszikus mesének szánta az írónő Harry Pottert. Mindig is volt olyan korosztály, amelyik az ilyen típusú könyvekre vágyott. Ma már a gyermekek nem olvasnak el hosszú tájleírásokat, eszmefuttatásokat, és valljuk be, nekünk, felnőtteknek is megváltoztak az olvasási szokásaink. Kicsiknek szóló mesekönyvek is jócskán akadnak, én nem félek attól, hogy ez a műfaj megszűnik. Egy kicsit átalakul, egy kicsit rólunk, a mi világunkról szól, ha kell, megjelenik benne a mobiltelefon, vagy az e-mail, de azért mégis inkább a klasszikus mesékkel mutatnak rokonságot, s nem a Harry Potterrel.

– Mit gondol 10-20 év múlva milyen lesz egy gyermekmese?
– Remélem, a Föld globális problémái nem öltenek olyan nagy méreteket, hogy azok már a mesékben is megjelennek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kalligram: beleszól az irodalom hosszabb távú idejébe

A Kalligram Könyv- és Lapkiadó a magyar, illetve közép-európai irodalom és könyvkiadás egyik legismertebb műhelye. Tovább olvasom