Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Gödröt ásni szerencse - kritika

"Ha a könyv minden részletében megmaradt volna annál az alaposságnál, amivel a nevelő otthon lakói ásták a gödröket, elégedettek lehetnénk."
A Yelnats családot egy évszázad alatt nem sok szerencse érte, de még a fiatal Stanley sem mondhatta el magáról, hogy Furtuna kegyeltje. Általában rosszkor van rossz helyen. Legutóbbi kalandja is azzal végződik, hogy a bíróság rábizonyít egy cipőlopást. A fiút a Zöldtó nevelőtáborba küldik, ahol minden gyereknek az a dolga, hogy naponta a puszta közepén másfél méter széles és másfél méter mély lyukat ásson. A lyukimádó igazgató valamit keres a tábor közelében, amelyet valamikor száz évvel ezelőtt áshattak el. Stanley és Zéró lesz aztán a szerencsés, akik megpróbáltatásokon, szenvedéseken keresztül kiássák a bőröndöt.

Louis Sachar története rövid bepillantást enged egy nevelő otthon életébe, ahol szigorú szabályok szerint élnek azok a gyerekek, akiket általában az utcáról gyűjtött be a rendőrség. A bánásmód ugyan megfelelő, a rendszeres ásást is megszokják, de ahogy kibontakozik Stanley története, sejtjük, változás lesz.

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia Animus, 2002
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia
Animus, 2002
A könyv első részében, miközben a fiúk a tűző napon ásnak, a szerző leporolja kicsit a múltat, rövid történeteket mesél ük-, déd- és nagyapákról, átokról és a litván ősök Amerikába vándorlásáról.

A kötettel egyben ez a probléma is, mindenből csak kicsit mutat: jellemekből, barátságokból, környezetből, a végére pedig olyannyira nagy lépésekkel haladunk a happy end felé, hogy hiányérzet támad. A szálakat nagyrészt elvarrja Sachar, de vagy beleunt abba, hogy a könyv harmadik harmadát is kidolgozza vagy szorította az idő, végül már egy párbeszédekre épülő forgatókönyvet lapozgatunk, míg az utolsó lapokon unalmas és humortalan tévéreklámmal kell beérnünk. A szereplőkről szintén keveset tudunk meg, épp mindig annyit, hogy megfelelően tovább lendüljenek az események, vagányságból, csínyekből nincs hiány. A nevelőtisztek karakterei már elnagyoltak, ahogy az igazgatóé is, pedig kulcsszerepe lenne, főként ősei miatt.

Ha a könyv minden részletében megmaradt volna annál az alaposságnál, amivel a nevelő otthon lakói ásták a gödröket, elégedettek lehetnénk. Olvastunk egy történetet, amelytől többet vártunk, amikor becsuktuk a könyvet.

A gyereknek azonban így is érdemes a kezébe adni.


Könyvkritika rovatunk támogatója:




hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyarország története képekben

A dualizmus korától napjainkig mutatja be Magyarország történetét a fotográfia eszköztárával az a… Tovább olvasom