Kisalföld logö

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda 0°C | 7°C Még több cikk.

Bennünk élő szégyen - könyvkritika

A Nobel-díjas Coetzee (2003) Szégyen című regénye Dél-Afrikában játszódik. Fehérek és feketék között, egy világban, ahol már demokráciáról beszélnek, de a városokon kívül, a magányos farmokon, még a törzsi fogalmak érvényesek.
Könyvkritika. A Nobel-díjas Coetzee (2003) Szégyen című regénye Dél-Afrikában játszódik. Fehérek és feketék között, egy világban, ahol már demokráciáról beszélnek, de a városokon kívül, a magányos farmokon, még a törzsi fogalmak érvényesek. Az országban a negyvenes évek végétől létezik az ellentét feketék és fehérek között: a többségben élő feketéket elkülönítették, s csak munkaerőként tartották számon őket. Választásokat, amelyeken feketék is voksolhattak, 1994-ben írtak ki először.

J. M. Coetzee: Szégyen; Art Nouveau, 2007.
J. M. Coetzee: Szégyen
Art Nouveau, 2007.
Az apartheid utáni időkben ismerhetjük meg David Lurie történetét. A tanárét, aki ötvenes éveinek elején nem találja helyét. Szerelmi viszonyba keveredik fiatal tanítványával, amiért el kell hagynia az egyetemi katedrát. Vidéken élő lányához menekül, zöldséget és virágot árul a piacon, kóbor kutyákat sétáltat, altat el és szállítja az égetőbe. Amikor a farmon megerőszakolják lányát, és látja, hogy nem tehet semmit, pedig az egyik bűnös ott él a szomszédban, visszaköltözik a városba. Mindezzel azonban elfogadja a rendet, amelyben emberségről, szeretetről, barátságról nem beszélnek, ahol tisztában vannak azzal, hogy a bűnözők visszajönnek a vadászterületükre.

Coetzee világa sötét, nyers, ugyanakkor nagyon is valós, a feszültés minden mondatban vibrál. A farmon áttörhetetlenek a szabályok, s ha David Lurie maradna, ő is a farkastörvények szerint élne, amíg egy újabb erőszak alkalmával esetleg le nem szúrnák hátulról vagy gyújtanák fel, amikor lányát próbálná menteni. Furcsa, hogy a kívülálló számára elavultnak tűnő viszonyok, szokások, mennyire kézzelfoghatóvá és egyértelművé válnak abban a pillanatban, ahogy személyesen tapasztaljuk meg, s ráeszmélünk, ezekkel teljes az életünk.

Nincsenek illúziók, ez nem önmaguk paródiája. David pedig nem egy meghasadt tudatú főhős, csak egy ember, aki már tükörbe se néz, mert szégyenli, hogy képes lett volna elfogadni a barbárok szabályait. Szégyene azonban még nagyobb, amikor felismeri, hogy mindez a mi világunkhoz tartozik: erőszak és Byron ugyanott, ugyan abban az időben megfér egymás mellett.


Könyvkritika rovatunk támogatója:

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kétszáz éve született Dr. Kovács Pál

„Az életedben hozzád fűződő szeretet tegye nyugodttá örök álmodat" - kétszáz éve született dr.… Tovább olvasom