Kisalföld logö

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 12°C | 23°C Még több cikk.

Lakótársak, akik az utcáról meleg otthonba költözhettek

János, Ferenc, Gyula és Zoltán lakótársak egy tatabányai másfél szobás panelben. A négy középkorú férfi négy külön világ, négy történet. Valószínűleg sosem költöztek volna ők négyen egy lakásba, ha nincs az Utcai Szociális Segítők Egyesülete és nincs pályázat, ami a hajléktalanok társadalomba való integrációját segíti. Mert János, Ferenc, Gyula és Zoltán hajléktalanok. Azaz hajléktalanok voltak, akik egy új esélyt kaptak a kitörésre. Történetük arról szól, hogy mindig van kiút.


Az Utcai Szociális Segítők Egyesülete a szalagtízesek között bérel a négy férfinak egy lakást, egy éven keresztül. Ennyi idejük van, hogy összeszedjék magukat, hogy utána már ők maguk tartsák fenn az albérletet. Az egyesület harminc fedél nélkül élőt költöztetett lakásba, olyan embereket, akiket tavaly még a kihűlés fenyegetett. Nem mindenhol zökkenőmentes a beilleszkedés. Az újvárosi panelház lakói azonban elfogadták a különös csapatot. „Ez a lakás nyugodt, nincs gond a szomszédokkal" – mondja Békési Zsolt. Ferenc életének felét az utcán töltötte. Szinte hihetetlen, de a hatvanéves férfi éppen harminc évet élt hajlék nélkül. Ő van a legrosszabb bőrben a csapatból: törékeny öregembert csinált belőle az utca és a sok betegség. Nem értem, hogy mit mond, a többiek segítenek összerakni mondatait. Kiderül, hogy fiatalon elvált, nem tudta kifizetni a bányától kapott lakást, a felesége három gyermekük tartásdíjáért perelte, ’84-ben pedig már az utcán volt. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, dolgozott gumis műhelyben, és büszke rá, hogy majdnem hét évig pincemesterkedett egy étteremben. Aludt, ahol alhatott: zsilipszobában, sátorban, padon. Könnyes szemmel beszél arról, hogy pár éve találkozott a lányával, aki akkor érettségizett. „Fizetett nekem egy fröccsöt" – mondta alig érthetően. A hatvanadik születésnapját már itt ünnepelték, együtt a lakótársakkal. Harminc év után az utcáról lakásba költözhetett. „Volt minden. Torta, szendvics, parti. Minden jót csináltak nekem!" – mesélte.

Béka (balra) minden héten meglátogatja Zoltánt, Gyulát, Ferencet és Jánost.
Béka (balra) minden héten meglátogatja Zoltánt, Gyulát, Ferencet és Jánost.


Gyula ötvenöt éves. Műbútorasztalos, felszolgáló, gipszkartonszerelő, személy- és vagyonőr. Szerette a nőket, az lett a veszte, hogy túlságosan is. „Az anyám milliomos a mai napig, de nem akartam ott maradni. Inkább az utca" – mondja a férfi, akinek szabadságvágyánál talán csak a női nem iránti érdeklődése erősebb. János negyvennyolc éves, nehezen oldódik. Gyulához hasonlóan intézi a papírjait és munkát keresnek mindketten. Jánost is egy párkapcsolat juttatta az utcára. „Operátor voltam, sajnos szakmám nincs, nyolc általánost végeztem. Csak az adóigazolvány hiányzik, utána dolgozhatok. Egy hónapon belül tuti, hogy dolgozni fogok!" – mondta elszántan János. A kvartett negyedik tagja Zoltán. Értelmiségi. Üzemmérnök, az építészkamaránál bejegyezve. Hatvankét éves, szintén elvált, gerinc- és egyéb szervi problémái miatt leszázalékolt ember. Édesanyjához költözött a válás után. Megromlott egészsége miatt vállalkozóként elkopott a munkája, közben meghalt édesanyja, és a 29 ezer forintos járadékból nem tudta fenntartani a lakást. „Alkalmi munkáim mindig voltak, abból tudtam enni, de a lakhatást már csak a hajléktalanszállón lehetett megoldani. Aztán már az is drága lett. Jött a zsilipszoba, ott legalább volt internet" – fogalmazott Zoltán, akinek három gyermeke Kanadában él. Csak interneten tudja tartani velük a kapcsolatot. „Az építőipar kiszámíthatatlan. Nyáron van munka, ilyenkor nincs. Felelős műszaki vezetést végezhetek, fizikai munkát már nem tudok, annyi bajom van. Százévesnek érzem magam" – fűzte hozzá. Talán két év múlva elmehet nyugdíjba, addig még munkát kell találni, reméli, tavasszal sikerül.

A négy férfi tervezgeti a jövőt. Ferenc már nyugdíjas, s bár az utcán élt, mégis tisztesnek mondható nyugdíjat kap, hiszen sok év munkaviszonya van. Ő már maradhat az albérletben akkor is, ha lejár a lakhatási támogatás. A többiek – Gyula, János és Zoltán – részt vesznek a kötelező képzési programban, művészetterápiával, konfliktuskezeléssel, személyiségfejlesztéssel. Mindannyian hálásak az egyesületnek az esélyért. Ők négyen jól megvannak egy fedél alatt. Türelemmel hallgatják a másikat, segítenek egymásnak és együtt nézik a Titanicot videokazettán. Szeretnének élni a lehetőséggel és élni ebben a másfél szobás otthonban az utca helyett.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kisbusszal ütközött egy személyautó a Tatabányánál

A kisbusz utasai közül az első információk szerint többen könnyebben megsérültek. Tovább olvasom