Kisalföld logö

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 5°C | 19°C Még több cikk.

Dr. Somogyi Győző örökké játszik – A magyar történelem legszebb katonaruháiról készített kiállítást

A magyar történelem legszebb katonaruháiról készült kiállítással érkezett Tatára, a Kuny Domokos-múzeumba Somogyi Győző Kossuth-díjas, Magyar Örökség-díjas grafikusművész, a nemzet művésze. A „Száz magyar lovas" című tárlat képzőművészet és hagyományőrzés. Az alkotó, aki történész is egyben, 40 éve kutatja és rajzolja a magyar történelmi viseleteket. A református gimnáziumban fiatalokat bűvölt el a művész, akiről azt is megtudtuk, hogy néha huszárkapitány Salföldön. Somogyi Győzővel a kiállításmegnyitó előtt beszélgettünk.

– Honnan ez az elképesztő szenvedély a katonák, viseletek iránt?

– Gyerekkoromból, a katonásdi játékokból ered, amit én soha nem hagytam abba. Most is van otthon terepasztal és gyártom a papír hadseregeket, és – szó szerint értse – több ezer van otthon és még több ezret osztogattam szét gyerekeknek, mert a fiúkat ez a játék nagyon izgatja. Egyébként meg én történésznek indultam, történészetből doktoráltam.

– Sokszínű személyiség.

– Őrmester is vagyok. Hagyományőrző huszár. A Salföldi Balassi Napokon szoktunk fellépni, a Salföldi Kopjások csapatához tartozom, hosszú, zászlós lobogós kopjával, gyönyörű, piros ruhában, lovakkal. A kapcsolatom Tatával is úgy született meg, hogy Csabával (Bálint Csaba hagyományőrző, a helytörténeti egyesület vezetője) régóta harcolunk együtt, illetve egymás ellen, s bár Tatán még nem jártunk, remélem, hamarosan „áthatolunk" a Bakonyon a seregeinkkel. (nevet)

– Könyvet is hozott magával ide, a tatai gimnáziumba, lovasokról szólót.

– Ez egy sorozat, én írom és rajzolom. Az a címe, hogy Egy ezredév hadban. Korszakonként feldolgozza a magyar hadkultúrát és viseletet, zászlókkal, fegyverekkel, térképekkel angol és magyar nyelven. Eddig hét kötet jelent meg a Zrínyi Kiadó gondozásában a tervezett tizenötből. Tudja, a művész elmúlik, de az alkotásai megmaradnak, jó esetben évszázadokon át, én hiszek benne. Ezekből a könyvekből és kutatásokból bújt elő egyébként az egész hagyományőrző mozgalom.

Somogyi Győző kiállítása képzőművészet, történelem és hagyományőrzés egyben. Impozáns látvány a falakon.
Somogyi Győző kiállítása képzőművészet, történelem és hagyományőrzés egyben. Impozáns látvány a falakon.


– Hogyan képzeljük el a kutatást?

– Akinek van egy mániája, az éjjel-nappal azon töri a fejét. Számomra ez nem munka. Ha bemegyek bármilyen könyvtárba vagy templomba, azonnal észreveszem a zászlót vagy a szárnyas oltár sarkában levő katonafigurát és én azt már rajzolom is. Családi gyűjteményekből rengeteg értékes emléktárgy kerül elő az 1848-as szabadságharcból. Mindenki segít, a hozzám hasonló mániákusok és a hadtörténészek egyaránt. Beengednek a múzeumok titkos hátsó raktárába, legutóbb például Fraknón, az Esterházy-múzeumban festhettem le olyat, ami még restaurálásra vár, tehát senki sem látta.

– Maximális korhűség, tudományos igényű illusztrációk jellemzik a tatai, lovasok viseletét bemutató kiállítást is. De ez nem a szabad szárnyalás útja szerintem.

– Nagyon sok történelmi portrét festek, királyokat, szenteket, hősöket. Azokon meg történelmi fegyverek, ruhák vannak. De azért itt is bejön a szabad művészet, például egy buzogány csillogását megfesteni nem semmi. De készítek tájképeket, főleg a Balaton-felvidékről, ahol élek, meg csendéleteket, portrékat, szentképeket, csataképeket, mondhatnám, hogy minden műfajt, amit a modern művészettörténet giccsnek nevez, azt én művelem.

– Kossuth-díjas, Magyar Örökség-díjas, a nemzet művésze. Hogyan viszonyul a kitüntetésekhez?

– Nagy örömet jelentenek, mert a dicséret és a szeretet hajt mindent. Egyébként rengeteget dolgozom, ezért is ismerték el a munkámat. A Vigadóban az életmű-kiállításomon hatszáz képem volt látható! Szerintem akit utálnak, megaláznak, mellőznek, az nem tud szárnyalni. Ez ellen az ember úgy védekezik, hogy kiépít egy saját világot. Volt olyan időszak az én életemben is, amikor katolikus papként a rendszer ellenségének számítottam. Akkor elmentem egy kis faluba, egy kis Noé bárkáját építettem fel, ahol engem azóta is szerető emberek és szerető állatok vesznek körül. És ott, ebben a szeretetlégkörben és szeretetfészekben fogant a szabadság és az a bizonyos szárnyalás.

– Hogyan ajánlaná a tatai kiállítást a Kisalföld olvasóinak figyelmébe? Miért érdemes elmenni a Kuny-múzeumba?

– A fiúk és férfiak feltétlenül nézzék meg, mert ma nincs katonaság és emiatt a férfiak enyhén szólva is hátrányos helyzetű lakossági réteg. Amiért a jó Isten Ádámot létrehozta, az ma elhanyagolt. A katonák tartása, büszkesége, szépsége, bátorsága, ereje pótolandó és talán ez a kiállítás segít. De a hölgyek is nézzék meg, ugyanis minden egyenruha annyira szép és impozáns, hogy annak egy nő sem tud ellenállni!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A legkiválóbb tanulókat díjazták

Tatán évek óta hagyomány, hogy a március 15-i ünnepen jutalmazzák azokat a diákokat, akik tanulmányi versenyeken a legkiválóbb helyezéseket érték el. Tovább olvasom