A tatai református gyülekezet története 1608-ig vezethető vissza. Ekkor települtek ide az Alföldről jómódú, református magyarok. Egy elhagyott templomot vettek birtokba és iskolát alapítottak. A ma is álló templomot 1783–86 között kezdték el építeni.

A múlt hétvégi istentisztelet elején dr. Szabó Előd lelkipásztor hívta imádságra a híveket, majd Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.

A megújult templom előtt gyülekeztek a hívek és az egyházi méltóságok.

– E bizonytalan világban azért épülnek és újulnak meg templomok, hogy ott hirdettessék Istennek igéje, s ez mutasson örökkévaló mértékeket, biztos utat, mely a megérkezés felé visz. A templomnak, az egyháznak biztos az alapja: maga Jézus Krisztus – hirdette Steinbach József.

A felújítás részleteiről dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök szólt. Elhangzott, hogy igencsak ráfért a templomra az új külső, mivel legutóbb 1991-ben volt hasonló rekonstrukció. Akkor is volt homlokzatfestés, valamint az azóta kicserélt toronysisakot pirosra festették. Az elmúlt évek során komplett belső felújítás történt: a régi padok helyén elektromos fűtéssel ellátott ülőhelyek vannak, s az orgona is megújult. Sikerült a toronyablakokat is kicserélni.

A most elkészült külső felújításra az emberi erőforrás támogatáskezelőjétől hatmillió forintot kapott a gyülekezet, a többit a hívek adták össze. Így összességében tízmillió forintba került a beruházás. Ennek során a homlokzati vakolat meglazult részeit leverték, helyére új vakolatot készítettek. A templomajtókat is lefestették. A munkálatokhoz bádogozás és tetőjavítás is társult.