Az Arany Akadémia Emberi kapcsolatok előadássorozat vendégelőadójaként ˝Konceptualizmus – személyes azonosság – szorongásaink forrása˝ avagy Darth Vader azonos-e Luke Skywalker apjával? címmel tartott előadást Klein Dávid, hegymászó, városunkban. Magát csavargóként jellemezte. A személyes azonosság kérdését feszegette az expedíciós hegymászás témakörén végigvezetve hallgatóságát szerda este.
Dávid 1998-ban kezdett el expedíciós hegymászással foglalkozni, de a sziklamászást, hegymászást már 13 éves kora óta űzi. Ez a tevékenység saját bevallása szerint teljes mértékben önző dolog, és mindenféle gyakorlati haszon nélküli. Az expedíciós hegymászás pedig –, mint általában minden élsport – nem tartozik azon tevékenységek közé, melyek az egészségügyi állapotra hosszú távon pozitívan hatnak.
 |
| Klein Dávid útban a csúcs felé 2007-ben Fotó: www.expeditions.hu |
2007-ben Várkonyi Lászlóval, Konyival 8650 m-ig jutottak a Mount Everest tibeti oldalán oxigénpalack nélkül. 200 méterrel a csúcs előtt kénytelenek voltak visszafordulni.
| A Mount Everest a világ legmagasabb hegye, 8850 m magas. Eddig négyezerszer érték el a csúcsát, 150-en palack nélkül. |
Egy ilyen expedíció 2 és fél hónapig tart, hiszen folyamatosan fel-le kell mozogniuk a hegyen, hogy akklimatizálódjanak. Sokan megfogalmazták már, hogy mit jelent számukra a Mount Everest, Dávid erre a kérdésre azt válaszolta, hogy az Everest – minden szépsége ellenére – végső soron egy nagy kupac kő és jég, amire ő vetíti rá a belső világát, hogy aztán e belső világban bolyongjon rendkívül szigorú szabályok szerint. A hegy így nyeri el igazi, magasztos jelentését.
Arra a másik gyakran ismételt kérdésre, hogy miért vesz részt ilyen veszélyes expedíciókon, nem tudja a választ, és úgy véli, ha meglelné azt, és rájönne a megoldásra, akkor talán többé már nem is lenne oka mászni.
Az életében nagyon fontos szerepe van a ciklikusságnak, a fel-le mozgásnak, amikor fent van a hegyen, akkor egy magasztos állapotba kerül, de figyelmét mégsem kerüli el az a tény, hogy ˝fázik a lába˝ és a túlélésre összpontosít. Lent azonban ez a ˝fenséges˝ érzés már csak emlék, amit világosan lát és ami csábítja, vissza a magasba. Az itthoni létet, amelyet a jurtájában tölt, ugyanis abban lakik, tulajdonképpen szunyókálásként éli meg, melyet az abszolút ébrenlétet jelentő expedíciók tarkítanak. Mind a két életformára szüksége van.
Nagy hibának tartja azt a mai világban, hogy az emberek életét az első kézből kapott tapasztalatok helyett a fogalmak, nyúlós-ragadós fogalmi hálók határozzák meg.
A mentális felkészültségnek egy-egy csúcstámadás során ugyanakkora jelentősége van, mint a testi erőnlétnek, hiszen például igazán nagy monotónia tűrésre van szüksége az egyénnek. 8500 m feletti magasságnál már vizuális és akusztikus hallucinációk lépnek fel.
 |
| Dávid (középen) interaktív hallgatósággal találkozott Győrben |
Erőss Zsolt döntését, remeknek tartja, emellett viszont egyértelműen nehéz elhatározásnak értékeli. Szerinte ebből látszik, hogy a jó döntés nem mindig ugyanaz, mint a könnyű döntés. (
Mint arról már korábban beszámoltunk Erőss Zsolt lábát amputálták.)
Saját meglátása szerint édesapja: Klein Sándor, neves pszichológus tevékenysége jelentős szereppel bír az ő autentikus életére, világfelfogására.
Március 25-én újra nekivágnak egy expedíciónak Várkonyi Lászlóval, a cél a Mount Everest csúcsa, természetesen palack nélkül!
Az előadássorozat következő vendége: Szabó Attila, tanár, aki a férfi és női szerepek és szereptévesztések kérdéseit feszegeti, március 3-án, az Arany János Művelődési Házban.
-5°C
Hozzászólok! 
