Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Kelet-Pakisztán írott történelmének legpusztítóbb vihara, a Bhola ciklon 1970 novemberében söpört végig a bengáli partokon. Falvak tűntek el, közel félmillió ember vesztette életét. Kelet-Pakisztánban már a természeti katasztrófa előtt is voltak politikai feszültségek. A kormány katasztrófakezelése miatt azonban tüntetések kezdődtek: 1971-ben polgárháború tört ki, amelybe India is bekapcsolódott. Kelet-Pakisztán hamarosan függetlenné vált Banglades néven.

Rácz Lajos éghajlattörténész professzor. Fotó: Szegedi Egyetem

Az eset kapcsán is felmerül a kérdés: mennyire befolyásolták a történelmet az időjárás változásai, a természet pusztításai? A ránk maradt mondákban, mint Atlantisz megsemmisülése vagy akár a bibliai özönvíz története, szintén természeti katasztrófák kerülnek előtérbe, amelyek más irányba fordították a világot. Rácz Lajos éghajlattörténész professzor arra világított rá, hogy már az emberiség születésében is szerepet játszottak természeti változások.

Megemelkedett a terület

– Jelenleg két elmélet magyarázza az ember kialakulását. Az első szerint az emberiség kialakulása Kelet-Afrikában kezdődött, és ennek részben környezeti okai voltak – kezdte a szakértő: Afrika keleti csücske leválóban van a kontinensről a kelet-afrikai törésvonalak mentén, amelyen tavak, vulkánok helyezkednek el. Ez a terület a törésvonal mentén nagyjából 17–5 millió évvel ezelőtt megemelkedett. A trópusi őserdő ligetes szavannává alakult, aminek döntő szerepe volt abban, hogy a korabeli embercsoportok kénytelenek voltak áttérni a két lábon járásra. A facsoportok között, amelyek védelmet jelenthettek a ragadozók ellen, felegyenesedve volt biztonságos közlekedni, mert csak így láttak ki a magas fűből. A vízimajom-elmélet pedig azt feltételezi, hogy az első emberi közösségek sekély vízi területeken éltek, mert a sekély víz mind a tengeri, mind a szárazföldi ragadozók ellen megvédte őket. Erre csak közvetett bizonyítékokat találtak, mivel a lehetséges telepek helyét azóta 100 méter mély víz borítja. Ilyen lehet például az, hogy a testünket nem borítja szőr, nagy mennyiségű zsírt tudunk a bőrünk alatt felhalmozni, sós a könnyünk és az izzadtságunk, a csecsemők merülési reflexe 3 hónapos korig.

Az időjárás történelmet írhat. - Az ember kialakulásában is nagy szerepet játszhatott egy természeti változás: élőhelyünk füves szavannává alakult, ami nagyban hozzájárult, hogy áttérjünk a két lábon járásra.

Patkányok és cápák Rácz Lajostól megtudtuk: az emberi alkalmazkodás szempontjából kétfajta stratégiát különböztetünk meg, a patkány- és a cápastratégiát. A patkány egy olyan állat, amely mindenhez alkalmazkodik, a cápa pedig 270 millió évvel ezelőtt jelent meg, és egyvalamit tud nagyon: halat fogni. Amíg hal van, megmarad. Története legnagyobb részében az ember a patkánystratégiát követte, szinte mindenhez alkalmazkodott, rendkívül nagy rugalmasságot mutatott. Az ipari forradalom óta azonban, amikor az ember már létre tudott hozni a fejlett országokban olyan mesterséges környezetet, amely kényelmes számára, áttért a cápastratégiára: csak bizonyos körülmények között életképes. Az emberiség nagyobb része továbbra is a patkánystratégiát követi, nincs rá esélye, hogy mást tegyen: 25–30 százalékuk tartozik a fejlett világhoz.

– A rövid távú hatásokat könnyű megérteni és bizonyítani: egy extrém helyzet áll elő, amely más irányba viszi a történelmet – fejtette ki az éghajlattörténész: elindít egy kölcsönhatás-sorozatot. Elsőként magyar példát hozott fel a természet, az időjárás „beavatkozására", ez pedig az 1241–42-es mongol invázió időszaka, Batu kán vezetésével. A több tízezres mongol sereg támadása a Dunánál megállt, mert nem tudtak átkelni. Ebben az időszakban 4–5 évente fagyott be annyira a Duna, hogy átkelhessenek a jegén, ám a jobb parton a magyarok törték a jeget. A mongolok cselhez folyamodtak: a sereg ellátásához magukkal terelt állatok közül egy gulyát a bal parton hagytak több napra, őrizetlenül. A magyarok egy idő után átkeltek és átterelték a gulyát a jégen, a mongolok kilesték az útvonalat, és felprédálták a Dunántúlt. IV. Bélát tisztelik második honalapítóként, mert romjaiból építette újra az országot – ha azonban nem fagy be a Duna, a Dunántúl valószínűleg megússza komoly veszteség nélkül a tatár inváziót, mert a sereg tavasszal elvonult.

A kemény tél diktált

A közelebbi múltból pedig a sztálingrádi csata kemény tele jó példa arra, az időjárás hogyan változtathatja meg a történelem – egy háború – menetét. A Magyarországról kivándorolt Yehuda Neumann meteorológus megvizsgálta, milyen szerepe volt az időjárási viszonyoknak a második világháborúban, és kiderült: 1941–42 tele több mint kétszáz évre visszamenőleg a legszigorúbb tél volt a térségben. A harcokban 160 ezer német katona halt meg, ehhez képest 110 ezer megfagyott, 40 ezer eltűnt. Más okok és rossz döntések mellett a szokatlanul kemény időjárás is hozzájárult a Barbarossa-terv kudarcához.

Az időjárás történelmet írhat. - A tatárok betörésének ábrázolása Thuróczy János krónikájában (1488). Az 1241-42-es mongol invázió elkerülte volna a Dunántúlt, ha nem fagy be a Duna - és a magyarok nem dőlnek be a mongolok cselének.

A hosszú távú változásokat már bonyolultabb „rajtacsípni". Rácz Lajos elmondta: geológiai léptékben jelenleg hideg időszakban élünk, amit az is bizonyít, hogy a pólusokon jég van – a Föld történetében nagyobbrészt nem volt. Ha az ember története a lépték, akkor meleg időszakban vagyunk. Történetünk nagyobb része a pleisztocén jégkorszakban bontakozott ki, amely 2,7 millió éve kezdődött, és egyes szakértői vélemények szerint még nem ért véget – most egy interglaciálisban élünk, szünetel a jég előrenyomulása.

„Összemegyünk", ha kell A patkánystratégiára jó példa, ahogy a test hidegebb vagy más okból élelemszegény periódusokban az alultápláltság viszonyaihoz alkalmazkodik. Izlandi viking temetőkben mutatták ki: a férfiak átlagmagassága a középkori optimum idején 178 centiméter volt, míg a lehűlés után ez 164–165 centiméterre csökkent. Az ázsiai területeken a rizs mint monokultúra elterjedése, illetve az erre alapozott egysíkú táplálkozás eredményezte a testmagasság csökkenését, és ezt magunkon is tetten érhetjük: a honfoglaló magyar férfiak átlagmagassága ugyanúgy 171 centiméter volt, mint az 1971-es bevonulóké, a 18. századi toborzásokban azonban mindössze 163 centimétert mértek átlagban. Ez egy túlnépesedéses időszak volt, a táplálkozás gabonán alapult, radikálisan lecsökkent a hús, tej, egyéb kiegészítő élelmiszerek fogyasztása.

Az állatok, növények háziasításának, a letelepülésnek a gazdaságtörténeti korszakától – az ember 12 ezer éve kezdte kialakítani maga befolyásolta környezetét – számoljuk a holocént, azaz a jelenkort. A Föld klímája melegebbé vált, de a holocénon belül is voltak klímaváltozások: az utolsó 2000 évben 4 és fél. – A Kr. előtt 1–4. századig tartott egy meleg időszak, ekkor jutott el Pannóniába a római kertkultúra, honosították meg a szőlőt. Utána következett a népvándorlás korának hűvös, száraz időszaka a 4.-től a 9. századig. Ezt követte a középkori optimum éghajlat, ami támogatta a vikingek nagy kirajzását is, akik eljutottak Izlandra, Grönlandra és Amerikába. A kétezres évek második felében kimutatták az észak-kanadai indiánok DNS-ében a viking markereket.

A lehűlés hozott ide minket

Számos más nép vándorlásához is hozzájárultak a melegebb, illetve hidegebb periódusok: éghajlat-történeti szempontból mi, magyarok is a népvándorlás korának lehűlése miatt vagyunk ma itt a Kárpát-medencében. Az eurázsiai kontinensen párhuzamosan helyezkedtek el az éghajlati övek: a sztyeppei folyosón mozogtak a nomád, állattartó népek, Kínától Európáig. A finnugor népek közül egyedül a magyarok váltottak át a legeltető-állattartó életformára. Ám a 4–5. században szárazabbá és hidegebbé vált a klíma, ami nehezítette a legeltetést, háborúk sora kezdődött a szomszédos népek között. Ennek a dominóhatásnak a következményeképpen jutottak eleink a Kárpát-medencébe. Nyugatabbra már nem volt akkora füves síkság, amely elég nagy lett volna a tízmilliós állatállományhoz, maradtunk – és alkalmazkodtunk. A mezőgazdaságra, letelepült életmódra való áttérés a 12. századra befejeződött.

Az időjárás történelmet írhat. - Kétféle stratégiát ismerünk az emberi alkalmazkodásra: a patkány- és a cápastratégiát. A patkány mindenhez alkalmazkodik, ahogy az ember is rendkívüli rugalmasságra képes: ínséges vagy alultáplált időszakokhoz alkalmazkodva például akár tíz centit is csökkenhet vagy nőhet a testméret hgenerációkon keresztül. Az ázsiaiak apró termete a rizsfogyasztáson alapuló táplálkozásnak köszönhető. A 18. században a magyar férfiak átlagmagassága 8 centiméterrel volt alacsonyabb a mainál.

Bor helyett sör Ausztriában a 16. század második felében, a kis jégkorszak idején a szőlőtermelés időjárási okokból tönkrement a Bécsi-medencében. Inni márpedig kell valamit: a komló sokkal jobban bírja a hűvös, csapadékos időjárást, és német területeken kimutathatóan előretört a sörfogyasztás a borfogyasztás rovására.

A gyakorlati példák után érdemes kitérni arra is, hová vezet a jövő útja. Bár a glaciológusok vallják, nem ért még véget a jégkorszak, más tudományos koncepció szerint a globális felmelegedés korszakát éljük. A jelenlegi meleg periódus a 14–19. század közötti „kis jégkorszak" után az 1890-es években kezdődött, az 1940–60-as évek derekáig visszahűlés zajlott, és az 1970-es évektől kezdődött el újra erőteljesen a felmelegedés. – Ha megnézzük a klíma természetes hullámzását, arra következtethetünk: valószínűleg akkor is melegedett volna az éghajlat, ha az ember nem avatkozik be a természet folyamataiba. Ám az ipari forradalomtól kezdve az emberi tevékenység óriási energiát szabadított fel, és ennek az egyik legnagyobb következménye az üvegházhatású gázok felszaporodása. A melegedést az emberi tevékenység felerősítette, és ennek a kimenetelét nem lehet megjósolni – foglalta össze az éghajlattörténész.