Kisalföld logö

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 2°C | 7°C Még több cikk.

Vissza, de hova?

A csalódás sokakat visszavitt nyugatra: a hazaszeretet nem írja felül a mindennapok csalódásait.

Elgondolkodtató cikk jelent meg az egyik lengyel hetilapban azokról a lengyelekről, akik a rendszerváltás után Nyugat-Európába mentek szerencsét próbálni. Köztük sokaknak valóban kolbászból volt a kerítés, és kemény munkával megcsinálták a szerencséjüket.

Közülük most sokan hazatértek. Kit megöregedett szülei vonzottak haza, ki úgy gondolta, kellő egzisztencia és kozmopolita élettapasztalat birtokában szülőhazájában folytatja sikeres életét, vállalkozását. Otthon.
...és ők, legalábbis sokan, hazatérve megdöbbenve szembesültek a rogyadozó egészségüggyel, az akadályozó gépezetként működő adminisztrációval, a nyugati viszonyokhoz képest élhetetlen közép-európai léttel. Ugyanez történt az elmúlt öt, nyolc, tíz évben külföldre költözöttekkel is. Mindez Lengyelországban, a térség leggyorsabban fejlődő országában, ahol nemcsak a kampányszlogenekben dübörög a gazdaság, és ahol úgy használják ki az uniós tagsággal járó előnyöket, ahogy mi talán sosem fogjuk.

Elképzeltem, mi vár majd a Magyarországra hazatérőkre.
Kaotikus, a nyugati átlagtól már most leszakadt oktatás, balkáni egészségügy, urambátyám-alapú nepotizmus, hozzá napról napra, követhetetlenül változó jogszabályok, melyeket a forrásokat nyújtó kézbe harapó politikusok hoznak... Vonzó alternatíva, amellyel szemben vajmi kevés súllyal esnek latba az országimázskampányok.

Az a vonat, amelyik ma megakadályozná a fiatalok elvándorlását, már elment. (A Budapest–Bécs expressz ellenben tömve van...) Dolgozni most már azon kellene, hogy a kalandvágytól és a jobb élet reményétől hajtott magyaroknak egyszer legyen hova, mire hazajönniük.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húsz év múlva

Az ellenzék azóta a csaláshoz keresi a jelzőket. Tovább olvasom