Kisalföld logö

2017. 02. 25. szombat - Géza -1°C | 8°C Még több cikk.

Verőfény

Ahogy ment, azt számolta, mire jutott. Kalkulált, mire lesz elég neki a mások szemete.
Sütkérezett a város az október végi napsütésben. A játszótereken annyi volt a gyerek, mint május derekán, egymásba karoló párok sétáltak ráérősen a verőfényben, a babakocsikat ujjatlan pólóban tolták az anyukák. A forgalom is elviselhetőbbnek tűnt, mintha ráérősebb lett volna minden, mint egy átlagos ködös októberi napon, mintha még a jelzőlámpák is gyorsabban váltottak volna zöldre a megszokottnál. Jótékonyan betakart mindent a váratlanul érkezett őszi tavasz.

A szemétgyűjtő konténerektől nem messze félszegen egy férfi álldogált, szedett-vedett ruhában. A lábán agyonhasznált bakancsféle, a szárába begyűrve kopott barna bársonynadrágot viselt, megnevezhetetlen színű kabátja végig kigombolva lógott rajta, feje búbján bordó kötött sapka, hátán egypántú hátizsák lifegett. Barázdált arca borostás, beesett, színtelen. A szeme alig látszott, csak a testtartásából lehetett érezni, hogy figyel.

Többször körbenézett, toporgott tanácstalanul. Aztán egyszer csak megindult. Messziről öregembernek látszott, de a járása alapján nem lehet túl az ötvenen. A hátizsákjából két multicég logójával nyomott nagyméretű, erős szatyor került elő, s biztos mozdulatokkal felnyitotta a konténerek tetejét. Behajolt, majd bemászott, válogatott. Az egyik szatyrába üvegeket, a másikba fémdobozokat pakolt. Izzadt, a kézfejével minden lehajlás után megigazította a feje búbján a szemébe csúszó kötött sapkát. Gyorsan dolgozott, miközben újra és újra körbenézett. Szerencséje volt, éppen nem tévedt senki sem arrafelé, és a szatyrok is hamar megteltek. Amikor végzett, kimászott, visszacsukta halkan a konténerek tetejét, a két táska fülét akkurátusan egybekötötte valami zsinórféleséggel és a szabad vállán átvetve sietősen odébbállt.

Vitte a szatyrokat és közben nem tudott róla, hogy tavaly decemberhez képest húsz százalékkal csökkent a rezsi, mint ahogyan arról sem, ki és miért készítette a bajai videót. Nem tudja, kicsoda Molnár Gyula politikus, s hogy miért ítélte másodfokon nyolc hónap letöltendő szabadságvesztésre az ítélőtábla. Azt sem tudja, mennyit ér harmincnyolc hektárnyi telek a XI. kerületben, s hogy mindez miként viszonyul annak a gyengeelméjű férfinek az esetéhez, aki első fokon öt év börtönt kapott három rúd ellopott szalámiért és némi dulakodásért, vagy ahhoz, hogy lopásnak számít a kukaturkálás.

Ahogy ment, azt számolta, mire jutott. Kalkulált, mire költi megszerzett forintjait, mire lesz elég neki a mások szemete. Ezt tudja csak. Meg hogy jótékonyan beterített mindent a váratlanul érkezett őszi tavasz. S talán azt is, hogy semmi sem tart örökké. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Menet minimum

Az anyaország közönsége már régóta óhajtja a nemzeti minimum megszületését. Vagyis olyan értékeket,… Tovább olvasom