Kisalföld logö

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Utas és gödör

Napfényben csak hagyján, ha lát az ember, de ha a gödrök megtelnek esővízzel és még be is sötétedik, a jó isten irgalmazzon minden közlekedőnek.

Miközben a kormány végre napfényre hozta hazánkat abból a gödörből, amibe a szocialisták, meg az „elmúltnyolcév" lökték, valami legyűrhetetlen fertőző betegség lohasztja az országszerte virágzó jókedvet. Hiába gyönyörű a tavasz és bármit is mond Selmeczi Gabriella, ez a különös kór ilyenkorra rendre beköpi a tájat, mint húst a légy. Az aszfaltot fertőzi, de csak a hazait. Mert átlépve például Ausztriába, már nyoma sincs, ami némileg érthetetlen, mert mint tanulgatjuk mostanság, az a vidék már az erejét vesztett, hanyatló, menthetetlen Európa.

És mégis, a kórnak különös módon csak idehaza nincs ellenszere. Az összeesküvés-elméletek kedvelői szerint irigyeink küldték ránk a rontást és a fertőzés egyre terjed. Nyomai mélyülnek, nőnek, szaporodnak, előtűnnek a legváratlanabb helyeken, s már a mindenki felmenőit szidó, szép magyar nyelvünk minden leleményét kimerítő autósok egyre változatosabb varázsigéi sem segítenek. Hajolnak a felnik, nyekkennek a gumik, a futóművek, a sofőrök, mint a bolygó hollandi tekeregnek gödröket kerülgetve jobbra, balra, ön- és közveszélyesen, KRESZ-re fittyet hányva, sávot elhagyva. Utoljára a boszniai háború után jártam ilyen utakon, jóval előtte meg még Erdélyben, s kínomban idehaza most éppen úgy „eztnemhiszemelezek", mint annak idején odaát.

Persze tudom, alkalmazkodni kell, ez az evolúció lényege, mindenhez hozzá lehet szokni. Így napfényben csak hagyján, de ha a gödrök megtelnek esővízzel és még be is sötétedik, a jó isten irgalmazzon minden közlekedőnek. Miközben örül az emberfia, ha hazaér baleset nélkül, a ránk vigyázók táblákkal próbálkoznak. Végletekig idegesítő sebességkorlátozásokkal, nem mintha gyorsabban tudna haladni az ember. Így, gondolom, inkább azért a sok tábla, mert ha tábla van, legalább kártérítés nincs, és az is valami.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, a megye útjainak harmada járhatatlanközeli. Kiváltképp az alsóbbrendűek. S hogy ezek közül csak egyetlen igazi gyöngyszemet említsek, a Hédervár és Lipót közötti három-négy kilométer maga a marsbéli táj, lassan traktorral is járhatatlan. De jelzem azoknak, akik csak főútvonalakon és sztrádán közlekednek, az alsóbbrendű utak – ez itt nem mellesleg négycsillagos hotelhez, messze földön híres fürdőhöz vezeti nyáron turisták tízezreit, akik viszik jó hírünket szerteszét – mentén is élnek emberek. Dolgosak, adófizetők, akik tudják, a tartósan négyszáz és négyszázötven forint között hintázó benzinár bőven több mint fele adó, az ő adójuk, amiből ha nem is sima aszfaltra, mert nem telhetetlenek, de legalább betömött gödrökre vágynak.

Pláne most, hogy Magyarország jobban teljesít.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Még százezer?

A bajban összefogunk, de mi lesz, ha elvonul a fenyegető ár? Tovább olvasom