Kisalföld logö

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 2°C | 14°C Még több cikk.

Több a nemzet

Ő lenne hát az a szőröstalpú román, akit nekem zsigerből gyűlölnöm kell?
Jó huszonöt éve történt az eset, még a szocializmusban. Külföldre készültünk, nászútfélére, bementem hát az IBUSZ-ba valutát váltani. Nem volt hosszú a sor, de így is kellett várni vagy fél órát. Ilyenkor az ember akaratlanul is végigméri a többieket. Így utólag már csak egy családra emlékszem: középkorú házaspár két kamasz gyerekkel, egy pattanásos fiúval és egy copfos lánnyal. A férfin szolid öltöny, szemüveg, amolyan középiskolai tudós tanárnak látszott. Tíz perc telhetett el, s miután nyilván ő is feltérképezte a terepet, odalépett hozzám. Zavarban volt, mint aki szégyelli a dolgot. Igazából nem mondott semmit, csak mutatta nyitott útlevelét, benne valamiféle papírpénzzel. Nem volt nehéz rájönni, mit akar, amint kiderült számomra, román útlevelet tart a kezében. Lejt próbált eladni. De más országba indultam, így szintén kissé zavarban, de elutasítottam az ügyletet. A férfi elnézést kérően biccentett, és szótlanul visszaállt a fal mellé.

Gyermekei arcán érzékelhető volt a csalódottság. Jó ideje állhattak már ott. Így akartak forinthoz jutni, nyilván odahaza nem vehettek eleget – ekkor már az állami tévében, napilapokban is lehetett olvasni az áldatlan romániai állapotokról. Az is látszott, nem luxusra kell a pénzünk.
Volt időm végiggondolni a dolgot, ott a sorban.

Ismét végigmértem a férfit. Ő lenne hát az a szőröstalpú román, akit nekem zsigerből gyűlölnöm kell Ceausescu gazembersége, erdélyi honfitársaink sanyarú sorsa miatt? Ott, onnantól valami megváltozott bennem. Talán ekkor éreztem először egészen világosan, hogy nem lehet, nem szabad utálni egy nációt úgy általában. Mert ugyan mi bajom is van nekem ezzel a szerencsétlen emberrel? Csak azért, mert román? Képtelenség. És igazságtalan.

Nos, ez a régi történet jutott eszembe, amikor hallottam a hírt: feloszlatta magát az UCSK, az egyik győri futballszurkolói csoport. Mert belátták, hibáztak, amikor „Több nemzet, egy csapat" jelszóval az ETO focistáit ünnepelve, azok nációinak zászlajait lengették. Egyebek között szlovákot és románt is. Ilyet igaz magyar nem tesz.
Remélem, idővel rájönnek ők is, nem a zászlólengetéssel hibáztak. Ami pedig engem illet: huszonöt éve bánom, hogy akkor nem vettem némi lejt. Legalább pár száz forintért.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Feltett kezek

A támogatás utáni folytatás mára egy politikusi pantomimba ment át: mindenki mutogat – a… Tovább olvasom