Nincs tovább magyarázkodás, a problémákat az aktuális hiányzókra mutogatva nem lehet a szőnyeg alá söpörni egy semmit nem érő vb-helyezéssel. Ki kell mondani, a magyar női kézilabdázás elérte a mélypontot. Legalábbis reméljük, hogy innen nincs lejjebb, mert a magyar futballon edződött szurkoló azért óvatos.
Egy tény, kilátástalan játékkal rukkolt elő a csapat a németek elleni vb-selejtező visszavágóján. Gyakorlatilag egy percig nem volt esélye a kint összeszedett kétgólos hátrány ledolgozására. Pedig most Pálinger, Görbicz, Zácsik és a rehabilitált Hornyák is ott volt a csapatban.
Aki egy kicsit is jártasabb a kézilabdában, azt nem igazán érte váratlanul a kudarc. Annak ellenére sem, hogy azért valljuk meg őszintén, meg lehetett volna nyerni ezt a párharcot, hiszen a németek semmi különöset nem mutattak. Amit tudnak, azt viszont nagyon is jól csinálták.
Az idáig vezető folyamat nem mostanában kezdődött. Számos figyelmeztető jele volt annak, hogy előbb-utóbb ez a nem várt eredmény bekövetkezik. Tulajdonképpen 2005-ig, amikor vb-bronzérmes lett a válogatott, lehetett azzal takarózni, hogy lám-lám, hiába a károgók, igenis ott vagyunk a világ élvonalában.
Négy évvel ezelőtt a nyolcadik hely a franciaországi vb-n viszont már „előfutára" volt a későbbi sikertelenségnek. Akkor többek között azt írtuk: „Az elmúlt évek egyértelműen megmutatták, bizony komoly hiányposztok vannak a válogatottban. ...Hatalmas az űr a jobbátlövő és a beálló posztján, de többek között ez a világverseny arra is rávilágított, hogy egy ilyen mérkőzéssorozatra a többi poszton sincsenek megfelelő emberek."
A tavalyi Európa-bajnokság tizedik helye után, ami teljes egészében „megágyazott" a hétvégi selejtező elbukásának, a következőkre hívtuk fel a figyelmet: „Ismét bebizonyosodott, hogy komoly problémákkal küzd a szakág. ...Lehet hivatkozni Görbicz és Zácsik hiányára, a rutintalanságra, a magyar sport kapcsán lassan már megszokottá váló nemzetközi összeesküvés-elméletekre, a tény attól még tény marad: Magyarországon sajnos nincs egy komplett válogatottra való minőségi kézilabdázó. Több poszton is messze átlag alatti képességűek a játékosok, akik csak a szurkolók szemében sztárok. Sok esetben azonban a valós képességek megítélését jelentősen elhomályosítják az adott illető külső adottságai. Komoly hiba az is, hogy évek óta nem sikerül főállású kapitányt találni, ...nincs is szándék ezen poszt megfelelő feltételeinek a megteremtésére. ...Most már ideje lenne a szövetségben is meghallani, hogy egyre erősebben szólnak a vészharangok, ellenkező esetben megrendítő erejű ütést is kaphat a közeljövőben a sportág. Mondjuk a csapat lemarad a londoni olimpiáról."
Szombaton este ehhez a ponthoz jutottunk, az más kérdés, hogy egy halvány remény mégis van az olimpiai selejtezőre. Az csak hab azon a bizonyos tortán, hogy a lehetőségről csupán a vereséget követő második napon lehetett először hallani-olvasni, s akkor sem a szövetség munkatársaitól... Nagy kérdés, hogy ki tudjon erről, ha nem ők...
Ez is csak azt bizonyítja, nem biztos, hogy elég a kapitányt, s mondjuk a jobbszélsőt „kicserélni", a magyar kézilabdára ráférne egy teljes szerviz.
28°C
Hozzászólok! 
