Kisalföld logö

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 13°C Még több cikk.

Szomorú ország

"Azt is olvastam egy felmérésben, hogy a megkérdezettek jobban becsülik a takarítókat, mint a parlamenti képviselőket."

Gyűlölöm a statisztikákat, rosszkedvem lesz tőlük. Mégis megőrzöm és összegyűjtöm őket a számítógépem agyában, mert a számsoroknak nincsenek érzelmeik, s mint egyfajta kéretlen tükörben, magunkra ismerhetünk bennük. Bár hallottam a Churchillnek tulajdonított mondást, miszerint „csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam", a számok végső soron sosem hazudnak, még ha persze vissza is lehet élni velük. Ha pedig mégis olyanok vagyunk, mint a statisztikáink, hát van okunk a magunkba nézésre.

Mást sem hallani mostanában, mint hogy negyedévről negyedévre kevesebben születünk és többen halunk meg; hogy lélekszámilag bezuhantunk 10 millió alá, hogy naponta hatan vetünk véget önkezünkkel életünknek, háromszor annyian, mint amennyien közúti balesetben halunk meg. Hogy harmadikok vagyunk a nemzetközi alkoholfogyasztási listán, hogy becslések szerint 15 százalékunk élt már át orvosi értelemben depressziós időszakot. Megtudható belőlük, hogy egy átlagos magyar férfiember 12 évvel él kevesebbet, mint egy olasz vagy svéd, s hogy miként, azt jelzi egy másik adatsor: nemzetgazdasági szinten az átlagos nettó kereset nálunk 140.400 forint, míg Luxemburgban a minimálbér 1758 euró.

Statisztikákat böngészve találtam azt is, hogy egészségügyi állapotunk és halálozási mutatóink Európában az egyike a legkedvezőtlenebbeknek.

Nem tudtunk lépést tartani az unió fejlett országaival, az uniós átlaggal, de még Kelet-Közép-Európa országaival sem. Mi számítunk legkevésbé anyagi helyzetünk javulására, csak minden másodikunk gondolkodik azon, hogy esetleg nyaralni megy, bennünk foglalkoztat leginkább, hogy legyen elegendő pénzünk az élethez és a számláink kifizetéséhez. Talán nem véletlen, hogy az elmúlt közel két évtizedben sosem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya: minden hatodik felnőtt magyar gondolkodik azon, hogy rövid vagy hosszú távon munkát vállalna külföldön, vagy akár örökre külföldre költözne.

Azt is olvastam egy felmérésben, hogy a megkérdezettek jobban becsülik a takarítókat, mint a parlamenti képviselőket. A lakosság nagy része szerint ugyanis politikusaik nem a közt szolgálják, hanem elsősorban saját, illetve csoportérdekeikkel törődnek. Szociológusok szerint a polgárok többsége megunta állandó veszekedéseiket, személyeskedéseiket, következmények nélküli botrányaikat, visszaéléseiket. Emiatt méltatják nagyobb megbecsülésre takarítóikat, mint politikusaikat.

Szomorú ország. Jaj, közben majdnem elfelejtettem, bár bizonyára egyébként is feltűnt mindenkinek, ez utóbbi felmérés nem magyar, hanem cseh.

Persze attól még szomorú. Statisztikák terén ugyanis mi is csehül állunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pata, ló

"Valóban a tettek beszélnek." Tovább olvasom